2015. január hónap bejegyzései

Magas labda vagy mélyütés?

Nagy erőkkel várjuk a Milan-Parmát. A poszt is azért ilyen. Amilyen a mosdó, olyan a törölköző. Már megbeszéltük a srácokkal, hogy a következő BL-beharangunkhoz lekapcsoljuk majd a világítást egész Pesten, és a Gellért-hegyről fogjuk a Dunára kivetíteni a posztot. Nagyon állat lesz. Na jó, csak arról van szó, hogy kisebb technikai malőr miatt most mobilról vagyok kénytelen bepötyögni a felvezetőt. Hajtás után bittakarékos kedv-nem-csináló. Continue reading

Nincs kiugró modellcsaj a tortában // Milan-Lazio 0-1

 

Nem történt semmi meglepetés a kupában: bár a meccs előtt Inzaghi állása és egyes források szerint Taarabt érkezése is volt a tét, ez úgy látszik, kevésnek bizonyult. Volt némi akarás, meg talán helyzeteket is kidolgoztunk – ennyiben mondjuk előreléptünk a legutóbbi Lazio meccshez képest, de ilyen előjelekkel talán többet is kaphattunk volna a meccstől, pláne emberelőnyben. Continue reading

Hátrafelé nyilazós Pippo

Csirko megfejtésére még a nagyhírű Michael Cox sem jött volna rá. Nemhiába, mi magyarok tudjuk a legjobban, milyen az, amikor eladjuk, hogy hótszerencsétlenek vagyunk, inkább el is szaladunk, aztán amikor zsírosszájú ellenségeink önhitten győzelmi tort ülnének, egyszer csak megfordulunk, és elsütjük a hajóágyút. És jól felprédáljuk Európát. Pippo is szegről-végről honfitársunk, ősapja, Ozorai Pippo kiváló magyar ember volt, még akkor is, ha 1401-ben Zsigmond királlyal egyetemben Siklós vára alatt lesre futott, ha-ha. A patinás Sassuolót ezzel a taktikával aláztuk rommá, így a nemes Lazio ellen tényleg oda kellett tennünk magunkat, hogy bedőljenek nekünk. Nos, a vitézek kitettek magukért, most már tényleg csak meg kell fordulni, és szitává lőni Berisha kapuját.

Continue reading

Próbálj meg lazítani!

Az elmúlt néhány meccs után újra és újra meg kellett tapasztaljam, hogy nagyon sokan még mindig rágörcsölnek a történésekre. Nem szabad. Ha 23. században élő japán hölgyek lennénk, akkor is drága éveket veszítenénk abból a várható 100-ból, de ez ugye  nem általános a blog törzsközönségére nézve. Lazítsatok. Ha nem is tudom, megmutatni, hogyan csináld, azért adok hajtás után néhány egészségügyi tanácsot, a szikét meg eldobom jó messzire, hogy ne fájjon senkinek semmi.

Continue reading

°19 Giornata: Milan-Atalanta 0-1 – You’re no fun anymore

Nehéz eldönteni, hogy az Atalanta elleni kilátástalan játékkal összehozott 0-1 súlyosabb, vagy az, hogy olyan nagy meglepetést se jelentett, hogy így alakult a vasárnap délutáni meccs. A szezon feléhez érve akkora középcsapat lettünk, hogy a 10. helyről várjuk a második felét, mindezt úgy, hogy az idei 3 meccsünkön sikerült egy pontot szerezni.

Continue reading

Ilyenkor kell inni egy pálinkát // Milan-Atalanta

Nem tudjuk elfelejteni mindazt, ami a Sassuolo elleni bajnokin, valamint Torinóban történt, pontosabban nem tudta feledtetni velünk a Sassuolo elleni kupameccs. Az Atalanta nincs is messze tőlünk (mármint földrajzi távolságban), kék-fekete is, meg a legutóbbi két évben egyszer-egyszer oda is vertek nekünk, szóval valamit várnánk vasárnap délután.

Continue reading

Tölts rá műgyantással!

Beharangozom a Sassuolót – így telnek a hétfő estéim mostanában. Régebben nagyon más volt, régebben érzelmileg is érintett egy-egy meccs eredménye. Most már csak keserűen felröhögök, ha érkezik a menetrendszerű krach – no lám, újfent bejött a kincstári pesszimizmus. Ez így nincs jól, nagyon nincs jól, hiszen mégiscsak szurkolói blogról van szó, nehogy már akkor legyen jó, amikor a legrosszabb. Mégis, -ha teszem azt- összebarkácsoltunk volna egy győzelmet szombaton – semmivel sem lett volna tőle jobb kedvem.   No de, praktikus szempontból, ha nyerünk, az semmivel sem rosszabb, mintha kikapnánk, úgyhogy nyerjünk! És akkor most itt van ez az amúgy is lesajnált Olasz Kupa nyolcaddöntője, hát érdekel ez valakit? Nem baj, nyerjünk! Hajtás után szétfugázzuk Berardiék seggét!

Continue reading