Minden jel arra utal, hogy nem értünk még el annyira mélyre, hogy edzőt váltsunk. Mert ugye arról volt szó, hogy ha valami brutális dolog történik, akkor Inzaghinak kiöntik a lefőtt kávét. Azonban mégis vele megyünk neki a szezon hátralévő részének, legalábbis meglepő lenne, ha mégis jönne a váltás, addig meg megnézzük, hogy mit tudunk még elveszteni a továbbiakban.

Mert hogy Firenzében sem esélyesként lépünk pályára, az garantált. Mondjuk tartom, hogy az eredmények továbbra is másodlagosak kellenek, hogy legyenek, mert egyszerűen felesleges számolgatni minden meccs után, ennek a Milannak először önmagát kellene megtalálnia, utána majd meg lehetne nézni, hogy mire elég ez Európa ellen. Egyelőre még saját magunkat kellene összekaparni, amire egyelőre elég halvány esély mutatkozik. Mindezek ellenére Galliani belement az überbrutálisan szánalmas „hetedik hely által elérhető az Európa Liga, és ez a célunk” kezdetű történetbe, nekem mondjuk bőven megtenné az is, hogyha 2015-ben először egy csapatot látnék a pályán 90 percen keresztül, és azok lehetőleg piros-feketében legyenek.

Mit lehet várni a Fiorentina ellen? Akkor sem húzná rá az ember a fix kettest, ha minden rendben lenne nálunk, de mivel gyakorlatilag semmi sincs, így meg aztán inkább a fix egy fele hajlunk. Állítólag kacérkodunk Montellával, aki azért dobálja rendesen a hibákat mostanában a liláknál, még ha kicsit fel is jöttek, de ennél többre hivatott, hogy elpuffogtassak egy közhelyet is. Hogy valóban az-e, azt azért nehéz belőni, meg nem is biztos, hogy nekünk kell ezt most megmondani, pláne úgy, hogy a mi padunkon aztán végképp nem egy edző ül, szóval az erkölcsi alap egy nagyon erős hiánycikk jelen helyzetben.

Óva intenék bárkit attól, hogy komolyan vegye az esti meccset, nálunk a világon semmi nem utal arra, hogy merően mást várhatnánk a találkozó alatt, mint amit kaptunk az arcba bele eddig, a Fiorentinának pedig minden csapatrészben van egy olyan játékosa, akit simán el tudnánk fogadni a keretünk szinte bármely tagjáért cserébe. Biztosan felemelő érzés lehet úgy besétálni a játékosainknak hétről-hétre edzésre, hogy az edzőjük hónapok óta azt mondja, hogy még egy kis időre van szükség, megy egyébként tök jók voltunk, csak éppen nem sikerült nyernünk, miközben belülről érzik, hogy ez leginkább egy jól megrakott pótkocsi trágyára hasonlít, amit sikerül összehozniuk. Majd hétfőn barátian elfocizgatnak, közben lehet, hogy új tulaj lesz, de megeshet, hogy új edző is, mindenesetre addig meg jó lenne odaérni, ami éppen csak négy hellyel marad el az év elején kitűzött céltól, miközben parádés edzésgyakorlatokkal, taktikai elemekkel és motivációs beszédekkel készülnek nagyon aprólékosan minden egyes szembejövő ellenfélből. Meg elszántan is, persze.

Tipp: jók leszünk, de gyermeteg módon elbasszuk

Várható kezdő: oly mindegy, ki, az biztos, hogy Montolivo meg de Jong nem, ha ez számít. Van Ginkel viszont állítólag igen.