Emberek, nyertünk, 2-szer egymás után, most ráadásul idegenben! Határozottan úgy tűnik, hogy kezdjük összekanalazni magunkat a totális szétcsúszásból, és aprócska lépésekkel átevickélünk a középcsapatlét naposabb oldalára. Magát a meccset kár lenne sokáig elemezni, két korlátozott képességű gárda közül a jobban koncentráló nyert, ezzel visszavágtunk az őszi kiütéssel felérő hazai blamáért. Menez penge, Cerci kellett, hátul Palettáék megúszták eggyel, és ennyi a recept, Pippo Inzaghi győztes hadvezér. Hajtás után locsoljuk tovább a kölnit.
Van egy sztorim. A legenda szerint Kádár János nem szívlelte az ÁVH főtisztjeit. Nyilván, mert túl sok közvetlen tapasztalata volt róluk. Utóbbiak közül néhány vette a bátorságot, és egy fogadáson megkérdezték tőle, hogy miért utál maga minket, Kádár elvtárs. A válasz – ha lehet hinni az elbeszéléseknek – a következő volt: „Én nem magukra haragszom, hanem azokra, akik magukból tábornokot csináltak!” Mindig ez a mondat jut eszembe, amikor Cerci, Muntari, Pippo stb. nevét szidják. Nem okok ők, hanem következmények. Most ők a csapat. Ezt csak azért mondom, mert feltűnt, hogy az mintha utóbbi időben egyre többen úgy lennének vele, hogy minél rosszabb, annál jobb, csak húzzon már Pippo. És most félhetnek, hogy egy szezonvégi szerencsés sorozat végső soron megmenti a Mister seggét, és jövőre ugyanezt a szart nézhetjük.
Annál utálatosabb dolog nincs, mint amikor egy csapat eléri, hogy a szurkolóik ellene forduljanak.
Akkora fejetlenség van a klub háza táján, hogy ahhoz képest a Moszkva tér Szemiramisz függőkertje. Egyik nap Joszip Tot veszi meg a többségi részvénypakettet, a másikon Kaya Ibrahim. Hovatovább, már Mihajlovic érkezéséről is szó van, aki játékosként egy Chiellinibe oltott Diego Costa volt, ráadásul interista. Mégis kit érdekelt, hogy Pippo húsvétszombat elviszi focizni a srácokat egy tét nélküli meccsre? Mindehhez képest nem volt rossz, amit kaptunk.
És akkor a meccsről néhány szó. A Mexes-Paletta-duó meredek választásnak tűnt az ellenfél támadóinak sebességét figyelembe véve, meg persze a középpályás-védekezésünk hatékonyságát nem elfelejtve. Ehhez képest megúsztuk egy teljesen megérdemelt tizivel, és még azon is rajta volt Lopez. Jó, persze, az első félidőben a svéd Quaison (Olisadebe lengyel, és sötétebb is, szóval van ennek valami kegyetlen logikája) úgy otthagyott mindenkit, mint Szent Pál az oláhokat, az meg, hogy Vazquez már a szilveszteri videójára gyúr, ne minket terheljen. A középpályánk a ghánai nyugdíjasok nélkül sem volt valami szenzációs, Van Ginkel, szerencsétlen azért küzd, hogy jövőre is elsőosztályú futballista lehessen valahol, Bonaventura igazán egy sorral érzi jól magát, de Jong pedig magához képest elég vékony, de még így is sokkal jobbak voltunk, mint ősszel a San Siróban, amikor is a Maresca-Barreto-Rigoni-sor agyonütött minket.
Pippo -úgy tűnik- rájött, hogy nem szexi, ha magunkra húzzuk az ellenfelünket, ezért se 0-0-nál, se 1-0-nál, se 1-1-nél, se 2-1-nél nem álltunk vissza bekkelni, ami azzal a jótékony következménnyel járt, hogy a Palermo csak annyira tudott ránk esni, amennyire saját erejéből futotta, mi most nem segítettünk be nekik. Érdem ez így áprilisban? Mondjuk azt, hogy csekély a kéj. De inkább el sem olvasom, hogy mit nyilatkozott, és akkor jóban is vagyok vele a jövő hétig.
Azok egyébként, akik Cerci gólja után kezezést reklamáltak, nézzenek így húsvétkor magukba, gondolkodjanak el rajta, hogy mennyire jó keresztények, és mennyire szállta meg lelküket a Gonosz. Szándékos kezezésnek nézni ezt nehéz ugyanis. Persze, ettől még Cerci egy ellenszenves fasz marad, de egy hasznos ellenszenves fasz, legalábbis a leghasznosabb azok közül, akik rajta kívül szóba jöhetnének.
Ha kijön neki a lépés, akkor Menez a világ egyik legpengébb játékosa, gond nélkül átrohan a fél pályán a labdával, nem zavarja az sem, hogy két védő lohol a nyakában, de még a kirohanó kapustól sem esik hanyatt, hanem vagány módon megoldja. Persze megvannak neki is a korlátai, különben nem nálunk játszana, mégis, ezen a délutánon az volt a döntő, hogy nekünk volt egy Menezünk, az ellenfél csatárai meg össze-vissza balfaszkodtak.
Mindig mondom, hogy ne foglalkozzunk a tabellával meg a sorsolással, és most is csak azért teszek kivételt, mert két hét múlva jön a Madonnina. Szegényeknek még rosszabb, mint nekünk, így jártak. Az egyéni értékeléstől most eltekintek. Boldog nyulat mindenkinek, csók, puszi, pá!