Táncolj még, te ébenfekete bikaborjú!

M’Baye Niang a tegnap esti győzelem hőse. Szinte minden jó tőle indult, alig volt olyan akciónk, amiből nem vette ki a részét. Robbanékonyságával, villámgyors helyzetfelismerésével és azokkal a zseniális első érintéseivel ő volt a sztár. 3 év szenvedés után végre megtört a jég, és megszerezte első A ligás góljait piros-feketében. Valóban, a sok ügyetlen, félszeg, önbizalomhiányos megmozdulását maga mögött hagyva ez a még mindig csak 20 éves srác megrázta magát, és parádés játékával főszerepet vállalt a szezon eddigi legnagyobb győzelmében. Nehéz elhinni, de tényleg így volt. Persze sok dolog kellett ahhoz, hogy ez így összejöhessen, de a lényeg mégis maga Niang, Niang és Niang. Hajtás után is a földön maradunk.

Igazi rendes gólt azért még mindig nem lőtt…

Köszönjük szépen Gianpiero Gasperini mesternek, hogy megmutatta, hol kell játszatni ezt a srácot. A fél éves genovai kölcsönből úgy jöhetett vissza Niang, hogy bebizonyította, igenis képes gólokkal, gólpasszokkal segíteni aktuális csapatát, lehet ő húzóember is, nem csak örök ígéret. Középcsatárként. Még Allegri találta ki, hogy ki kell tenni emberünket a szélre, mert ott nagyobb területet kap. Szélsőként viszont több labdaérintésből kell megoldania, hogy helyzetbe kerüljön, ez neki nem ment. Nem az a labdára rácsavarodós típus. Persze így is voltak momentumai szinte minden meccsén, de soha senki sem emlékezett arra az egy beindulására, cselére vagy éppen keresztlabdájára. Okkal, hiszen a futball (is) eredményorientált sportág. Nos, ezen az estén a két góljával meg az asszisztjával mesésen megfelelt ennek a követelménynek is. Bravo, M’Baye, bravo, reméljük, megmaradsz ilyen őszinte, ösztönös, teperős gyereknek, és nem követed bátyád példáját.

Te is ügyi voltál

Nyilván a büdös életben nem fogja ledolgozni a hendikeppjét – legalábbis nálam – de ez most nem számít. Ami számít, az az, hogy Szinyónak is van mit megköszönnünk. Szinyó, jól dolgoztál. Most lehetne dagályosan értekezni arról, hogy formációváltás így, meg úgy, de ez csak duma. A lényeg, a tartalom, a termék abban rejlett, hogy Niangot feltolta középcsatárnak. Meg merem kockáztatni, hogy 4-3-3-ban is nagyon hasonló eredmény született volna. De mondom, ezek nüanszok. És nincs ebben semmi mágia. Ez az enyhén aszimmetrikus, a lényegében kihalt szélső középpályás posztot ‘inverted’ szósszal újraértelmező klasszikus vonalnégynégykettő ezzel a tartalommal most nagyon ült. Mert volt mögötte gondolat, tudtuk, hogy kire játszunk. Nem utolsó sorban, nagyon ritkán játszatnak ma már egymás mellett két ilyen karakterisztikájú csatárt, mint Niang és Bacca. Ők, és az őket támogató Cerci és Bonaventura komplett hülyét csinált a Samp‘ védelméből. Messze nem Szinyó a leggyengébb láncszem mostanság a klub háza táján. Merci, mit mondjak még.

montolivo_sampdoria

Montolivo. Sopronnál szerel, Nagykanizsánál elfog, Szegedről szélesít, Debrecenből lő, és még Karcagon is bekap egy szilvásgombócot

Már-már valószerűtlenül olajozottan klappolt minden, leszámítva persze Donnarumma első perces magánszámát és Poli lelkes amatőrködését a legvégéről. Korán belőttük az elsőt, aztán mentünk rá a másodikra, és az is meglett. Annyiszor, de annyiszor csesztünk már el meccseket 1-0-ról, hogy el se hittem, amit látok, komolyan mondom. Aztán jött a harmadik, aztán a negyedik. Gála, elképesztő. Disszonáns hangokat csak a nézőtéri SZTK-hangulat szőtt a majdhogynem tökéletes harmóniába. Tényleg ilyen is lehet egy Milan-meccs? Persze kellett ehhez egy borzalmasan gyenge, kutyarossz ‘Doria, mindent elmond a teljesítményükről, hogy a 4. előtt Luiz Adriano kényelmesen mellre vehette a labdát, tíz méterre a kaputól. Igen, de be kellett verni előtte azt a hármat. Nos, bevertük, és nem álltunk le az ő förtelmes szintjükre elpötyögni egy hullagyenge 0-0-t, 1-0-t vagy 1-1-et. Az utóbbi hónapok, évek eseményeiből kiindulva  bizony komoly teljesítmény ez a 4-1.

Ez most nagyon egyben volt

Egyéni értékelések

Donnarumma 6    Végül is, megfogta, nem?
Abate                  6    Cerci mellett sok helye nem volt, hátrafelé meg megoldotta.
Alex                     6     Az a jó, ha fel se tűnik az embernek.
Romagnoli       6.5 A lövőtechnikáján van még mit csiszolni.
Antonelli           6     Elöl sok vizet nem zavart, hátul meg hozta, amit kellett.
Cerci                   6.5  Cerci hasznos tagja a Milannak.
Montolivo         7     Néha ezt az arcát is láthatjuk.
Kuco                    6     A tót kőműves.
Bonaventura   7    Maestro.
Bacca                  5     Ez nagyon romos volt.
Niang                  7.5  MOTM

A sorsolás szeszélye csupa hupi csapatot sodort elénk a következő időszakra. Bár már mindenki nagyfiú, én azért óva szeretnék inteni mindenkit a kis mintáról történő extrapolálástól. Ne számolgassunk! Senki sem gondolhatja komolyan, hogy így fogjuk széjjelcincálni a többit is. Ott vagyunk az élcsapatok mögött, ha jól jön kis a lépés, akkor nekünk is leeshet valami. A játékosok sem szállhatnak el maguktól. Vagy ha igen, akkor jöhet az újabb tejbehumi. De ne jöjjön. Ellenben, ami jön, az a patinás Crotone, már kedden. Hajrá, hengereljük be őket is a San Siro makulátlan gyepszőnyegébe!