Egyetlen meccs, sőt, egyetlen félidő elég volt ahhoz, hogy ne tragikus módon búcsúzzunk 2015-től: az első kvázi értékelhetetlen 45 perc után azért megmenekültünk a szégyentől, de mindez csak arra volt elég, hogy visszaemlékezhessünk, hol és mennyit hibáztunk az ősszel. Folytatás az ünnepek után.

Azért az nagyon komoly lett volna, ha a három csontutolsóból egyiket sem sikerül legyőzni, márpedig erre egy háromnegyed órán át igen komoly esély mutatkozott. Aztán azért sikerült korrigálni, ne felejtsük el, hogy mindeközben Kucka és DJ nélkül álltunk fel, akik közül utóbbi azért nem az a meghatározó embert jelenti Mihajlovics Milanjában, de a lehetőségeket mindenesetre csökkentette. Törvényszerű volt azért, hogy Romagnoli is hoz majd valamikor egy gyengébb meccset – hát inkább itt, mint egy sokkal élesebb meccsen, még ha nem is feltétlenül jó az, hogy most kicsit benne marad mindaz, ami vasárnap történt. Mihajlovics a Tuttosport szerint gyakorlatilag az állás nélküliek táborát erősítette az első félidő után, nem is csodálom: bár csupán egy bő összefoglaló jutott nekem ebből a meccsből, de az tényleg elég katasztrofális volt, amit próbáltunk csinálni a szünetig. Most meg azt mondja Galliani, hogy Boateng január negyedikén aláír, miközben Honda mégsem távozik, hiszen elképesztő munkát végez, és különben is, micsoda gólpasszt adott – azt csak halkan tesszük hozzá, hogy valóban nem azt hozta, amit Cerci, de meglepetésre középről sikerült egy jó ütempasszt adnia Abaténak, talán ebben a rendszerben középen lehet keresnivalója, még ha kapott is már jó néhány esélyt, de hogy semmiképp sem a szélen kellene görcsöltetni, az szinte biztos. Mindezek tükrében azért érdekes lesz a mercato, mert gyanítom, úgy is kalkuláltak, hogy valamennyi csak beesik a Honda-dealből, amit aztán erre lehet fordítani, de ugye akkor ezt szépen ki is húzhatjuk. Alapvetően az azért mindenképpen jó, hogy egy ilyen meccset sikerült behúzni, mert az egyértelműen védhetetlen lett volna, ha a Frosinonét sem sikerül megverni, szerintem az iksz is meleg lett volna Mihajlovicsnak, így meg ha nem is menekült meg, de azért a bejgli jobban fog  csúszni. Egyébként már három éve annak, hogy a Milan az év utolsó meccsét meg tudta nyerni: tavaly és tavaly előtt a Roma ellen csúsztunk el, az előtt meg az Intertől sikerült zacskózni, szóval legutóbb a Sienát sikerült 2-0-ra legyűrni karácsony előtt.

Mindezzel együtt ez az ősz így nem szól másról, csak az elvesztegetett pontokról: persze a futball ennél sokkal bonyolultabb dolog, minthogy ennyiből elintézzük a problémáinkat, de ha sikerült volna csak azt a négy pontot odatenni pluszban, amit elcsesztünk a Carpi és a Verona ellen, akkor a dobogó alja lenne két pontra, a teteje meg négyre – ebből persze nem következik az, hogy ezt sikerülne is megőrizni majd a tavasz végére, de igen bosszantó a téma, mert nem úgy tűnik, hogy akkora lenne a szakadék, ami néha látszik. Mielőtt szóba kerülne: ne akarjuk a sporikra kenni (mondjuk egy nettó tizit megint nem kaptunk meg), egész egyszerűen ahhoz, hogy valaki még ebben a Serie A-ban is sikeres legyen, jóval több kell, illetve nem férnek bele olyan teljes sötétségek, mint ami a Hellas elleni hazai meccs, vagy még inkább a Napoli elleni hazai meccs volt. A hiányosságaink egyelőre dominánsabbak, mint az erősségeink, és ezen nem úgy tűnik, hogy az idő segítene, mert nem tudunk kiiktatni mindent, ami minket hátráltatna – vagyis pontosabban fogalmazva nem tudunk annyira jók lenni, hogy ezt a pályára is kivigyük és bebizonyítsuk. Vannak egészen jó meccseink, és alapvetően nagyon sokat fejlődött a védekezésünk, de vannak olyan problémák, főleg a középpályán, amiket nem fogunk tudni betömni ebből az állományból, csak ha sikerülne egy komoly mercatót hozni a télre.

Gazzetta osztályzatok és értékelések

Kemény volt ez a 2015, amit talán nem is mutat meg szebben semmi sem, mint hogy az összesített listán csupán a kilencedik legtöbb pontot szereztük, ez pedig nem szorul magyarázatra: ennyi van bennünk jelenleg. Jelenleg a Milan nem több egy jellemtelen csapatnál, amelyik erőlködik még, és vannak is kimondottan jó pillanatai, de ilyen problémákkal, mint amik nálunk megvannak mind védekezésben, mind támadásban, sokkal többet nem nagyon lehet várni. Persze Menezzel és Balotellivel várhatóan alakulhat majd a sztori, főleg előbbi játéka az, ami nagyon sokat jelenthet, de fél éves kihagyás után nagy hiba lenne egy emberként tőle várni azt, hogy fellő majd minket a harmadik helyre. Összességében teljesen olyan volt ez a meccs, mint maga a csapat: több arcú, olykor megtalálod benne a szépet, de ez már nem úgy megy, mint a hőskorban, elsőre és őszintén. Ehhez még baromi sok munkára van szükség – és nem feltétlenül tennék hozzá még két raklapnyi eurót.

Mindezek mellett ezúton is Boldog Karácsonyt kívánok a szerkesztőség nevében minden olvasónknak, egyúttal sikerekben gazdag Boldog új évet is, köszönjük, hogy követtetek bennünket 2015-ben, jövőre folytatjuk! Buon Natale, rossoneri!