Mennyire ironikus lett volna, ha a végén Cacciatore gólját megadják, és a két kapufánk stílusosan egy rögzített szituáció után kapott győztes góllal bosszulja meg magát?! Ráadásul pont az az ember fejéről, akivel Gigio ütközött, és aki a legpatkányabb volt az undorító szintet felülről súroló Chievoban.
Aki meglepődött az eredményen, vagy ennek az ótvar, büdösgyenge meccsnek a látványán, az valószínűleg vagy a Chievot, vagy a Milant, vagy a két csapat közös múltját nem ismeri eléggé. Zsinórban a harmadik gólnélküli meccsünket produkáltuk a szamarak vendégeiként, ráadásul úgy, hogy ennél sokkal többet nem is érdemeltünk. Keserű lehet a szánk, mert a kapufát rojtosra bombáztuk, de azon a pár másodpercen kívül egy pillanatilag sem éreztük azt, hogy ez a Milan nyerni akar, és ezért megtenne bármit. Más kérdés, hogy a Chievo se érdemelt sokkal többet, csak ez a poszt most nem róluk szól.

Teljesen jogos Abate, és Abbiati felháborodása, miszerint beszari, nemtörődöm játékkal nem lehet meccset nyerni, a deffenzív, kemény Chievo ellen meg pláne nem. Mindketten ugyanazt nehezményezték, vagyis eltűnt a csapatból az a tartás, és bátorság, ami a múlt hétvégén megszakadt veretlenségi sorozatunkat éltette. Jól beszélnek az elvtársak, és talán ők ketten az egyedüliek akik hangot adhatnak nemtetszésüknek, hiszen ha ki kellene emelni valaki(ke)t ebből a tegnapi Milanból, ők lennének azok akiken nem múlott semmi. Abbiati, kvázi melegítés nélkül, két nagy védést is bemutatott, míg Abate védő létére többet lőtt kapura, mint Bacca, Menez és LA összesen.

Borzasztó, hogy mennyire nincs középső középpályája a Milannak. A szezon elején pokolra kívánt Montolivo sérülése óta egy bajnoki meccset nyertünk, és ugyanennyi gólt szereztünk. Tehát három összecsapáson 1 rúgott, 2 kapott gól, és 4 pont. Plusz fogalmatlan, szar játék. Mindezt még az is tetézte, hogy Kucka képes volt a bemelegítésen megsérülni, így a héten gyakorolt 4-3-3 helyett Szinyó kénytelen volt visszatérni a 4-4-2-re, újfent helyet adva az önmagát kereső Meneznek, majd a január óta először szereplő, agilisabb Luiz Adrianonak.

Fordulók óta megragadtunk a hatodik helyen, az utolsó, mindvégig hiúnak tűnő reményünk is szertefoszlott, hogy jövőre a BL-ben látjuk a csapatot. Egyedül a nem kis szerencsével elért kupadöntő mentheti meg némileg a szezont. Emellett máris Mihajlovic lehetséges utódjairól beszél mindenki. Kár lenne, mert amit tudott, azt kihozott a keretből, ennél többet, csak megfelelő igazolásokkal lehet elérni. Ez a keret pont ott van, ahol kell lennie, a hatodik helyen.