Egyelőre kapkodjuk a levegőt

raduno_mihajlovic_galliani_berlusconi

Tegnap este valahogy kimaradt az életemből a milannews elalvás előtti megnyitása – nem mintha ez a napi rutin része lenne, de amennyire szó volt Mihajlovics elküldéséről a Juventus elleni meccs előtt, annyira nem történt semmi közvetlen utána. Azonban úgy tűnik, Berlusconi még betartotta a ma eltörölt boltzárat, és a vasárnapját a családdal töltötte, mert semmi nem történt hétfőn késő estig – ma kora délután meg már frissítheti a CV-jét a szerb.

Szóval két, hatszemközti tárgyalás, amelynek nem volt a része Szinisa Mihajlovics, eldöntötte az ő sorsát. Volt egy hétfő déli és esti közös beszélgetés a Silvio Berlusconi – Adriano Galliani – Christian Brocchi hármas között, ami alatt ugyan a hírek szerint Galliani próbálta győzködni a Presidentét, hogy ez nem így lesz feltétlenül jó, de az meg hajthatatlan volt, és úgy döntött, hogy a szerbnek mennie kell. Nem mondom, a kinevezésekor nem feltétlenül a legszimpatikusabb választásnak tartottam, tartottuk. és tény, hogy nem alkotott olyat, amire évek múlva úgy fogunk emlékezni, mint a nagy Mihajovics-kreálmány, de ezzel a lépéssel nem csak az időzítés miatt van probléma, hanem egyáltalán a mikénttel is. Miha feje felett hónapok óta ott lebegett a kard, ami egyszer csak lesújt – így eleve nem a legkönnyebb dolgozni, hogy kvázi lesik az adandó alkalmat, hogy mégis mikor lehet elővenni, és valamilyen indokkal kirúgni. Nem lehet vitatkozni azzal sem, hogy az utóbbi meccsek nem sültek el jó, még ha nem is hinném, hogy a Juventus ellen a mutatottnál bárkinek komolyabb reményei lettek volna. És igen, fájó így kikapni, és egyáltalán az is fájó, hogy egy Juventus elleni rangadón csak ebben lehet reménykedni, és a győzelem, mint valami elérhetetlen cél lebeg a szemünk előtt évek óta velük szemben. Szóval bizonyos szempontok valóban Miha menesztése mellett szóltak: Berlusconit a hírek szerint a Napoli elleni 4-0-s zakó bosszantotta fel igazán: azt a meccset persze hiba is lenne nem felróni, az utóbbi évek egyik legmélyebb torka volt ott aznap este, pedig van és volt nem egy jelentkező. De tegyük hozzá: az a meccs október elején volt, ráadásul Ely és Zapata volt középen hátul. Ha már Ely szóba került, hogy ne csak a kötözködés menjen a szerbbel kapcsolatban: ha valaki, akkor ő nem csak papíron számított a fiatalokra, és még ha pl Ely ebbe a Napoli elleni meccsbe (is) belebukott, legalább kiderült, hogy ennyit tud. Ezért nem ő a hibás, nem is kell érte bántani, megpróbálta átvinni a magas lécet, de nem egy Bubka, szóval ki is került a kezdőből. Ellentétben Inazghival vagy a poszt-Allegri korszak többi emberével, Mihajlovics nem félt berakni a tiniket éles helyzetben sem, és nyilvánvaló, hogy nem mindenki lesz világklasszis attól, mert megkapja a bizalmat, de ne felejtsük el, hogy egy Donnarummát mindenképp, és valószínűleg majd egy Calabriát is köszönhetünk a szerbnek – ugyanitt megjegyezném, hogy ebből a szempontból José Mauri mégsem lehet valami zseni, mert ha valaki, akkor a fentebbi példák alapján Mihajlovics berakta volna a kezdőbe éles meccseken is, ahogy megtette pl Gigióval úgy, hogy egy 33 éves Diego Lopez volt előtte a sorban.

Milan_Inter_3_0_Alex_Golorom

Volt, mikor így – a játékosok állítólag kiálltak a szerb mellett, volt, aki sírt (!) amikor közölték vele, hogy kirúgták Mihajlovicsot

A másik, hogy Berlusconi állítólag attól lett kész, hogy a tabella alsó harmadában lévő csapatokkal szemben mennyit buktunk – a vonatkozó stat a legtöbb hírben az utolsó nyolc csapattal szemben elvesztett 14 pontot említi. Ez is világosan kilátszott: Mihajlovics csapata a nagy meccsekre volt képes magát igazán felszívni, a kicsik ellen meg ment a szenvedés. Viszont a keretet elnézve megelő lett volna a fordítottja: a kicsik elleni dominanciához szükséges játékosok nincsenek a keretben, hiába áll elöl Bacca-Balotelli-Luiz Adriano-Niang egyszerre, mögöttük egyszerűen nincs senki, aki kiegyensúlyozott teljesítményt tudna nyújtani a középpályán – támadófeladatokkal. Bonaventura lehetne az egyik, de a 4312 nagyon nem működött az idény elején, valamint nem hinném, hogy ez egy emberes kérdés lenne, azaz hiába toljuk át Jacket középre, mögötte ugyanúgy a Poli-Bertolacci-Kucka-Montolivo-Boateng-Honda kínálatból kellene valami olyat összerakni, amit nem kontráznak szanaszét, ellenben képes megtartani és ne adj’ isten meg is játszani a labdát. Embert próbáló feladat, láthatjuk.

media_punti

Mihajlovics és a második legrosszabb pontátlaga (forrás: OptaPaolo)

Ami pedig végleg betehette a kaput a Presidenténél, az a Juventus elleni vereség: nem feltétlenül annak ténye, hanem a Gazzetta szerint az, hogy az utolsó fél órában nem megfelelő modorban és tempóban játszott a csapat – persze itt elérkezünk egy olyan útelágazáshoz, amiben nagyon nehéz jó fele fordulni, mert többször hiába volt viszonylagosan elfogadható eredmény, ehhez nem párosult játék ; ha pedig valami csoda folytán volt játék, akkor nem mindig volt eredmény, és Berlusconi mindig megtalálta az indokot arra, hogy belekössön, bármelyik is valósuljon meg. A szerb kinevezése után is szót ejtettünk arról: Mihajlovics elmondta, hogy ő nem feltétlenül fog majd helyeselve bólogatni, eddig pedig aki erre az útra lépett, annak nem nagyon kellett meghosszabbítania az albérleti szerződését. Ugyanakkor az sem tisztázott, hogy konkrétan milyen eredmény mentette volna meg (?) Mihajlovicsot: ha versenyben van a bajnoki címért? Ha csatázunk a BL-indulásért? Ha simább az EL-kvalifikáció? Ha lefocizunk mindenkit a pályáról, de közben kikapunk? Nem voltak világos célok és elvárások, ahogyan koncepció továbbra sincs, erre csak ráerősít ez az edzőváltás is, mert hat fordulóval a vége előtt teljesen felesleges volt váltani – főleg, hogy ennek a hat meccsnek gyakorlatilag az ég egy adta világon semmi tétje nincs, Brocchi pedig nem egy olyan ember, akire rábízhatják a csapatot hosszú évekre. Nem a személyét támadom, mert szerettem, mint játékost, és erről a helyzetről ő tehet a legkevésbé: de azt mondom, ha már váltás, akkor olyanra cseréljünk, aki ad 1: egyértelműen jobb, mint Mihajlovics, esetleg az európai elitben van ; ad 2: akivel az őszt is elképzeljük, és van egy kis ideje felmérni a csapatot, kipróbálni pár dolgot éles helyzetben. Persze, Brocchi hat meccse + a kupadöntő sok féleképpen értelmezhető lesz majd, és tényleg szurkolok neki, de az utóbbi időben látszik, hogy nem minden ifiedzőből lesz Guardiola, hiába hozzák fel a nagycsapathoz, szóval én értem, hogy próbálkozunk lázasan, de talán tényleg egy olyan ember kellene ide, akinek megvan a normális tapasztalata és képessége ahhoz, hogy vezessen egy csapatot. Nem vonom kétségbe Brocchi képességeit, mert nem ismerem edzőként, és tényleg sok sikert kívánok neki – de nem látom, hogy ő mivel tudna többet, mint Mihajlovics. Aztán persze lehet, hogy meglep mindenkit, legyen így ; csak csupán nem értem, hogy ha egyszer őt nézték ki, akkor miért csak hat meccsre kap szerződést, mert ez nem annyi idő, hogy ne lehetett volna már kihúzni a szerbbel ; ha pedig már váltottunk, akkor miért nem egy olyan emberre, akiben tényleg hosszabb távon gondolkozunk.

szavazas_milannews_miha

Így áll a szavazás a milannewson 16.25-kor, április 12-én
(A kérdés: Mihajlovic-Brocchi csere, egyetértesz vele?:
-Igen, Brocchi jobban fog teljesíteni
– Nem, jobb lett volna megtartani a szezon végééig Mihajlovicsot

Mindent összeadva: sok jót én ebből a sztoriból nem nézek ki, még ha Mihajlovics volt az utóbbi évek második legrosszabbul teljesítő edzője is pontátlagban, de ennél sokkal többet szerintem nem nagyon lehetett volna kihozni a dologból. Főleg úgy, hogy a leírtak szerint kb már októberben elvesztette a vezetőség (vagy legalábbis az elnök) bizalmát – így nem volt értelme dolgozni. Viszont ha így folytatjuk, akkor nem is lesz komoly ember, aki szóba fog állni a Milannal: persze nem ártana tudni, hogy akkor konkrétan mi is a tervünk mondjuk csak a jövő szezonra. Egyelőre kapkodunk, mint Glamour-napokon a tinik.