A Sas leszáll. A madárka a kalitkában. Bedobva a horog. New englandi kagylóleves. Na jó, az utóbbi talán nem illik ide, de lényeg a lényeg, jön az a periódus, amikor kiderül, mit ért az elmúlt hetek munkája.

Ugyanakkor az a furcsaság van, hogy nem kell nekünk minden áron eredménykényszer alatt futballozni: nyilván azért az egy elég erős fajtája a fokmérőnek, amikor a top six, vagy top négy ellen nem tudsz igazán jól teljesíteni, de ebből a naptárból, amit most kezdünk meg (a ma esti után maradunk Rómában egy kupadöntőért, majd egy könnyed Madonnina, levezetve egy Arsenal elleni hazaival, majd elmegyünk a Genoához, hogy onnan elutazzunk Londonba, egy hazai Chievoval felkészülhetünk a Juventus elleni idegenbelire, majd egy Sassuolo ellenivel gyúrunk Nápolyra – mindez április 15-ig)igazán kijön, hogy akkor mentálisan és taktikailag is hogyan állunk: fogunk-e súlyozni, és ha igen, akkor miképp, valamint marad-e esélyünk bármire. Nehéz kimondani és leírni, de a Milannak talán úgy kellene tekintenie erre az időszakra, mint egy kis csapatnak, amelyik akkor sem lesz szomorú, ha a végén neki nem jut a tortából – csak hát a mezek hátuljára a nevek mellett még mindig az vagyon írva, hogy AC Milan, ez pedig azért le tudja nyomni a vállakat. Persze, ez az az összetevő, amivel nem lehet mit kezdeni, és aligha lehet ebből a spirálból kimászni – vagy legalábbis nagyon nehezen, de tényleg nem kell, hogy elvárásként kezeljünk egy (vagy kettő) római győzelmet, a lényeg, hogy ne csússzunk szét teljesen az időszak végére, minél többet mutassunk meg abból, aminek köszönhetően adásmenetjelzőként felcsillant a remény felirat a legtöbbünkben.

Tulajdonképpen az alapkezdőnk lesz felküldve, egyedül a Cutrone-Kalinic kérdés, ami nem dőlt el még a mostani hírek szerint: fene tudja, Patrick úgy érzi a kaput most, hogy nehéz lenne kihagyni, de Kalinic azért valamelyest több csatát élt már meg. A kulcs nem is biztos, hogy itt lesz, hanem inkább a Suso-Calhanoglu vonalon, ha a két szélsőnk elfogadható meccset hoz, azzal lesz esélyünk, ha viszont valamelyikük is betlizik, akkor szinte kizárt. A Roma sem fut nagyot idén, (pláne mostanában) de 2015 májusa óta nem nyertünk ellenük (külön szép az utóbbi négy meccsen öszehozott 0 pont, 2-10-es gólkülönbséggel), idegenben pedig egészen a történelmi pontnak nevezhető 2011-es szezonig kell visszamennünk, amikor októberben nyertünk 3-2-re Rómában – azóta öt próbálkozásból egy pont. Szóval nagyon más az az út, ahogy most ideérünk, és akkor sincs semmi különös, ha ma sem tudunk nyerni: csak egyet lenne jó látni, hogy ne verjenek agyon bennünket, és egy olyan csapat benyomását keltse a társaság, amelyik tényleg tud közösen összehozni valami nagy jót. Kessie robotja persze sokat jelenthet majd, ahogy Calabriától is kell a nagy meccs – talán az eddigiekhez képest jóval inkább védekezésben, Kolarov és Under nem lesz egyszerű történet.

Közel sem vizsga ez, vagy abszolút nem bukásról, vagy épp felemelkedésről dönt: nyilván egy mai siker tovább pengetné a BL-húrokat, de nem szabad, hogy ez legyen fókuszban. Elviekben oda vágyunk, hogy ilyen heteink legyenek, mint amilyenek most következnek – lehet szépen tesztelni, mi fog kelleni ehhez.

Tipp: 1-1

Várható: