Folytatjuk, szerencsére a hétvégi borzalmas meccset könnyen magunk mögött fogjuk hagyni – vagy azért, mert itt kikapunk, és kicsit lehet gongatni a vészharangokat, vagy azért mert jó eredményt hozunk, ami nagy lökést adhatna a csapatnak. A védelem előtt hatalmas teszt áll, a támadósor meg jó lenne ha végre nem hagyna ki minden épkézláb helyzetet, ahogy az első két fordulóban tették. Dollár már vár ránk, több ex Serie A játékossal együtt, csak nehogy úgy menjünk ki a pályára, hogy ez a Spezia elleni vasárnap délben kezdődő derby.

Felemás érzésekkel ültem neki ennek az összefoglalónak, mert idegenben a Dortmund ellen nem rossz az 1 pont (meg persze soha, hiszen #idegenbenjóazx), itt most viszont mégis kevésnek érződik. Voltak nagyon rossz teljesítmények, akadt néhány jobb is, de végsősoron leginkább az az 1-2 kimaradt nagyon nagy helyzet fog megmaradni nálam. A tovább után csapongó értékelés egy csapongó meccsről.

Egy 90 percben csodálhattuk meg a csapat (szinte) legrosszabb és a (szinte) legjobb arcát, szerencsére ebben a sorrendben, így pedig végül magabiztos győzelmet húztunk be egy rivális(?) ellen. Gyakorlatilag tökéletes hetet zártunk, rotáltunk rendesen, nyertünk két meccset többnyire igen jó játékkal, az új igazolások remekelnek, így összefoglalót írni is hálás feladat, jár a pacsi Piolinak és a teljes csapatnak.

Itt az első válogatott szünet, és egyben mindenki kedvenc rovata, a szezon eleji jósolda. Szerkesztőségünk felszteroidozva, immáron 6 fővel mondja meg a tutit, ezzel gyakorlatilag garantált, hogy tényleg senkit semmilyen meglepetés nem érhet már a szezon során, itt minden le lett írva. A tovább után erősorrendek, meglepetés emberek, csalódások, újak és régiek, nők, lottószámok – ezt nem szabad kihagyni, várjuk a ti válaszaitokat is a kummantok között!

Talán nem sokan gondoltuk volna, hogy ilyen korán ilyen jól fog kinézni ez a csapat – márpedig ez a meccs nagyon biztató volt, csak azért is, mert elég tavalyra gondolni, hogy általában hogy mentek a kisebb, de szívósabb csapatok ellen a hazai találkozók, volt szenvedés bőven, 4-1 kevésbé. Az újak remekelnek, Rafa és Theo hozzák a szokásos elsöprő lendületet, Mike tanít, és még az AC Rigore is visszatért, ha még a bírókra is marad pénzünk az igazolások mellett, ez bizony bajnoki cím lesz. A tovább után nyár végi öröm és dicséret osztás.

Hölgyek-urak, egy felemás szezonon vagyunk túl, és elérkeztünk a végéhez. Nem nagy baj ez, hogy végre zárhatjuk ezt az évet, elfogytunk nagyon, változtatásokra van szükség, új arcokra a csapatban, úgyhogy ez a mercato most létfontosságú. De előtte még letudjuk ezt a 90 percet, az előző két évvel ellentétben most nem lesz semmilyen izgalom az utolsó fordulóban, a BL hely bebiztosítva, lötyögünk egy kicsit és ünnepeljük, amit és akit lehet.

Fel lehet lélegezni, úgy tűnik megcsináltuk a BL-t. Egyszerű nem volt, kellett hozzá szerencse, érdemelni nem biztos, hogy megérdemeltük, de ez mind nem számít, mert létfontosságú volt odaérni. Bebiztosítani ezt pedig pont a Juventus ellen tudtuk, egy elképesztően unalmas és színvonaltalan meccsen – ez persze nagy meglepetéssel nem szolgált nézve a hónapok óta tartó “játékunkat” illetve az ellenfél padjára tekinte a futballmazochizmus védőszentjét Allegrit megpillantva minden értelmet nyert. Azért kiszurkoltuk, ellenük mindig jó, így meg a szezon sem nagy bukás.

Végéhez közeledik a bajnokság, és papíron a szezon legkönnyebb meccse következik nekünk, a liga leggyengébb csapata ellen, hazai pályán. Friss még a BL zakó, a bajnokságban nyújtott teljesítmény meg január óta kritikán aluli, úgyhogy az a minimum, hogy itt ma lássunk valami szórakoztatót is, és futballra emlékeztető momentumokkal örvendeztessen meg bennünket a csapat.

Újabb hét, újabb kiscsapat elleni csalódás a bajnokságban. Ez pedig immáron ha matematikailag nem is, de minden emberi számítás szerint végleg a BL helyünkbe került. Egy hete még két lehetőségünk is volt alkotni valamit így a szezon végén, két meccs alatt szétesett mindkettő. Fájó, érthetetlen, és nehéz is újat mondani, mert mindenki tisztában van az okokkal és hozzászokott már ehhez sajnos.

Sajnos nem az lett ebből az elődöntőből, amit vártunk, vagy legalábbis reméltünk – hogy még ha esélytelenebbek is vagyunk, két kiegyenlített meccset tudunk játszani, ahol nem vallunk szégyent. A szoros párharc úgy a kezdő sípszóig tartott – bár annyira zavarodottan és félve kezdte a csapat a meccset, hogy lehet ez már előbb eldőlt – utána átrohant rajtunk az Inter, és 15 perc alatt lerendezték a továbbjutás kérdését. Ez van, a poszt ugyan negatív lesz, mert egy ilyen 90 perc után nem lehet másmilyet írni, de legalább tényleg itt voltunk, és egy meccs van még, hogy emelt fővel távozzunk.