Extra Conte(nt) #1: A 10 legnagyobb kukázás

Pajtások, kummanttársak, csendestársak, cimborák a kék-fekete oldalról, mélyen tisztelt egybegyűltek! Itt most valami formabontó és régen látott következik! Ne tévesszen meg senkit a cím, mivel egyfelől az első fele masszív átbaszás, mert a tartalomnak semmi köze nem lesz a fent nevezett edzőlegendához, másfelől, ha földbe áll a sorozat a szerkesztőség ideje vagy az olvasótábor elégedetlensége okán, akkor az első rész egyben az utolsó is lesz. Következzék hát némi plusz tartalom a blogra a két forzázás/harangozás/PioliOutolás közé. Górcső alá kerülnek a klub utolsó kb. 10-15 évének legnagyobb kukabúvárkodásai, legundorítóbb maradékmentései, legérthetetlenebb Gáljanizásai, avagy 10 olyan igazolás szaré’ hugyé’, ami annyira kellett, mint Don Berlunak a hatósági ügyek.  

Mondjuk ezzel pont átbasztak!

Continue reading

Bravúrgyőzelem az Oroszlánbarlangban # Chievo 2-3 Milan

Pajtások, ma minálunk koffeinmentes nap van, szóval nézzétek el nekem ezt a vérszegény posztot. Bágyadt írásom belepállik ebbe a punnyadt szezonba, ez most nem az az év, amikor harci indulókat írunk. Nem is baj, hogy beszállunk a Répaligába, ha nem csesszük el hamar, akkor ott még akár lehet is izgulnivalónk. Ennél asszem egyszer írtam rövidebb bevezetőt, amikor a Genoa öklözött minket 3-0-ra, igaz, akkor az egy üres bejegyzés volt.

Poi si vedrà – kedvenc kifejezésem Pistván meccs utáni nyilatkozatából

Continue reading

Széles mosollyal # Milan v Bologna

Szeles időben és széles vállakkal és Milan-szívvel

Pajtások, életem ötvenhetedik beharangja ezen párosítással, annyi tésztát még a ’86-os vébé előtt sem ettek meg, ahány poént elsütöttem már velük kapcsolatban. Sokkal izgalmasabb, hogy valami teljesen váratlan módon sikerült a mai nap beleszaladni egy óriási fiesztába, Visegrádon méghozzá, igen, ebben a kurva szélben, történetesen bizonyos helyi civil szervezetek — feltételezem hathatós tanácsi támogatással — levágtak egy disznót — de lehet, hogy többet is — a városközpontban, és megfőzték, megsütötték a népnek. Valami olyasmi volt a képlet, hogy nevetséges ötszáz forintos áron vehettél műanyag tányért evőeszközzel, és onnantól kezdve a véreshurkától az abált szalonnán át az orjalevesig fogyaszthattál, amennyi csak beléd fért, és ha ez nem lenne elég, akkor szintén ötszáz forintjával mérték a forralt bort, 3 decijét, és ha már kezd unalmas lenni ez a mágikus szám, nos, akkor szintén bajszos Rákóczi fejedelemmel ihattál rendes tisztességes ötcentes felest, pálinka nyílván. Ja, és volt ott egy jóféle zenekar is, frankó retró rázós számokat előadva, olyan közbeékelésekkel, mint hogy egyszer belefagyott a nyál a szólista szaxofonjába ilyen körülmények között, és hajszárítóval sem jött ki. A helyi dalárda produkciója szintén emelte a hangulatot, több volt a piros orr ilyen körülmények között, mint a Bohócdoktoroknál. Ez valami akkora fantasztikum, hogy egy pár éve engem egy M41-es dízelmozdonnyal nem lehetett volna elvontatni a rendezvényről, most hiszitek vagy nem, de ha lett volna beharang, akkor az csak egy bevetődő Superman kolléga jóvoltából történt volna meg. Mivel azonban megöregedtem, unalmas lettem és tartózkodó, beharang az van, bár Ti ezzel sokkal beljebb most nem vagytok, de részemről ez is teljesen rendben van. Viszont, ha csak tizedakkora buli lenne ez a mostani, mint amit most hirtelen felskicceltem, akkor azzal sokan kiegyeznének, én is. Hajtás után repkednek az XG-k.
Continue reading

°21 Giornata: Udinese – Milan / Kedvenc helyünkön

Urak, remélem mindenki kiélvezte kárörvendően az elmúlt hetet, a Mourinho buktatás extrán kellemes, kellett már valami hasonló sikerélmény a szezonra. Az örömkönnyeimtől ittas szemeimmel felpillantottam a versenynaptárra, és rögtön görcsbe is szorult a gyomrom, Udinébe megyünk. Sokat mémelünk különböző csapatokkal, akikkel rendszeresen megszenvedünk, na de a Friuli Dacia Arena ebből a szempontból abszolút a csúcs. Most mondjuk beszarni nem érdemes tőlük, csak hát a Stef körforgásban sosem lehet tudni, épp melyik stádiumba kerülünk egy random januári szombaton.

Continue reading

Farkasbőrbe bújt bárány / Milan – Roma 3:1

Meghúztuk, behúztuk, felhúztuk, ráhúztuk, elhúztuk. Megtörtént, aminek meg kellett történnie. Stefi meghúzta a bombakezdőt, amit egy félig siket teljesen vak vajákos a Blahán is megjósolt volna, ezzel együtt a csapat be is húzta a meccset, Blájen Krisztike pedig felhúzta magát, hogy lehet egy kontakttal járó sportban hozzáérni, és Moura is ráhúzták a vizes lepedőt, okkal, teszem hozzá. Kikaptak a kotorékok, a Speciális Egyes pedig elkotort az Olimpicoból.

Continue reading

Egy parádés újabb félszezon lézerfénysós nyitánya # Milan v Roma

Másnapos disznópörkölt Buddy konyhafőnök tollából -> a bánki edzőtáborban járt a legfényesebb kecskeméti konyhaművészet. De mondhatjuk azt is, hogy „perkelt”, hogy a Szerkesztőség Sztárséfjét idézzük! Megnézném őket Borbás Marcsival együtt, óriási Gasztroangyalok lennének!

Pajtások, itt van újra a ritorno, szép mint mindig énnekem! Soha rosszabb ne legyen — nem azért, mert jó volt, hanem az már veszélyesen szar lenne. Január van és hideg, nesztek akkor egy fennkölt fővárosi kutyák vendégjáték! Mind a két csapat önveszélyesen közlekedik, leginkább a saját szurkolótáboraikra nézve kártékonyak. Nézzünk rá akkor a két dúvad doyenre, akik párhuzamos dimenziójukból osztják az észt hétről a népnek! Lett is nagy öröm, amikor arról kezdett írni a sajtó, hogy szerződést akarnak hosszabbítani a Hókuszpókkal! Nálunk ilyen hírek nem járnak — már lángolna a Casa Milan — cserében viszont folyamatosan sebesültszállítván már elegünk van az egészből. A balti államok megidézése után rövid, ámde karcos felvezetése következik ennek a futballünnepnek.

Continue reading