Nehezen lehetett belőni, hogy mégis mire számítsunk Empoliban: az ilyen helyzetben lévő furkók szoktak kis pondró módjára odapörkölni akkor, amikor talán kevésbé számítunk erre, ráadásul egy meg nem nyert Derby után érkeztünk ide. Bacca kiesése (már ha ez tényező) és egy lerottyant középpálya sem állta utunkat, négy pontra a listavezető – még ha ezek szürreálisnak is tűnnek, de nem mostanában volt az már, hogy ilyenekről beszélhetünk az advent kezdetén. Continue reading
A győzelmet, és az ezáltal megszerzett három pontot nem feledve, korántsem lehetünk elégedettek azzal amit letett az asztalra a csapat vasárnap délben. Ha korrektek akarunk lenni, akkor ez csak a meccs úgy háromnegyedére igaz, de igazából a maradék időben se azt nyújtottuk ami ez a bűngyenge Palermo ellen elvárható lenne egy dobogós Milantól. Viszont amíg ez (is) elég a három pont(ok)hoz, addig mi ezzel egyebet nem tudunk kezdeni, csak örülni neki, mert akárhogyan is, de Montella csapata jelenleg a harmadik legjobb olasz gárda, legalábbis az eredményei alapján.
Continue reading
Krasnaja azzal vezette fel a meccset, hogy most nincs kötelező, ebben pedig mélységsesen egyetértek vele. Ennek megfelelően ez az 1-0 is bőven jó volt, pláne, hogy így ismét a dobogón vagyunk. Jack gólja okos volt, Donna ismét nagyot ment, így az is belefért, hogy Bacca és Niang is kihagyott sokat a kapufájuk mellett.
Nem igazán hittünk abban, hogy ilyen összeomlást lehet produkálni három nappal az utóbbi évek egyik legnagyobb eredménye után: nem azt mondjuk, hogy nem volt benne a vereség tegnap, de a 3-0 baromira nem, még akkor sem, ha ezért a Mister most mindent elkövetett. Reméljük, hogy ez nem az a forgatókönyv, amelyik romba dönt egy egészen ígéretesen induló félszezont. Continue reading
A válogatott szünet után a Chievo ellen térünk vissza, kemény meccsre, sok darálásra és egy kevés gólos meccsre készülünk. Eddig még csak 7 forduló ment le a szezonból, szóval olyan messzemenő következtetéseket még nem érdemes levonni, az viszont mindenképp pozitív, hogy az elmúlt 2-3 év szenvedése után végre érdeklődve várom a hétvégi meccset. Kíváncsi vagyok, hogy Donnarumma hozza-e a következő clean sheetet, hogy Locatelli ott lesz-e a kezdőben Montolivo brutál sérülése után és, hogy Bacca elég friss lesz-e, hogy kezdjen, vagy Lapagyulával megyünk neki a Chievónak.
Nem lehet véletlen, hogy pontosan 5 éve, egy szép októberi délután történt meg utoljára a Milannal, hogy két gólos hátrányból nyerni tudott. Igaz, akkor a hátrány három gól volt, de attól a tény tény marad, hosszú idő után sikerült a csapatnak egy olyan fordítást bemutatnia, ami rendkívüli csapategységet és hatalmas küzdeni akarást igényel. Az sem lehet véletlen, hogy ez pont a mumusnak titulált Sassuolo ellen sikerült, ráadásul olyan játékosok közreműködésével akikről aligha gondoltuk volna.
A meccs nagyon kevés szakaszában tűnt úgy, hogy ezt megnyerhetjük, mégis sikerült – írhatnánk, hogy ez egy igazi nagycsapat ismérve, amikor rossz játékkal is képes három pontot hozni, csak sajnos baromira nem erről volt szó péntek este Genovában. Nagy szerencse, hogy így alakult, különben egy vödör istenáldása biztos rázuhant volna a kispadra és az öltözőre is. Continue reading
Az olasz szövetség döntéshozói és golyómelegítői már szeptember közepére megajándékoztak azzal a „szívességgel”, hogy lehetőséget adtak szeretett csapatunknak, arra, hogy már a péntek esti söröcskébe beleköphessenek, megalapozva a hét legszebb napjainak hangulatát. A vizenyős Genovába utazva könnyen lehet, hogy ma este sem növeljük pontjaink számát, még úgy is, hogy utoljára gyenge hat éve kaptunk ki tőlük ezen pályaválasztás mellett.
Continue reading
Folytatódik a nehezen definiálható valami, ami alatt játszani fogunk 19-20 bajnokit, és az isten sem tudja megmondani, hogy milyen értékítélet alá fog esni majd mindaz, amit elérünk. Az Udinese ellen próbálgathat egy kicsit Montella, aztán bízunk abban, hogy sikerül eltalálnia, és kap egy alsót a 19-re. Continue reading
Nincs könnyű dolga az embernek, amikor a szombati vereségre kellene visszatekinteni: nem azért, mert meglepetésként érte volna, vagy egy olyan meccsen lennénk túl, ahol beleszaladtunk egy váratlan pofonba. Nápolyban nem könnyű futballozni, viszont ez nekünk összejött, még ha csak szakaszokra is. Kérdés persze, hogy ez érdem-e egyáltalán, és kereshetjük ugyan az okokat, és valószínűleg többet is fogunk találni, de azt mindenképpen odasorolnám, hogy ilyen bután nem lehet játszani. Főleg nem az előzmények tükrében. Continue reading
