A keddi Sassuolo elleni meccset azzal vezette fel Krasnaja, hogy nem kell izgulni meg számolgatni, középcsapat vagyunk. Ettől még fájt a vereség, de legalább nem ért váratlanul egy Diavoli-olvasót sem. Sok jóra a Torino ellen sem számíthatunk, ha csak arra nem, hogy idegenben a döntetlen se rossz.

A Sassuolo elleni vereség azért is volt egészen lehangoló/kijózanító, mert elég szépen megmutatta, hogy egy ötöde akkora költségvetésű csapatnak is lehet stílusa, elképzelése, akár több játékhelyzetre is. Most jöhetne az a fordulat, hogy ez remek lehetőség Pippónak, hogy reagáljon, és megmutassa, hogy van ám nekünk is játékunk, de Krasnaja szavai a fülünkben kell, hogy csengjenek, szóval egészen meglepő lenne egy éles fordulat és szemetgyönyörködtető játék.

Ami mindenképpen érdekes lehet, hogy a korábban teljesen partvonalra tett Armero és Niang is kezdhet a Gazzetta szerint, ők pedig általában elég jól értesültek. A Fáraó egy kisebb sérülést szedett össze, Cerci pedig az Atleticós padozás után nem bírna végig 90 percet, szóval jó eséllyel a lendületes francia villoghat jobbszélsőben. Armero támadásokban annyira nem gyenge, a fő problémát a védekezése jelentheti, ilyen szempontból nem baj, hogy a Torino 3 védővel küldi, Perest esetleg Darmiant azért még neki sem lehetetlen megállítania.

Belső védelemben összáll ismét a Rami-Mexes páros, ami sokak szerint, így szerintem is a legerősebb kettős, amikor Bonera éppen nem bevethető. Jobbon a sérülés után visszatérő Abate és De Sciglio sincs még 100%-on, benne van, hogy Iggy kezd, és a 60-70. környékén jön DS. Külön vicces lesz a másik oldalon a szintén Milan-nevelés Darmiant nézni, aki eredetileg jobb-bekknek tanult, de balon is megállja a helyét.

De Jong és Monti alap, mint ahogy múlt heti gólja után Poli sem meglepő választás, bár itt Essien és Muntari a fő konkurencia. Szóval legfeljebb azt a kérdést tehetnénk fel Pippónak, hogy mi lenne, ha Bonaventura játszana többet középpályán, mert az eddig se volt az a kimondott vasbeton, viszont még ötletes sem, Jacket Montival párosítva viszont már egész színesnek tűnnénk. Centerben szokás szerint Menez kezd, hogy Pazzini majd a Torino 2-1-es vezetésénél érkezzen Poli helyére a 77. percben.

A harmadik csere Niang helyett Cerci lesz a 62. percben, legalábbis ezt a tippet kaptam Mauri sakknagymestertől. Továbbá azt, hogy miután Menez tizenegyesből megszerzi a vezetést, a Torino egy súlyos védelmi hiba után egyenlít, majd egy pontrúgás után megszerzi a vezetést. Monti végül 2-2-re hozza, el is kezdenénk elhinni, hogy valami megindult a beleimen kívül is, a Capitano visszatér, fontos pillanatban egyenlít, jó lesz ez. Aztán ismét eszünkbe jut, hogy középcsapattá lettünk, és nem kezdünk el csalfa reményeket táplálni a Bajnokok Ligájával kapcsolatban, így még ezt a retek játékkal összekapart döntetlent se fogjuk annyira siralmasnak látni. Az elmúlt napok franciaországi borzalma után pedig pláne. Je suis Charlie.

Várható kezdő: Diego Lopez – Abate – Rami – Mexes – Armero – Poli – De Jong – Montolivo – Niang – Menez – Bonaventura

Intuíció: Torino-Milan 2-2