Pajtások, a nagy nyári punnyadozgatásokat kovászoljuk meg egy kis híg, csúszós limonádéposzttal. Tények, elemzések, kitekintések nélkül. Képek nélkül. Azt gondolom, egy böhöm, trabális szekrénymanust kacsasárga hajzattal és románszőke fogazattal bárki el tud képzelni. Hiszen posztunk tárgya il nuovo direttore sportivo. Hajtás után néhány töredék.

Na helo röfik! Lezártuk ezt a szezont is, megköpködtük a szerkesztőséggel a szokásos formátumban.
A koprodukció fent, a kérdéssor lent. Adjátok ki a kummantok között magatokból ti is, amit éreztek!

Pajtások. A kutyaúristenit neki, de nehéz egy szezon volt ez. Amikor egy tüzes augusztusi délután bevéstem magam a blogos köt.váll. táblánkba, hogy én írom ezt a Monza utánit, nagyon sok mindenre gondoltam – valószínűleg csak nőkre meg sörre -, de erre a bizonyára nem. 

Pajtások, emberi számítások szerint ez a szezon 52. — egyben utolsó beharangozója. Miről is szólhatna másról, minthogy megköszönjük, hogy értelmet adtak szürke kis hétköznapjainknak, hétről hétre bűnös kis alibit, menetrendszerinti közösségi élményt. Sportszempontból persze egy óriási tükörtojásnulla, de a blog fennállásának 16. esztendejében ez nem életbevágó. Leszarom az egészet, eddig sem az eredmények miatt voltam itt, ezután sem fognak érdekelni. Szerencsére a Milan van akkor klub, van olyan, párját ritkító történelme, hogy nem tudok lealacsonyodni a rivalizálás szintjére, nem érdekel, hogy éppen sehol sem vagyunk tényezők. Hajtás után ezért köszönetet mondunk a szezon mókamestereinek.

Megkésve, de legalább megtörve. Mondanám, hogy összefoglaló írás a hétvégi minőséggel teli produktumról, de ki akar itt már emlékezni ilyenekre. Nyilván mindenki tudja az eredményt. A látottak, meg már jó ideje (egész félévben) nem is érdemesek említésre.

Drága barátaim, a vesztes kupadöntő után sem áll meg az élet, olyannyira nem, hogy egy óriási matematika példa közepén találjuk magunkat éppen! Bár csak néhány hónappal ezelőtt játszottuk az előző kört a fővárosiakkal, jó sok víz lefolyt a Dunán, az akkori Kvasnyicsák-szürcsölgető körből – azt hiszem, nem titok – BB bajtársnál egy Győztessel bővült a Primavera-szekció, jómagam kiköltöztem egy tiroli faluba, Aleram bástya is remélem, jól van, ha válaszol, megosztom. Ami viszont nem változott, hogy ismét csonkig ég a gyertya a soron következő luzitán edzőpápa ablakában. Hajtás után csak a számok, csak a számok.

Kedves Barátaim! Nem Győztünk! Olyannyira nem, hogy ez még a Holdról is látszik! Ezt elkxrtuk! Nem kicsit, nagyon! Ezzel a meccsel számunkra idén amúgy is lefőtt a kotyogós, szóval a Konsziboyz idő előtt be is fejezte a táblán a feliratot:
Ó
I Ó
C I Ó
Á C I Ó
L Á C I Ó
M A S Z T U R B Á C I Ó
V A K Á C I Ó
Úgyhogy lesz itt minden, szakszerű (nem) meccselemzés, év- és eredményértékelés, vízkereszt, vagy amit akartok! A mérkőzést egyébként BB, Buddy és Fx kollégákkal közösen tekintettük meg pár, nem kegyetlenül kurvarossz, csak aránylag szar csapolt Borsó és Staro kíséretében.

Megkésett bajnoki megkésett összefoglalója. Miközben annyi fontosnak címkézett dolog történik a világban. És ha szabad írni másik sportágról is, akkor hadd jegyezzem meg, hogy hétközben valami elbűvölő dolgok történtek a San Siróban, Acerbinek innen is gratulálunk, nem semmi egyébként, hogy hány kis neveltünk lesz ott a dubaji fináléban. De ez egy másik blog. Elöljáróban csak annyit, hogy meccs közben dolgoztam, a kummantfalat pörgettem, de arra sem emlékszem, kik lőtték a góljainkat. Egyáltalán ennyi lett? Annyira nem mozgatott meg, hogy a legszebb jeleneteket sem néztem vissza. De most komolyan, aki ide szakmai tartalmat várna, itt és most, ebben a helyzetben, az nézzen mélyen magába, mert valamit nagyon nem csinált jól. Hajtás után felvirrad.

A fejezetben megtudhatjuk mennyire fontos is ez a bajnokság még, hogy miért nézzük vasárnapi ebéd helyett/mellett a dagonyázást és, hogy lenni vagy nem lenni?!

Pajtik, elértük a szezon tetőpontját, óriási győzelmet aratva a városi derbyn bejutottunk a Coppa döntőjébe. Dícsértessék! Ennyire nagyon régen nem vertük meg a kuzinokat, most egy örök klasszikus ugrik még be 15-16-ból, Mihajlovic regnálása alatt, amikor még a benga Alex is gólt szerzett. Üdvrivalgás, kalaplengetés, hozsánna, élvezkedés! Nagyon megérdemeltük, kijárt már ez nekünk! Itt arra gondolok, hogy nagyon sokan még mindig leülünk a képernyő elé 3 vagy épp 6-7 naponta, és végigszenvedjük a szokásos, szemgolyófeloldó programot. Hajtás után nem elemzünk sokat, mert úgyis minek.