Pajtások, indul itt ez az új szezon, és most először érzem azt, hogy pangás van, ez úgy istenigazából senkinek sem hiányzik, ütemesen ritkul a levegő a blog körül. Hihetetlen, de ez a 17. szezon, amit „itt” megírunk, ki az a tinilány, aki azt képzeli, hogy konstans 6 ezres fordulaton lehet pörgetni az öreg gépet? Itt jegyzem meg, már 2014 óta lebzselünk itt a Taccson, ideiglenesen, mint a szovjet csapatok anno. Akkoriban valóban az volt a terv, hogy majd lesz egy nagy megoldás. De, mint a Wolfschanzében, és elnézést a rossz hasonlatért, itt is besültek a nagy tervek, a földhözragadt megoldások meg valahogy működnek. Mit lehetne még mondani – felfoghatatlan, hogy klubtörténeti legdrágább igazolások korát éljük, és azt sem tudom, hogy kiket vettünk meg. Én még abban a korban nőttem fel, ahol az egész profi klubfutball egyik alapvető történése volt, hogy mit csinál a Milan, és a többiek ehhez kényszerültek igazodni. Most meg – mintha még mindig egy párnázott lovaskocsit políroznánk, miközben a világ elrobogott mellettünk a belsőégésű motorokkal – hányan mentek ki a San Siróba a soktízmilliós igazolások bemutatására? Jól emlékszem, hogy anno Sevcsenko bemutatása anno nagyobbat szólt? Hajtás után kedvet csinálunk a Torino elleni szezonkezdethez.

Continue reading →

Úgy emlékszem, ’14-ben volt, hogy találkoztunk egy nyári reggel Csirko mesterrel a Jászain vagy az Oktogonnál – ha a Jászain, akkor a Madalba tértünk be, ha az Oktogonnál, akkor nem tudom. De az biztos, hogy Csirko nagy cappuccinót kért, én pedig fekete teát. Így ment ez a blog nagy öregjével – összetartás olyan reggel kilenc körül. Nekem, mint rutinos egyetemistának, megfelelt, és neki is – hogy mit csinált, nem tudom már pontosan, de nem vette fel a reggeli műszakot ő sem valamelyik irodaházban a környéken. Kihozták ezeket a komoly italokat, s gőzölgésük felett Csirko belekezdett eszmefejtésébe – annyira gyakran nem találkoztunk, és maguk az italok sem hoztak minket közelebb egymáshoz, meg hát a reggeli időzítés sem az oldott baráti beszélgetések közhelyes alkalma – a Milanról beszélve viszont megengedheti magának az ember az érzelmesebb, átszellemültebb hangnemet, még akkor is, ha sem a helyzet, sem a beszélgetőpartner személye, de legfőképpen az a reggel kilenc maguktól nem fűtenék fel a beszélgetést. Talán a habot kanalazgathatta, mely alkalmat teremtett arra, hogy belekotyogjak mondandójába, és valami olyasmit szólhattam közbe, hogy Maldini mekkora kapitány volt, vagy ha nem is ezt pontosan, akkor a személyét méltattam. És erre nagyon emlékszem – Csirko a helyzetnek által megengedett maximális beleéléssel, erélyesen – talán fogalmazhatok így is – leteremtett, és sietve, de kimérten, minden szót külön hangsúlyozva ítéletet hirdetett: A CAPITANO BARESI, NEKI CSAK B A R E S I A CAPITANO.

Ha még nem láttad k kolléga posztját, akkor görgess lejjebb egy kicsit, nem szabad kihagyni! Ugyanakkor ez egy szolgálati poszt és „az összegző véleményleirat a szezonról” egyvelege. A tervek szerint pénteken (06.12.) találkozunk, pár jól csapolt sörre. Ha csatlakozol, akkor kommenteld be pls, innen látjuk majd, hogy hányan lennénk. Ha nem vagy biztos magadban („talán”), akkor is írd meg nekünk. Hajtás után pontos infók!

Mesterek, alább megpróbáltam utánamenni a zárófordulós összefoglalóban ismeretett hipotézisem ellenőrzésének – van-e bármi bizonyíték arra, hogy a tavaszi összeomlás fő oka a középpályások erőnléti, nettó fizikális teljesítményt mérő mutatóinak bezuhanása. Rövid leszek: nem találtam, de nem is fértem hozzá megfelelő adathoz. Azért valami így is kikerekedett belőle, megosztom, ha már csak arra elég, hogy keltsen 1-2 építő gondolatot, megérte. Hajtás után egy kis számmisztika.

A sors fura fintora avagy egyenesen igazságtétele, hogy az utolsó fordulóban az a Roma és Como került a BL-helyekre, amelyek végig szimpatikus vesztesnek tűntek, a nagy taktikus, a futballt csak csaló Milan és Juventus pedig mehet a 2. ligába vitézkedni. Szebb is így, amit mi tudtunk vagy a zebrák, azt kár lenne kitenni a kirakatba, bőven jó lesz nekünk a kapásból futottak még esztrádműsor. Hogy csúsztunk ki a négyből a legvégén? Le kellett volna győzni a San Siróban a bentmaradást már kiharcoló Cagliarit. Óriási gatyafos lett belőle. Én viszont köszönetet kell mondjak, mert a tegnap este világos helyzetet teremtett: a szar az tényleg büdös, Allegrivel ez a csapat tavasszal pedig vállalhatatlan volt. A vezetőség jó részétől elbúcsúzunk: Max, Tare, Furlani, Moncada. Ide kívánkozik még Ibrahimovic is, remélem, lapátra kerül ő is, mert rögeszmém, hogy amíg itt rontja a levegőt, addig felesleges igazán jó Milanra számítani. Hajtás után rövid összegzés.

Micsoda szezonzáró ígérkezik. Ha ez a hétvégi meccs kivételesen nem a szenvedésről fog szólni, akkor még jó szájízzel is fejezhetjük be a szezont, aminek a végén alapvetően többen lehetnének elégedettek, mint nem.

Ez a vasárnap déli meccs igazi ajándék volt a Szériá szerelmeseinek, és kedvenc vitézeink megmutatták, hogy mi fán terem a BL-DNS. Csalódást maximum annak a szerencsés tv, azaz stream nézőnek okozhattak a látottak, akik behunyt szemmel élvezték végig a tavaszi produkció léleksimogató, rothadó dögkútjának aljára tapadt fika felkapargatását. Mi, józan életű, hithű Milan szurkolók a portugál kirándulás alatt ráncossá gyűrött homlokunk alatt csak csendben mosolygunk. A topnégy volt mindig is a cél, Maxi pedig a végsőkig kitart a nézők szórakoztatása mellett. Így várjuk az utolsó fordulót.

Feltámadt a blogmotor, a gépek tengere.

Egy korhadt körtefához támasztom Jimmy leeresztett biciklijét.

Ránéztem a kezdőre, és felviláglott az idevágó 0-0.

Amikor még bizonyos nézőpont szerint a bajnoki címért mentünk, de igazából nem.

Bármilyen csoffadt győzelmecske már csak az ánuszmentegetésre elégséges.

Bármilyen csoffadt győzelmecske életbevágó, mert ez dönti el, hogy a lilára fagyott hegyi hulla Allegriball projekt-e, vagy elviszi magával a sárlavina.

Szurkolni kell.

Miki-Zsuzsa,BabyG,Kutty-Atis,Pofon,Dzsás,Rabló,BartosCs-Fülig,Kankó

FORZA MILAN

Ti urak, ti urak, hát senkisem
Ciccent értem rokiszelárt?
Ti urak, ti urak, ti kummantoló ebek
Ne éljen a Béelindulás?

Zsorzsó Furláni kérdése a magyar szurkerek felé Kaszinós Antal (szül.: Antonio Cassano) világhírű poéta tollából

Mesterek – nem ragoznám túl a nyilvánvalót.

Zanzásítva: úgy mentünk ki a gyepre, mintha ez már egy júliusi edzőmeccs lenne. A szimpatikus zöldek mint kés a vajban cikáztak át a védelmünkön. Berardi nagy veterán, Allegri konzervatív hagyománytisztelő. Utána legalább volt egy-két momentumunk, igen. Tomori elintézte a lényegi kérdéseket azzal a furfangos utánanyúlással. Majdnem bejött. Ezután már csak meddő és kilátástalan fosfaragás. Továbbra is előzzük a Juventust, valamint 5 egységgel a Comót is – ennyit nem lenne szabad leadni 3 meccsen. Főleg, hogy le is adhatjuk az egymás ellenik miatt – Atalanta, Genoa, Cagliari – tőlük kéne összesen az a 4.

Hajtás után még több matek.