Mármint a bajnoki ábrándjainknak. Maxi az elején megmondta, hogy a cél, hogy visszatérjünk Európába. Nem vitt minket tévútra, reméljük ez olyan sallangmentes lesz, mint amilyennek most tűnik.
A meccset magát nem láttam, ilyen hülye kapitalista vívmányok miatt, mint a „munka”. Azért sajnálom kicsit, őszintén kedvem van idén meccset nézni, minden szemkifolyatós, néhakiszopós jellegevel együtt. Idén legalább eredmények vannak, ahogy BB kolléga is megfogalmazta a harangban.
Ennyit kívántam hozzafuzni, ugyanis ezt a posztocskát is Szentendréről pötyögöm. Aszonták, kikerül egy versem a Folt kávézó ablakába, és nem vertek át. Aki esetleg erre jár, ugorjon be. Ha vagytok olyan elvetemültek, ITT még tudtom tőlem olvasni kortárs dolgokat. Forza Milan!
Nahát, nahát, ismét meccsdéj! Legutóbb kicsit megizzadtunk a Napoli ellen idegenben, és nem is úgy jött ki a lépés, ahogy azt szerettük volna. Ezúttal otthon fogadjuk az Udinét, és minden adott egy kellemes, szombat kora esti kis örömködéshez. Behúzzák ezt ma a srácok, mint mi holnap az x-et, csak katonásan, csak peckesen!
Tudom, bűn ilyet leírni, én mégis megteszem. Engem semennyire sem érintett meg ez a hétfő esti vereség a Vezúv lábánál. Számítani lehetett rá. Meg amúgy is, a 2. vagy a 3. hely pontosan ugyanazzal a díjazással kecsegtet: Bajnokok Ligája-főtáblával – sem több, sem kevesebb, nincs különbség a kettő között. Persze azt látni kell, hogy nem kis előrelépés történt a csapat körül a tavalyi szezonhoz képest. Ne feledjük, hogy mindössze egy éve ilyenkor még azon ment a matek, hogy akkor most a 9. vagy esetleg a 8. hely lesz meg a szezon végére. Ilyen ütemű fejlődés mellett könnyen lehet, hogy jövő ilyenkor már a bajnoki címért folytatott harcról kell írni; ez esetben valószínűleg én is nagyobb motivációval fogok rendelkezni. Viszont jelenleg megint ott tartunk, hogy érdekesebb, mi fog történni majd a nyári mercato alatt, mintsem a hátralévő 7 fordulóban.
Ami a meccset illeti, nem volt óriási az iram egyik oldalról sem, pont ahogyan azt várni lehetett egy Conte- vagy Allegri-csapattól. A Napoli visszakapta a sérült játékosok jelentős részét, már csak Di Lorenzo és Rahmani volt maródi azok közül, akik tényleg számítanak arrafelé. A legnagyobb bánatunkra fel tudták pakolni a középpályára a gálakezdőt; ebben a csapatrészben remek kis párharcok alakultak ki Modrić–Fofana–Rabiot, illetve a Lobotka–Anguissa–De Bruyne hármas között. És azt kell mondani, hogy nem a mieink jöttek ki ebből jobban, ugyanez elmondható a Spinazzola–Saelemaekers párharccal kapcsolatban is. Mivel mindkét játékosnak nagyon komoly szerepe van a saját csapata játékának meghatározásában, talán ez lehetett a legfájóbb pont.
Ami pedig a csatárkérdést illeti, azt látni kell, és talán végre Allegri is belátja, hogy a Leão–Pulisic kettős együttes játszatása nem működik: sem pressingben, sem pedig labdatartásban. A Füllkrug–Nkunku páros egyszerűen jobb ebben. Működhetne nagyon jól egyszerre a pályán a Leão–Pulisic kettős is, viszont ahhoz formációváltás kellene, erre Max jól láthatóan nem hajlandó. Ami egyrészről érthető, mivel a védőink képességeit tekintve nem lehet őket hatékonyan játszatni négyvédős rendszerben. És ha Maxra van bízva a választás, hogy akkor most hatékonyabb védekezés vagy több gól legyen, nála mindig az első opció lesz a nyerő.
Szóval van hátra még hét forduló. Ha bárki aggódna amiatt, hogy meglesz-e a Bajnokok Ligája-indulást jelentő harmadik, negyedik, esetleg második hely, ne tegye, mert kérdés nélkül meglesz. Ha esetleg valaki formációváltásban reménykedik, és egy kicsit látványosabb játékban, az se tegye, mert ezen a téren sem lesz változás. Egyedül amiben szerintem érdemes picit reménykedni, az az, hogy nyáron megpróbálják kicsit felturbózni a keretet, és jövőre talán már nem csak a Bajnokok Ligája-helyek elérése lesz a cél. Viszont ehhez azért komoly igazolásokra lenne szükség. Meglátjuk, hogyan gondolkodnak erről a klubvezetésben.
Húsvét hétfőn rangadóval „zárul” a hét, ami előrevetíti, hogy az aheti rövid négy napos munka maratonban így is, úgy is mindenki csuda boldog lesz. Na nem a Milan meccs miatt, hanem mert szimplán rövid. Este pedig a megfáradt férfi emberek a nehéz húsvéti feladataikat ellátva, teli bendővel sörrel leöblítvén neki állhatnak elszenderedni. Amiben nem zavarja végre az asszonyi féltékenység, mert hát örülnie kő a női népségnek, mert rengeteg férfi embör a különböző méretű és tartályú segédeszközével meglocsolván boldogságot szerzött nékiö. És amúgy is lehet mondani, hogy meccs van asszony, nem látod? Legalább ekkor hagyjál már békén a hülyeségeiddel. Miközben mindannyian tudjuk, hogy nem a szemetgyönyörködtető Allegriball lesszemle a lényeg itt, egy olyan bajnokságban ami már rég lejátszott. És, ha nem lenne az akkor mi lejátszuk előre a pontvesztéseinkel. Hanem a jól megérdemelt söröcske és nyugalom, a családból kiszakadva. ÁMEN!
Mivel a Főnök megmondta, hogy végre megkönnyebbülhet és nem kell most már kérdéseket kapnia a scudettoról, megértem, ha nehéz ügy motiválni magunkat a forzázásra, látjuk a játékosoknak sem megy túl jól…mindenesetre hajtás után átvesszük, hogy hol tartunk vagy hol nem.
Vasárnap este, az ünnepi műsor zárásaként megyünk Rómába vendégeskedni. Olyan, mintha lenne tétje a hazavihető három pontnak, hiszen a kuzinok csak egy döntetlent tudtak összebírózni otthon az Atalanta ellenében, így tovább olvadhat az előnyük és egy jófajta terror 0-1-gyel 5 pontra jöhetünk fel az éllovasra. Az meg már majdnem karnyújtás.
Allegri bácsi megint megcsinálta előző milánói kalandozása után, ismét kétszer vertük a szomszéd legényeket. Ilyenkor mikor a játék minősége nem egy történelmi brazil csapat bugi gazdag stílusával korrelál és a bajnokságnak sincs semmi tétje már február végén, akkor ezek a nem kis dolgok nagyon megmelengetik a sikerekben mostanában nem gazdag Milan szurkoló lelkét.
Boldog Nőnapot mindenkinek, aki ma tartja! Ennek örömére megrendezik a Madonninát! Ezen fog eldőlni a bajnokság. Megcsapdossuk az Intert és olyan leolvadást fognak produkálni tavasszal, mint az osztrák csapatok ’49-ben. Készül a második csillag, a serlegre már el is kezdhetik graírozni a nevünk.
