A nagy megaszondások # 21/22 értékelő

Bajnokok, visszatértünk! A nagy ünneplés után itt a nagy ítélethirdetés ideje. Lesújtanak a súlyos kalapácsok! Már olyan rég nem írtam, hogy itt ülök fél bekezdésen mióta már! Előszedem akkor a mindig előhúzható helykitöltő varázs kifejezéseket: Hétszünyű Kapanyányi Monyók, Y-bárca, rejtett foglalkoztatás megdönthető vélelme. Hajtás után veressétek oda Ti is!!!

Continue reading

Sassuolo – Milan 0-3 / Campioni d’Italia

MEGCSINÁLTUK! Olaszország bajnokcsapata vagyunk, immáron 19. alkalommal. És ez bizony az egyik legszebb és legváratlanabb bajnoki címünk. Itt van ez a csapat az MVP Leaoval, megannyi tehetséggel, Tomorival, Maignannal, Tonalival, Bennacerrel stb, és persze a nagy öreggel, akinek valami elképesztő módon tudok örülni: Zlatan Ibrahimovic. De az igazán szép az, hogy bárkit említhetnék, mert basszameg mindeannyian odarakták. Katartikus élmény számomra, a tovább után most csak képek, mert errről nincs mit írni, csak ünnepelni a 19. scudettot. Lesz értékelés később a szezonról, lesznek legjobbak, ezúttal viszont csak ennyi: Campioni d’Italia!!

Continue reading

Az imádott Mapei # Sassuolo v Milan

Pajtások, ez a bejegyzés egy bajnoki címet vezet fel. A mienket, nagyon remélem. Egy pont, egyetlen egy szaros egy szaros kis pontocska hiányzik, aztán Mészöly Kálmán bácsisan egymás nyakába ugorva “gyere a kurva anyád, a kurva anyád, a kúúúúúrvaaanyááááááááááád”. Az nem lehet, hogy ne legyen meg, olyan nincs, hogy ne jöjjön össze. Isztambulnál nem lehet nagyobbat bukni, azok nem mi leszünk, az nem ez a Milan. Nem, egy meccsen továbbra sem vagyunk csillagharcosok meg bolygóközi turbópatkányok, viszont a mi csapatunk a legerősebb. Isten ne adja, hogy románhoz kell nyúlj — de ha mégis, nos, a mienk a Madonninán tizit fog, másoké meg, hmmm, azt láttuk, hogy mit csinál. Azért mehet majd Sanyi meg Radu is a Fáraó mellé a fejlécbe, a “lepusztult” után meg odaírjuk, hogy “román” bármit, ezen nem fog múlni. Jobban mondva, a srácokon nem fog múlni. Bárki is kerüljön oda, meg fogja oldani, valahogy. Ebbe mindenki beletette a magáét. A teljesség igénye nélkül: Kispál góljával vertük a Speziát, Kastély dupla assisztjével gyaktuk le a Veronát, Sándor egy baromira megsüvegelendő teljesítményre volt képes, amikor be kellett ugrania, és bizony Gabika is hozta magát a neki jutott kevés számú alkalmakkor. Nem szeretnék kiemelni senkit, annyira, de annyira megérdemelné ez a társaság, amit csak nagyon ritkán lehet érezni. Hajtás után ez most lehet, hogy egy picit hosszabb lesz.

Continue reading

Milan – Atalanta 2-0 / Árnyékot átlépve

Nos az a helyzet kedves olvasók, hogy fél kézzel már fogjuk a trófeát. És ugyan kicsit bizonytalanul nyúltunk felé tegnap, de végül ellentmondást nem tűrően ragadtuk meg az egyik legnagyobb mumusunk ellen, ezzel gyakorlatilag szimbolikusan keretbe is foglalva a Pioli érát és a visszatérésünket Olaszország élére. Újabb rangadót húztunk be, zsinórban az 5. bajnokinkat nyertük meg elképesztő nyomás és győzelmi kényszer alatt – egyszerűen megérdemli ez a csapat a bajnoki címet, ettől pedig most már csak egyetlen egy pont választ el minket az utolsó fordulóban.

Continue reading

°37 Giornata: Milan-Atalanta – Annyira kemény, annyira látványos

Utolsó csatát vársz a csapattól. Vagy utolsóelőttit. De ez már nem csak rajtunk múlik.

Ami viszont igen, az a ma esti Atalanta elleni. Sok szempontból szimbolikus, hogy Gasperini ellen lehet meg a scudetto, több mint tíz év utan. Az a null-öt sorsfordító volt. Csak szerencsére egyáltalán nem olyan formán, ahogy az akkor kinézett.

Szóval ott tartunk, hogy ma este telt ház a San Siróban, mi pedig készülhetünk a varázslatra.   Vagy legalábbis hajtásra, izgalomra, jó szórakozásra. Nem teljesen értem, miért várom ennyire pozitívan a mait, mert az Atalanta továbbra is nagyon atom, még ha az idei szezonjuk elég kipukkadós. Mindenesetre idén vagyunk annyira menők, hogy már ne feltétlen az ellenfél határozza meg, mennyire vagyunk esélyesek. Sokkal inkább az lett a helyzet, hogy megmutatjuk, mit tudunk, ez pedig rendszeresen több, mint amit az aktuális ellenfél rakott le.

Hátul már nagyon kialakult a Maignan, Calabria, Kalulu, Tomori, Theo. Két kérdés van a kezdőben, az egyik, hogy Bennacer tud-e kezdeni, vagy ismét Krunic lesz helyette. Ha már a Verona ellen nagyon odatette. A másik, hogy akkor Saelemaekers vagy Messias. Az előző meccs nála is annyira rendben volt, hogy ma este újrapróbálkozhat. Rajtuk kívül még Tonali, Kessie és Giroud. Csereként pedig Florenzi, Messias, Ibra és Rebic villanthat.

Egyszerre nagyon várós es nagyon kemény meccs ez. Forzázzuk ki!

Talán kezdő: Maignan, Calabria, Kalulu, Tomori, Theo, Tonali, Bennacer, Saelemaekers, Kessie, Leao, Giroud

Tipp: Milan-Atalanta 2-1 (Giroud, Ibra)

36 Giornata: Verona-Milan 1-3 – Szülinapi ünneplés

Ez nagyon kellett. Ez nagyon meglett.

Annyira király a csapat. Annyira jó volt nézni a meccset, Tonali annyira szülinaposkodott. Leao pedig csak Leaoskodott. Itt egy meccs, amit le kellett hozni, ha bajnokok akarunk lenni. A Verona  viszont kemény. De jól játszunk, jönnek a helyzetek, hátrányban sem esünk szét, nyerünk. 

Kezdjük Piolival, ha már Krunicot és Saelemaekerst is berakta a kezdőbe. Milyen jól tette! Mindketten hozzá tudtak tenni a támadásokhoz és a védekezéshez is, a szezon talán legjobb teljesítményét hozták. Akkor, amikor igazán kellett. Leao annyira brutál, hogy arra nehéz szavakat találni. Most már teljesen alap, hogy minden meccsen duplázzák. Mint ahogy az is, hogy így is bohócot csinál abból, aki szembejön. Mindkét gólpassza olyan könnyed es dinamikus volt, hogy ilyen simázást leginkább haverfocin látok. Tonali pedig a szülinapi duplával, méltán celebrálta magát.

Kegyetlen, hogy két meccsel a vége előtt itt tartunk. Vezetünk, magabiztosak vagyunk, hozzuk amit kell, csapatmorál a csúcson. Igen, ez az értelmező kéziszótár nyolcadik kiadásában a bajnokcsapat meghatározása. Az Atalanta ellen is nyilván nagyon szigorú lesz, Gasperini továbbra is nagyon érti. De annyira jól összeállt minden, hogy így is pozitívan várhatjuk a vasárnapot, hogy megtegyük a következő lépést, az utolsóelőttit. 

Az utolsó délszláv háború # Verona v Milan

Bajtársak, napra pontosan 11 éve az Olimpicóban kiharcolt 0-0-ával megnyertük a bajnokságot. Holnap este pedig tehetünk egy óriási lépést a következő scudettónkért. A feladat nem egyszerű, de nem is lesz nehezebb, mint az elmúlt hetekben. Nincs olyan ellenfél, akit fölényesen le tudnánk győzni, mindenkivel élet-halál harcot vívunk, és mindenkit le is nyomunk, valahogy. A jugoszláv kontingenssel mindig megszenvedünk, ősszel lendületből megcsaptuk őket, most tavasszal viszont eddig egy impotens 0-0-ra (Bologna) és egy szánalmas 0-0-ra futotta (Torino). A srácok azon vannak, hogy megtörjék a sormintát. Stef szerint koncentráltak és magabiztosak, nem pedig idegesek vagy túlcsordultak. Hajtás után forzázzuk ki ezt is!!!

Continue reading

Milan – Fiorentina 1-0 / Még eggyel közelebb

Ezt is behúztuk, valahogy, ami lassan a szezon jelszava lehetne. Valahogy nyerünk, valahogy ott vagyunk az első helyen, immáron 3 fordulóval a vége előtt. Érdemtelenségről most persze koránt sem volt szó, teljesen jogos eredmény született, rengeteg helyzetet rontottunk el, nagyon fájó döntetlen lett volna. Valamilyen szinten ez is egy mérföldkő, mert egy ilyen meccsen, ekkora teherrel is volt lélekjelenléte a csapatnak az utolsó percekig. 7 pont kell még, és biztosan célba érünk, a vasárnap délután alapján ez mindenképpen lehetséges.

Continue reading

°35 Giornata: Milan-Fiorentina – Nyerő négyes

Akkor rá is fordulunk az utolsó négy fordulóra. Reméljük négyből négy győzelem lesz ebből scudettóval megspékelve. Radunak és a nem csak Milanista, de tényleg szellemes Sansonének köszönhetően egy döntetlen is belefér.

Azonban most még ne szaladjunk ennyire előre, BKV előre. Vagy Dózsa. Ahogy tetszik. Vagy a nyomás és a Fiorentina is kemény, ősszel egy négyessel kínáltak meg minket. Még szerencse, hogy így a szezon végére elkezdtek leereszteni. Egyébként is ha kicsi a tét, kedvem setét, mint az közismert, Safranek.

Hátul semmi meglepőre nem számítunk, a szokásos Maignan – Calabria – Kalulu – Tomori – Theo kezdhet. Középpályán Bennacer még nem gyógyult fel teljesen, csereként jön majd. Valószínűnek tartom, hogy Tonali – Kessie párossal megyünk neki. A támadó négyesnél Leao helye szinte biztos, Rebic pedig jöhet majd csereként meccset nyerni. Jobb szélen egy ideje Messias előzi Szélest. Ma is így lehet, ahogy támadóközéppályásban Brahim próbálhatja megmutatni ismét, miért nem számolnak vele a Realnál. Centerben pedig Lalalalalalala Giroud kezd a Hey Jude dallamára, hogy San Remo koronázatlan csillaga váltsa az utolsó tíz percre.

Nyilván hatalmas profik vagyunk, akik csak a következő meccsre összpontosítanak, ezért a tulajdonosváltásról csak röviden, pláne, hogy még le sem zárult az ügylet. Eléggé úgy néz ki, hogy az új tulaj valahol az Elliott es a City között lesz, vagyis pénz lesz, de a financiális fenntarthatóság is szerepet játszik. Természetes fejlődés, avagy evolúció? Ennek szellemében nyáron Darwin érkezzen centerbe, így, hogy a Messiást minden bizonnyal elengedjük.

Nyilván nyerjünk, nyilván nyerünk, nyilván Forza!

Talán kezdő: Maignan, Calabria, Kalulu, Tomori, Theo, Tonali, Kessie, Messias, Brahim, Leao, Giroud

Tipp: Milan-Fiorentina 3-1 (Calabria, Tomori, Theo)

Győztünk # Lazio 1-2 Milan

Bajtársak, győztünk. A meccs közben nem lehetett elhinni, hogy nem nyerünk, a végén pedig már veszve látszott minden, de kikapartuk. Ez van, megyünk előre, amíg a scudettóra van egy kis esély, menni fogunk, kaparunk, reménykedünk és kesergünk, korholunk és káromolunk, de legfőképpen óriásit forzázunk. A munka ünnepén szétkapjuk a Dózsát, legalább négybe. Addig viszont hajtás után Acerbivel vigyorgunk.

Continue reading