Az Inter pár héttel ezelőtt nem pisálta magát össze, szóval ma nekünk se kéne. Rövid felvezető következik.

Ha csak a tényeket nézzük és vakon olvassuk a statisztikákat…szűkös kettesnek ígérkezik a mérkőzés. 1-2 vagy 0-1, netán valami hasonló. De mi ennél jobban belemegyünk! Ráadásul bizonyítjuk, hogy az időutazás megvalósítható!

Meg lettek ezek Leccéztetve rendesen. Klasszik 1-0, zérus kaput találó lövés, még egy kósza Leccorgó sem érte el Maignan kapuját. Masterclass. Mi 3.40 várhatóra kotortunk egyet, mivel a Sólyom szárnyalt, de ezért is 3 pont jár. A szezon fele már Leccengett, mi meg támadjuk a csúcsot 46 egységgel, ami ~2.2 meccsenként, ha a számológép nem hazudik. Tudnék ennél is többet mondani, de nem akarok. Idén a minimum a Maximvm.

Ez itt egy kommentfogó. Úgyis nyerünk, terror játékkal, remélhetőleg 1-0-ra!

A kicsit megcsappant lelkesedés közepette megelemezzük, hogy jogos e a lefelé ívelő lelkesedés. Hogy bajnokesélyes csapat vagyunk e, és Allegri mester mekkora mester. Minden szubjektívan irányadó és irányadón kőbe van vésve.

Mesterek, a nem túl felfokozott elvárásokhoz képest is sikerült elég visszafogott teljesítményt letenni az asztalra. Igen, újabb x, igen, ismét kaparni kellett érte, igen, ismét egy kiesőjelölt ellen. Még akkor is, ha a Dózsa ennél azért többre hivatott. Kell itt most haragudni? Kire legyünk kiakadva? Siker, pénz és csillogás, vagy valami más rejtőzik az idegenben szerzett pont mögött? Hajtás után van képem egy képnélküli összefoglalóval kedveskedni. Akinek pont azok hiányoznak, fizessen elő a Buci Macira avagy a Hustler magazinra! De lesznek benne tagolások, és nem kell érte 400 oldalt olvasni, hogy Anna Karenyinát megfektessék.