Bár egyelőre roppant nehéz megmondani, hogy mit fog hozni a Milan következő öt éve, az viszont tisztán látszik, hogy pénz és lehetőség bőven megvan arra, hogy visszatérjen a klub az elitbe. Csütörtökön délután egy elem ugyan kiesett ebből, de a jenga nem dőlt össze – durva is lenne. Ugyanakkor nehezen hihető, hogy a Donnarumma-ügy egy kellemes délutáni kávézás alatt dőlt volna el. A Gigio-case, és amit erről gondolunk. Continue reading
Nem lehet véletlen, hogy pontosan 5 éve, egy szép októberi délután történt meg utoljára a Milannal, hogy két gólos hátrányból nyerni tudott. Igaz, akkor a hátrány három gól volt, de attól a tény tény marad, hosszú idő után sikerült a csapatnak egy olyan fordítást bemutatnia, ami rendkívüli csapategységet és hatalmas küzdeni akarást igényel. Az sem lehet véletlen, hogy ez pont a mumusnak titulált Sassuolo ellen sikerült, ráadásul olyan játékosok közreműködésével akikről aligha gondoltuk volna.
A Carpi elleni vereséggel felérő döntetlent, még úgy ahogy kilehet(ett) magyarázni, de a tegnapi erőtlen, gyáva teljesítményre nincs magyarázat, se mentség. Mihajlovic hiába kelt ki, egyébként jogosan, a bírók ellen, ezt a meccset így is, úgy is, simán, erőből be kellett volna húzni, még 10 emberrel is. A Hellas egyetlen számottevő kaput eltaláló lövése épp Toni tizenegyese volt, ezen kívül csak vergődtek, az idei bajnokság leggyengébb csapatának sikerült hazai pályán 1 pontot ajándékozni. Így nem lesz jövőre Európa. Continue reading
Messze menő következtetéseket ez a meccs után sem ildomos levonni, de azért csak jelent valamit, hogy idén már másodszor sikerült egymás után két meccset nyerjünk, na meg, hogy először nem kaptunk gólt bajnokin Mihajlovic irányítása alatt. Három meccse veretlenek vagyunk, és a csapat játéka is bizakodásra adhat okot. Hibák még mindig vannak, de az kétségtelen, hogy dolgozunk rajta, és látszik némi fejlődés. A Sassuolo ellen alkalmazott 4-3-3-ban újra jól teljesített a csapat, és ez a jövőnk szempontjából még akkor is pozitív, ha a rémgyenge, sótlan Chievo volt az ellenfél. Mondhatni a legjobbkor találkoztunk velük.
Continue reading
Nem brillíroztunk, nem voltunk meggyőzőek, nem vagyunk nagycsapat, nem kaptunk ki, viszont nyertünk. Ráadásul azt a Sassuolot vertük meg, amelyikbe Sinisa elődei közül többnek is beletört a foga. Ugye emlékszünk, hogy Berardiék buktatták meg Allegrit, miután két gólos vezetésről sikerült 4-3ra kikapjon? Pippot a tavaly oda-vissza verték, közte ugyan sikerült őket legyűrni a kupában, de az nem sokat számított. Az utóbbi idők legfőbb mumusai most is úgy érkeztek, hogy ők bizony pont nélkül nem mennének haza, ennek megfelelően oda is nyomták a Milan rogyadozó védelmét a kapuhoz, de álltuk a sarat. Aztán minden a mi javunkra fordult… Continue reading
Filippo Inzaghi első derbijére kerül sor majd vasárnap – edzőként. Pippo a Madonnina góllövőlistáján nem áll előkelő helyen, négyszer kotorta be a bogyót, viszont amikor gólt lőtt, mindig nyertünk. Az ezáltal bennünk felmerülő kérdést inkább nem írjuk le. Viszont megmutatjuk mindezeket képkockák sorozatában. Continue reading
Már a leigazolása után rögtön a kezdőben kapott helyet minden lehetséges Pippo-csapatban, azonban ehhez képest egyetlen egyszer sem Armero volt a bal hátvéd Inzaghi Milanjának bajnokijain. Pedig megvolt, és meg is lenne rá az esély, akár a hétvégi derbin is, ennek ellenére szóba sem kerül, mint opció, mi meg most jól kibeszéljük.
Continue reading
Az őszi szezon felénél úgy állunk, hogy már nem csak attól nem kapunk ki aki jobb nálunk, hanem az amúgy se ilyen, se olyan Palermo is kacagva elvisz három pontot a San Siroból. Emellé az utóbbi három meccsünkön csupa két pontot sikerült összekaparni, ráadásul kettőt hazai környezetben játszva. Na meg nincs védelmünk, középpályánk és most már a támadószekció is alig termel. A Fiorentinanak pontrúgásból egy középpályás talált be, a Cagliarinak pedig a mindenes Bonaventura egy lecsúszott beadása akadt be, a Palermo ellen pedig a kaput is alig sikerült eltalálni. Tehát ilyen jelenlegi formában kellene megsuppantani azt a Sampdoriát, amelyik csodával határos módon idén csak az Intertől kapott ki. Hogy miért kell megverni? Ha komolyan gondoljuk a BL indulást, ha nem, az iksz is jó.
Nagyon egyedül érezem magam, amikor több helyen is belefutok abba, hogy ilyen meg olyan nagyon fasza mercatót sikerült letudnunk, Galliani megint kihozta a legtöbbet a lehetőségekből, végre elindulhatunk felfelé és így tovább. Éppen ellenkezőleg, úgy látom, a Milan körül uralkodó nihil leghitelesebb mementója lett volna, ha egy napon, egy értéken valósult volna meg Cristante távozása és Biabiany érkezése. Nem így lett, de csak hajszálon múlt. A lényeg viszont ugyanaz: eladtuk a jövő nagy ígéretét, bagóért méghozzá, a tisztelt közvélemény 98%-a meg teljesen nyugodtan elvan Fester kimosakodásával, és minden további nélkül kiszúratja a szemét egy Bonaventurával. Ez így nincsen jól, egyáltalán nincsen jól, még akkor sem, ha rommá kontráztuk a Laziót, még akkor se, ha -adja Isten- lesz egy kifutott szezonunk Pippóval. Nagyon régen mantrázom, itt nem edzőkérdés van, és ha igazam van, akkor elég nagy szarban vagyunk. A lényeg azonban Cristante, ez a poszt az övé.
Új csapatában még nem lépett pályára
A napokban vált hivatalossá, amire gyakorlatilag a nyár eleje óta várunk: elment a mi Bubink, az újraszületett Pelé sokadik kiadása hazatér. Négy szezon után vett búcsút a szambakirály, aki hazatér, immáron másodjára. Robinho olyan volt a Milanban, akiről mindenkinek volt véleménye, és húsz évvel ez előtt lehet, hogy óriási nagy király lett volna még évekig, de az nem történhetett meg, hogy ne érje utol az önmaga által okozott végzet: haza kell kullogni, bár ezt nem biztos, hogy nagyon bánja hősünk. Continue reading