Az imént futottam össze Buddy kollégával a metrón, a váratlan találkozásnak megörülve rögtönzött kupaktanácsot tartottunk, hogy is állunk éppen — nagyon lehangoló most Milan-szurkolónak lenni. De vajon tényleg így van ez? Nem is olyan biztos, hiszen — bár a mester mint helyi illetőségű, válaszával átmenetileg lehűtötte a lelkesedésemet — azért töretlenül hiszek benne, hogy a Nerazzurri bloggal kiegészülve ki tudunk állítani jövőre egy asztal a jövő évi kolbászfesztiválon, ha már van egy nagyon erős keménymag Békésből mindkét oldalon. Ebből a perspektívából nézve már teljesen másodlagos, hogy nem a legszebb napjait éli szeretett klubunk. Hajtás után pacalhegy az arcba.

Amit nagyon sajnálok, hogy Fx kolléga kiváló, valószínűleg sok munkát igénylő posztja méltatlanul kevés figyelmet kap ebben a kaotikus helyzetben. No, majd megtaláljuk a módját annak is, hogy visszatérjünk a témához.

Mivel nem írtunk összefoglalót a zágrábi vereségről, emlékezzünk meg róla akkor itt néhány szóban. Valószínűleg nem sokan fogjátok kikérni magatoknak, hogy dehogy vagyunk mi Európa nemhogy legjobb 8, de legjobb 16 csapata között sem. És bár nem kis szerencsével, erősen öblögetve, de mégis sikeresen gyűjtögettük a pontokat, egerészve fel magunkat egészen a 6. hely magasságáig, otromba módon kilógott az a lóláb egész végig. Tök mindegy, hogy mekkorát betlizett Gabbia, hogy Múzsa Józsi bácsinak elmentek otthonról, hogy egy hétszer átmosott és kiforralt káposztafejben több karakter lenne, hogy a bab is inkább hús, de ez annyira reménytelenül enervált volt. A végső akadályban felbuktunk, arccal előre vágódtunk a bélsárba. A Feyenoord ehhez képest még istenes, épp az a plusz 2 meccs nagyon nem hiányzott a naptárból, de ez a szezon már csak ilyen, utunk végig aláaknázva kutyaszarral.

A már egyébként is demoralizált állományt tovább tizedeli vezetőségünk ezekkel a statáriális kiebrudalásokkal. Csak kapkodja az ember a fejét, épp melyik kezdőjátékosunk lécel le a mercato utolsó napjaiban. Úgy nézünk ki, mint egy végkiárusítást tartó, kétes szavatosságú áruval kupeckedő hentes. Nem gondolom, hogy túl sok jót kellene várni attól, ha bedobnak ebbe a lehúzó, erjedő, destruktív katyvaszba egy ígéretesnek tűnő falatot. De örüljön a fiatal mexikói reménységnek, aki tud, hátha megvált minket (nem fog). Ki fog még távozni a ’22-es bajnokcsapatból? Akkor valahogy bele tudott férni, hogy Messiásszal meg Saelemaekersszel rohamoztunk a jobbon, most meg hiába vannak arra a posztra is elvileg minőségi játékosunk, nincs se játék, se eredmény, se teljesítmény. Érdeklődve várjuk, kivel fog legközelebb összebalhézni Conceicao — valószínűleg teljesen jogosan, sem Morata, sem Calabria nem gondolhatta komolyan, hogy több játékpercet érdemelt volna a mire is pontosan.

Az Inter sikeresen zárta a januárt, és ez akkor is igaz, ha a Szuperkupa elhódításával borsot törtünk az orruk alá. Vesztett pontok alapján holtversenyben vezetik a mára két résztvevőssé szűkülni látszó bajnoki versenyfutást. A BL-alapszakaszt csont nélkül abszolválva várnak egy verhetőnek ígérkező ellenfelet a legjobb nyolcért. Ha már nyolc, Lautarónál kiszakadt a gólzsák, ennyit termelt a hónapban, ha minden igaz. Balsorsburgonya meg ötöt, az se rossz.

Amiben bízhatunk, hogy a Portói Bikavér ellenfélre szabott, reaktív taktikával fog előrukkolni, a korábbi években megszokott, nem kis részben Pioli megrögzött dogmatizmusa által előidézett tátott szájjal faszerdőbe rohanás nem várható. Ez arra azért elég lehet, hogy megpróbáljuk elrontani a játékukat, és lerángatni őket le a mélybe magunkhoz, a sárba. A hátsó alakzat legalább izmos és dinamikus lesz, és ez akkor is igaz, ha ez a Kopó már öreg vadászeb, ez mégiscsak a Serie A, ahol belefér egy Darmian – Dimarco szárny egy bajnokaspiránsnál. Az már régi probléma, hogy Tomori és Pavlovic nem tudják jól kiegészíteni egymást, persze, mekkora röhej, hogy mindkettejük eligazolása terítéken van. Theóról nehéz lenne sok jót mondani az elmúlt időszak alapján, de a Comóban nagyobb konkurenciája lenne, mint itt. Maignan viszont jobb, mint tavaly. Fofana sajnálatos eltiltása miatt gyengül a középpályánk. Tegyük hozzá, Bennacer nem sérült meg, egyre jobb formába kerül. Adjunk publicitást a kevés jónak is, ami van. Rén Jani egy kicsit megfáradt, de most is pályára kell lépnie. Muszka pont elég volt szerdán, de újra néznünk kell. A támadósort illetően nincsen sok opció, Leao, Pulisic a két szélen, Abraham pedig centerben. Közben hallgatom, ahogy Viktor Coj arra panaszkodik, hogy az országukban nincsenek professzionális újságírók, mindig ugyanazokat az értelmetlen kérdéseket teszik fel, már unalmas rájuk válaszolni.

Azt azért mondjuk el, ez is bajnoki, ez is Milan-meccs, ez a Madonnina!

Forzázzunk együtt, bízzunk a legjobbakban!