Megkezdjük a Coppát, a Roma elleni vekengést gyorsan lázárhatjuk, remélem legrosszabb lázármaimban se jön elő.
A múltkor Pioli Mesterrel
Fát vágni mentünk az erdőre,
De olyan szerencsétlenül dőlt
A fa, hogy Maignan alászorult.
Ej, Bonera, mi a kő, itt bent
lakik a szobában kend?
Tontoton, tontoton,
Tonto-tonto-tontoton
Tipp: Milan-Torino 2-1 (Adli, Dest)
Csak egy gyors es rövid megemlékezés. Elsősorban a beharangban olvasott fenomenális nyelvújításra. Krasnaja megint hatalmasat ment.
Szerencsére a srácok is értik a tréfát és olyan négyest osztottak ki, hogy öröm volt nézni. Azok az asszisztok! Romagnoli indított egy olyan indítással, hogy az egészen megindító volt. Leao pedig úgy fejezte be, ahogy kell. Hogy utána ott folytassa, ahol Romagnoli abbahagyta. Ahogy elvitte, ahogy beadta, hogy Giroudnak csak érkeznie kelljen. Mesteri. Utána pedig jöhetett Theo, aki még mielőtt aláírta volna az új szerződést, mekkora király vagy, annyira finoman tette keresztbe Giroudnak. Félidőnek első osztályú volt.
A másodikba pedig pont annyi energiát fektettünk, hogy azért a clean sheet és a Kessié-bomba tisztelgéssel is meglegyen. A cserék is pont úgy jöttek, hogy senki ne fáradjon le túlságosan.
Örömfoci volt ez, Grande Pioli, vasárnap ebédre pedig jöhet a Samp.
Túl sokat nem vártunk ettől a meccstől, ennek megfelelően nem is ez volt az év 90 perce. Pláne, hogy végül 120 lett belőle.
És még tizenegyesek is. Annyira nem hiányzott az extra fél óra, de így, hogy jövő hétfőn lesz a következő, bőven belefér.
Néhány dolog, ami jó volt. Kalulu ezúttal az eredeti posztján, jobbvédőben kezdett és nagyon rendben volt. Calabria megint korrekt volt középpályásként. Ibra is kapott egy félidőt. Olzer bemutatkozott, újabb játékos az utánpótlásból. A tizenegyest mindneki beverte. Végül, de nem utolsósorban, továbbjutottunk.
Remeljuk mindenki ezerrel porog a ma esti Coppa meccsen. Ha megsem, akkor kedvcsinalo helyett jojjon egy kummantofogo.
Egy tévedés áldozata vagyok.
Az elefánt átkelt rajtam gyalog.
Tipp: Milan-Juve 5-0
A tavalyi kupa kiíráshoz hasonlóan idén is a legjobb négy között a Milan. Mindehhez „csak” egy szinte tökéletesen záró védelem, egy hibátlan Gigio és egy kegyetlen Piatek kellett. Ennél persze összetettebb ez a siker, amihez mindenki hozzátette a magáét, és még többet, mert egy átlagos jó teljesítmény nem biztos, hogy elég lett volna a Napoli nehéztüzérségének semlegesítésére. A küzdés, a csapategység, és a koncentráció épp annyira fontos összetevője a tegnap esti győzelemnek, mint Piatek kíméletlen befejezései vagy Gigio tizenhatosbeli egyeduralma.
Continue reading
Elvtársak, elvtársnők, most hétközben is kigurul a roller, és nem nézzük, kit ütünk el vele! Fiatal, üde és becsvággyal teli fiatalemberek veselkednek most neki a szombati „csorba” helyreköszörülésének. A feladat most sem lesz egyszerűbb, cserébe viszont a tét jóval kisebb. Ha már így rávetődtünk erre a negyedik helyre, akkor a Jóisten bocsássa meg alávaló, sportemberhez méltatlan gondolatomat, de annyira nem tartom fontosnak, hogy ma az összes feles grammjukat is kiizzadják a srácok. Hiszen vasárnap az ötödik helyezett románokhoz megyünk. (Ott azért jó lenne megcsípni valamit, nem csak egy segget. ) Ezzel szemben most azért megy a móka, hogy eldönthessük, majd ki feküdjön le a gobbóknak a döntőben. Ez is szép cél, nemes cél, valakinek biztos, de nekünk már tényleg az a micsodás Bajnokok Ligája kéne, az ám. Hajtás után Carlo visszaköltözik a San Siróba. Continue reading
Urak, holnap este itt a kupadöntő. Az ellenfél – ki más – a Juventus lesz. Nem kevesebb, mint 15 év után hódíthatnánk el újra ezt a trófeát. 2003-ban ez csak egy amolyan sallang volt a BL mellett – ha már jött, örültünk neki, akkor 26 év után, ismét. Hát, nem halmozzuk ezeket, az biztos. Most viszont el sem hinnénk, akkorát szólna, szerintem 2 napig biztos csipkedném magam utána. Pedig nem lehetetlen a feladat, épp csak nagyon nehéz. Próbáltuk már az elmúlt években mindenféle eszközzel megfogni őket, különösebb eredmény nélkül. 2 éve már megvertek egyszer a döntőben, igaz, akkor csak a hosszabbításban. Azt gondolom, a mi csapatunk csak jobb lehet, mint a két évvel ezelőtti, az övék pedig csak rosszabb. Közeledtünk, de vajon elég közel tudunk-e kerülni holnap? Meg kell próbálni – csalódni mi már nem tudunk – ebből rosszul már nem fogunk kijönni. Hajtás után szűkre szabott felvezetés.
Johnny Firpónak viszont közel sem kellett ennyit gondolkoznia, amikor feltette ezt a kérdést, mint nekünk. Zsugabubus simán eljutott a göröghöz, mi viszont egy rögösebb úton érhetünk révbe: mondjuk előtte azt is el kell majd dönteni, hogy pontosan mi a célállomás.
Volt egy naivacska elképzelésem arról, hogy idénre már bezártuk a boltot. Sajnos azonban a Csányiék kitalálták, hogy előrehoznak egy fordulót ’18-ból (talán a választások miatt, nem tudom) – ez lesz majd a Fio a hétvégén – ha pedig ez nem lenne elég, akkor előrehozták a Gumimaci Kupa negyeddöntőjét, ahol is nem mással, mint a kis takonykócokkal sorosoztak össze minket. Kellett. Hát most mit mondjak, elfogyott itthon a rum, ezért biztosan nem rumos teával fogom nézni, de van azért még ez-az, szerencsére nem kell leszívni a verdából a zöld üccsit. Nyilván mindenki evidens, hogy mi várható ebből az egészből, a nagy többség meg gondolom, le is szarja, ahogy kell, ezért én sem fogok sokat öblögetni hajtás után.
Kedves barátaink, én azt gondolom, hogy egy egészen élvezhető, a hétközi jelleget és az időjárási körülményeket prímán feledtetni tudó meccsen vagyunk túl. És még nyertünk is! Nagyon rafkós kis csapat volt ez a Torino, az edzőjükre se lehet panasz, ha nem adj isten nem jött volna ki a lépés tegnap, akkor se kellett volna a kardunkba dőlni. Hát még így, hogy nyertünk 90 perc alatt, ráadásul nem is akárhová sikerült magaunkat kvalifikálni ezzel! Hajtás után nyújtunk egy picit, de nem feszítjük túl, mert hétfőn már ismét produkálnunk kell magunkat!
