coppa_italia kategóriaarchívum

Coppa Italia / Milan-Inter / Újabb derbi

Végre Szerda, és ha Szerda, akkor copa és nem coop. Itt az ideje, hogy ezt az idei felejthetetlen szezont megkoronázzuk egy óriási kupa meneteléssel és esetleges győzelemmel. És mi adhatna ehhez méltóbb befejezést, mint hogy a városi rivális Intert kiejtjük innen? Menjenek ők csak a futottak még kupákért, az igazi nagy pályát hagyják csak meg nekünk, úgy kell most nekünk ez a győzelem, mint Conceicaónak Musah.

Most pedig megpróbálom összeszedni három pontban, miért vagyunk mi ennek a mérkőzésnek az esélyesei. Érkezzen is az első megfejtés: a hazai pálya előnyei. Kevesen tudják, de ezt a ma esti meccset a San Siroban fogják megrendezni, és nem pedig a Meazzában. Így pedig 60 ezer Milan szurkoló fogja üvölteni torka szakadtából Emerson Musah és a legnagyobb klasszisaink nevét. Az a pár ezer Interes nem sokat fog tudni hozzátenni valamelyik sarokból. És persze a hazai pálya előnyeivel nyilván a bírói küldöttség, valamint a VAR teljes támogatottságát is élvezni fogjuk. Innentől nem is lehet kérdés, ki lesz a nyertese ennek a ma estének.

A második pont pedig a játékosok közti különbségből adódik. Itt muszáj volt szétszednem, illetve posztokra bontanom az összehasonlítást, mert ennyire sok klasszist nem lehet egy lapon említeni. Tehát a védők közül messze kimagaslik Tomori, na nem az 1.85 cm magasságával, hanem azzal, amekkorát játszott az utolsó két meccsén. Óriási volt, amit ott művelt februárban. Ezek után nem csoda, hogy immár két hónapja senki nem látta a pályán, de még Milánóban sem, elvégre a csúcson kell abbahagyni. A középpálya nem szólhat másról, mint Musahról. Róla tudni kell, hogy három tüdeje és két bal lába van, éppen ezért az edzőnk nagy kedvence, hiszen a pálya bármely pontján, gond és hibalehetőség nélkül bevethető. Mutass nekem még egy ekkora klasszist az Inter csapatában. Na ugye, te sem tudsz. És a csatárok, persze mondanom sem kell, itt is a mi oldalunkra billen a mérleg nyelve. Gimenez már az első percben gólt fejelt a Futottak még kupa második meccsén az igen csak komoly erőt képviselő Feyenoordnak. Ekközben mégis mit csinált Martinez és Thuram? Jól gondolod, az égvilágon semmit. Na ugye, itt már minden kétkedőt meg kellett, hogy győzzek az igazamról.

De ha ez még mindig nem lenne elég, akkor itt a harmadik pont, ami után garantálom, hogy te is úgy fogsz leülni ma este a meccs elé, hogy semmi kétség nem fog maradni benned, melyik itt a jobb és esélyesebb csapat. Érkezzenek tehát az este valódi főszereplői, az edzők.  Nálunk van a világ jelenlegi majdnem legjobb portugál edzője. Náluk csak Pippo Inzaghi kisöccse. Nálunk minden fordulóban, de van, hogy már minden félidő után egy teljesen másik csapat lép a pályára; ugyanaz a 11 játékos soha, ezzel pedig össze is zavarunk minden ellenfelünket, néha még saját magunkat is. Hát mi ez, ha nem az edzősködés egy olyan magas szintje, amit még senki sem tudott teljesen megfejteni vagy megérteni? Ezzel szemben mit tud felmutatni kicsi Pippo? Rendszerint olyan cseréket, amivel saját csapatát hátráltatja. Tehát mindent egybevetve, nem létezik olyan forgatókönyv, ami szerint nem mi nyerjük ezt a derbit, legalább kettő gólos hátrányt ledolgozva a 85. perc után.

A végére pedig megjegyezném, úgy néz ki, sikerült találni egy sportigazgatót a klub élére, nevezetesen Fabio Paraticit. Éppen itt az ideje, hogy végre megbűnhődjön azért a Higuaín-, Caldara- vagy Bonucci-féle üzletekért. Amúgy a kinevezése teljes egészében Furlani döntése, így ha nem jön be a dolog, akkor lesz kire mutogatni a felső vezetésben is. Na de ez ne szegje senki kedvét, estére itt bizony még le kellene nyomni az Inter nevű futballklubot. Mielőtt új időszámítás kezdődne.

M’poli – Milan – Sassuolo; Presequel

Még fel sem ocsúdtunk a szombati rangadón látott simázásból, máris előugrott a bokorból az egyik mumusunk. Egyenesen a béből jöttek vissza kísérteni, nehogy legyen egy nyugodt szezonunk, ahol nem kell attól tartani, hogy a zöld-feketék az orrunk alá dörrentenek egy cifrát. Szerencsére ez csak kupa, így a „kicsi a tét”-től elkezdve a „gálakezdőnek pihennie kellett”-en át minden kifogás adott, hogy kimagyarázzunk egy esetleges égést a végén. Tovább után kicsi múltidézés, kicsi jövőbelátás.

Continue reading

SzotyiQpa nyolcaddöntő: Mediolanum – Caralis

BoldogÚj minden kedves szurkernek! Még ki sem hevertük rendesen a szilveszteri lencsézést, máris komoly izgalmak várnak ránk a Coppa Italia porondján. Akkora spílerek vagyunk, hogy teljesítmény nélkül is a legjobb 16 között tudhatjuk magunkat! Hát mi ez, ha nem előrelépés? Ráadásul otthon fogadhatjuk a szigetről betörő pun hadakat. Ez a poszt is annyira lesz komolyan vehető, mint a versenysorozat.

Continue reading

Coppa Italia: Milan-Torino – Ervin is, parafráz is

Megkezdjük a Coppát, a Roma elleni vekengést gyorsan lázárhatjuk, remélem legrosszabb lázármaimban se jön elő.

A múltkor Pioli Mesterrel

Fát vágni mentünk az erdőre,

De olyan szerencsétlenül dőlt

A fa, hogy Maignan alászorult.

Ej, Bonera, mi a kő, itt bent

lakik a szobában kend?

Tontoton, tontoton,

Tonto-tonto-tontoton

Tipp: Milan-Torino 2-1 (Adli, Dest)

Coppa Italia: Milan-Lazio 4-0 – Ekvatoriálisan geoid

Csak egy gyors es rövid megemlékezés. Elsősorban a beharangban olvasott fenomenális nyelvújításra. Krasnaja megint hatalmasat ment.

Szerencsére a srácok is értik a tréfát és olyan négyest osztottak ki, hogy öröm volt nézni. Azok az asszisztok! Romagnoli indított egy olyan indítással, hogy az egészen megindító volt. Leao pedig úgy fejezte be, ahogy kell. Hogy utána ott folytassa, ahol Romagnoli abbahagyta. Ahogy elvitte, ahogy beadta, hogy Giroudnak csak érkeznie kelljen. Mesteri. Utána pedig jöhetett Theo, aki még mielőtt aláírta volna az új szerződést, mekkora király vagy, annyira finoman tette keresztbe Giroudnak. Félidőnek első osztályú volt.

A másodikba pedig pont annyi energiát fektettünk, hogy azért a clean sheet és a Kessié-bomba tisztelgéssel is meglegyen. A cserék is pont úgy jöttek, hogy senki ne fáradjon le túlságosan.

Örömfoci volt ez, Grande Pioli, vasárnap ebédre pedig jöhet a Samp.

Coppa Italia: Milan-Torino p0-0 – Tizenegyes

Túl sokat nem vártunk ettől a meccstől, ennek megfelelően nem is ez volt az év 90 perce. Pláne, hogy végül 120 lett belőle. 

És még tizenegyesek is. Annyira nem hiányzott az extra fél óra, de így, hogy jövő hétfőn lesz a következő, bőven belefér.

Néhány dolog, ami jó volt. Kalulu ezúttal az eredeti posztján, jobbvédőben kezdett és nagyon rendben volt. Calabria megint korrekt volt középpályásként. Ibra is kapott egy félidőt. Olzer bemutatkozott, újabb játékos az utánpótlásból. A tizenegyest mindneki beverte. Végül, de nem utolsósorban, továbbjutottunk.

Tim Cup: Milan – Napoli 2-0 // Bumm bumm az elődöntőbe

A tavalyi kupa kiíráshoz hasonlóan idén is a legjobb négy között a Milan. Mindehhez „csak” egy szinte tökéletesen záró védelem, egy hibátlan Gigio és egy kegyetlen Piatek kellett. Ennél persze összetettebb ez a siker, amihez mindenki hozzátette a magáét,  és még többet, mert egy átlagos jó teljesítmény nem biztos, hogy elég lett volna a Napoli nehéztüzérségének semlegesítésére. A küzdés, a csapategység, és a koncentráció épp annyira fontos összetevője a tegnap esti győzelemnek, mint Piatek kíméletlen befejezései vagy Gigio tizenhatosbeli egyeduralma. 
Continue reading