Túl vagyunk néhány edzőmeccsen, és Szinisának maradt cirka két hete, hogy összegyúrja mindazt, ami a Bayern és a Tottenham ellen nem igazán mutatott túl sok jót. Az utóbbi hetek összegzése mellett vitába szállunk néhány döntéssel.

Kezdjük sorban: Kínában az Inter elleni International Champions Cup keretein belül egy győzelemmel nyitottunk: a meccsről nehéz lenne bármi jót írni azon kívül, hogy Mexes megint lőtt egy szédületes gólt, az Inter B ellen próbálkoztunk, aztán amikor bejöttek Icardiék, akkor hátul azért akadtak gondjaink – mindegy, nyertünk. Sokan küzdöttek lemaradással, satöbbi – azért a Lopez-Calabria, Ely, Alex, DS, de Jong, Bertolacci, Poli, Honda, Matri, Niang kezdő nem biztos, hogy megugraná mondjuk a 10. helyet. Ami eztán következett, az volt a jóval biztatóbb: a Céronival felálló Real Madrid ellen azért olyan sok helyzetet nem is engedtünk, sőt, nekünk is voltak bőven helyzeteink – alapvetően azt sem lehetett volna felhánytorgatni, ha lever minket a Real, ami végül büntetőkkel meg is történt, de azt sokkal inkább lehetett értékelni, hogy nem a két napos puding módszert választottuk aznapra: azaz elmaradt az összeesés, és egészen stabilan tudtunk játszani, persze tegyük hozzá, hogy a Real Ausztráliából átruccanva, két meccsel a hátuk mögött érkezett Sanghajba.

A napokban pedig jöttek az Audi-kupa meccsei: az nyilvánvaló volt, hogy a Bayernnel (reményeink szerint csak még) nem tudjuk felvenni a tempót, de elnézőek voltunk korábban is az eredménnyel kapcsolatban, akkor most is megtehetjük, viszont ami maradt, az a csupasz semmi. Egyszerűen nem volt semmi tervünk, és igazából a Madrid ellen is akkor következett valami, amikor Bacca vagy LA kissé hátrébb lépett, és valahogy odakerültek a kapu elé. Gördülékeny akciót nehézkesen tudunk még most is vezetni, ezzel pedig megint elérkeztünk egy igen neuralgikus ponthoz, amitől úgy tűnik, nagyon nehezen tudunk megszabadulni: egyszerűen nincs középpályánk, ezzel pedig a Spurs meccs sem tudott meglepetéssel szolgáltatni, egyszerűen ez egy óriási hibapont nálunk. Ezzel persze nem mondtam újat, de Bertolacci úgy tűnik, még sem éri meg azt a huszast, amit könnyedén kiperkáltunk érte – egy nofenét azért majd elmorzsolhatunk, ha éppen Salah vagy Dzeko fog minket szomorítani a bajnokikon, mert abban nem csak a védelmünknek, de a menedzsmentünknek is igen nagy szerepe lehet. Világosan látszik, hogy a középpályát kell rendbe vágni leginkább: a Seria A top 5 középpályás sorába maximum Nigel férne be, ami mindent el is mond az erőviszonyokról. Ki lehet pécézni éppen Polit, de felesleges: tőle nem kell mást várni, mint amit mutat, arra pedig, hogy kihozzuk belőle azt, ami van, Mihajlovics jó választás.

Nem kérdés, az augusztus a középpálya megerősítésének jegyében kell, hogy teljen. Az persze nem lenne baj, ha nem Firenze előtt két nappal esne be a nyertes, de mind a mellett, hogy Bacca és Luiz Adriano szerződtetése is kifejezetten jó lépésként értelmezhető, Bertolacci esetében inkább a presztízst látom feltűnni, mint sem a szakmaiságot: persze, kell egy hasonló arc a középpályára, de egyelőre vagy túl sok az utasítás, vagy a rosszabb, hogy totál homály a csávó ezen a szinten. Nyilván augusztus elején még hiba lenne bármit is elkönyvelni, de lehet, hogy hiányozni fog még az az elköltött húsz millió, vagy legalábbis annak egy része. Hogy lendít-e a sztorin az, hogy fotósok előtt is egymás kezébe csapott Mr. Bee és Berlusconi, nem tudni: mindenesetre ha tényleg hoz még további  100 milliót a mercatóra a tájföldi, akkor az lehet, hogy gyorsan el lesz költve. Mondjuk Romagnoli esetében kissé értetlenül állok a dolog előtt: konkrétan 3-4 millió eurón szívózunk hetek óta, amiből nyilván nem fog engedni innentől sem a Roma, hogy igazolt két nevet: ennyi az ára, ráadásul Bertolacciért valahogy kevésbé alkudoztunk.

Hogy mi esély van további javulásra? Egyelőre nem sok, persze nem győzzük hangsúlyozni, hogy augusztus elején talán még nem is mutatna jól, ha minden klappolna, de egyelőre az égető kérdésekre kevésbé sikerült választ találni két hónap alatt. Arra jók voltak ezek a transzferek, hogy adjunk egy életjelet magunkról, de önmagukban ezek még nem jelentenek +20 pontot tavalyhoz képest. Ahhoz még két középpályás (mondjuk legyen kettő a Gündogan-Grenier-Inler-Lucas Romero négyesből), plusz egy védő nagyon elférne, hogy ebből idén legyen is valami. Ha minden true, Galliani a hétvégén lezárhatja a Romagnoli-bizniszt, most egy kicsit back on track, miután visszatértek Münchenből. Az eddigiek kevésbé utalnak akkora minőségi előrelépésre, mint amit előre be lehetett lengetni, de persze augusztus az egy nagyon korai időpont a csúcshoz, az Everestet májusban kell megmászni.