Avagy mit teszünk a fa alá? Egy kisebb melldöngetés után az idei évzárón jöhet egy újabb újonc idegenben, ami azért általában veszélyes: Mihajlovics állására pedig úgy tűnik, különösen. De tényleg jó lesz-e, ha odaérünk valahogy Európába?

Kezdve a csütörtökön történtekkel: én jóval komolyabb történetet vártam a Sampdoriától, de nem úgy tűnik, hogy rajtuk Montella segíteni tudna, aztán persze lehet, hogy tavaszra összeállnak majd. Minden esetre azt már a meccs előtt tudtuk, hogy gyakorlatilag megterítettek nekünk a döntőig, ha sikerülne nyerni Genovában, hiszen a negyeddöntőben majd a Carpi, az elődöntőben pedig az Alessandria-Spezia meccs győztese jöhet majd a fináléért, ha pedig ezeket sikerül abszolválni, akkor ölég nagy az esély, hogy megcsípünk ezáltal egy EL-helyet, mert a másik ágon az Inter-Juve-Napoli hármas szerepel,btw. Nem volt ez egy lehengerlő és magabiztos győzelem, de az előzmények ismeretében vállalható volt – sőt, ha megfordítjuk, akkor tulajdonképpen sikerült megállítani azt, hogy összedőljön az eddig felépített valami, mert egy kupa betli után nagyon Mihajlovics sem tudott volna mit mondani, ennek is volt javarészt betudható a kezdeti óvatoskodás. Ott vagyunk a nyolc között, tulajdonképpen Grura is számíthatunk, ha baj van, és Niang megint bizonyította, hogy ő bizony csatár, nem pedig szélső – röviden ennyi történt a csütörtöki kupameccsen, meg persze Montolivo kimaradt, amit már csak a múlt heti sajtótájékoztató után látunk felettébb érdekesnek, aztán lehet, hogy az ördög csak bennünk nem alszik soha. Szóval jöhet a Carpi a négyért – egyúttal azért jegyezzük meg, hogy ez a jelenlegi Milannak inkább tartogat veszélyt, mintsem örömöt, mert igazán magabiztosan talán csak éppen a Sampdoria elleni hazai meccsen láttuk futballozni a csapatot, az előtt és óta meg azért ez igazán hiánycikk, márpedig a fent említettek legalább akkora esélyt tartogatnak a többieknek is, mint nekünk, szóval tipikus csak veszthetsz szituációba kerültünk, mert ha éppen nem jönne össze az elő vagy a nagydöntő, az megkavarhatná az egyébként sem rendezettnek tűnő viszonyokat a klubnál. Viszont ha meg igen, akkor ott az út az Európa Liga felé, amiben mondjuk nem vagyunk biztosak, hogy nekünk tényleg szükségünk lenne rá azon túl, hogy persze szoknánk egy picit a ritmust – ahhoz, hogy onnan menjünk a BL-be, meg meg kellene nyerni.

Ráfordulva a maira: a Frosinone abszolút underdog csapat, az összes győzelmét otthon aratta, a Palermótól négyet kaptak a múltkor, szóval elsőre nem tűnnek erősnek, és gyakorlatilag egy név sincs, akire felkapnánk a fejünket, azon kívül, hogy Ciofani már megszívatott párszor a Football Managerben, meg Longoról hallhattunk már, de nagyvonalakban ennyi. Kb ugyanarra is lehet számítani, mint Carpiban, és ebből a szempontból az első 10-15 perc baromi fontos lesz: nekik nagy vesztenivalójuk ezen a meccsen nincs, tekintve a mi játékunkat, rá is mehetnek erre, szóval az elején kellene majd nagyon figyelni – Mihajlovics várható döntéseit mondjuk pont nem értem ebből a szempontból, mert Honda előkarácsonyként kaphat még egy helyet a kezdőben, De Jong meg Kucka eltiltott, viszont a félig sérült Bertolacci és Bonaventura is vállalja, viszont nem biztos, hogy nem lenne hatékonyabb egy Poli 60 percig mondjuk, de ha sikerült megtanulni ezt a leckét a Carpi elleni meccs elejéről, akkor végül is ülhet a dolog.

A Juve meccs óta nem kaptunk akciógólt a bajnokságban, az majdnem egy hónapja volt, ezt jó lenne tartani – sőt, egynél többet a Napoli elleni hazai felkoncolás óta nem szedtünk be, jóval simább lehetne az utunk, meg nyugodtabban telnének az ünnepek, ha ma is beszórnánk kettőt az elején, ehhez kelleni fog Bacca,de nagyon. Szóval, kulcsfontosságú húsz perc és akár eldőlő edzősors, mert hogy Berlusconi állítólag nem csitul – ez vár ránk hattól, utána meg bejgli. Meglátjuk, mivel lesz töltve.

Tipp: 0-3

Várható kezdő: Gigi – Abate, Alex, Romagnoli, DS – Honda, Montolivo, Bertolacci, Bonaventura – Niang, Bacca.