Nagyon úgy fest, hogy tovább húzódik a klub átadás-átvétele, a kínaiak azon túl, hogy egyre inkább megdolgoztatják a csuklónkat, mert ennyit legyinteni valószínűleg az életünkben nem fogunk többet, az egyre vékonyabb kötélből álló idegrendszerünk is úgy táncolnak, mintha még bőven lenne idejük a kűr befejezésére. Megpróbálunk visszajönni az ablakon, ha már az ajtón nem engedtek be.

Megszámolni is nehéz lenne, hogy hányadik alkalom ez, amikor arról olvashatunk, hogy bár nagyon készültek rá, de egyelőre semmilyen hivatalos bejelentés nem lesz a Milan tulajdonosváltásáról. A jelenlegi konzorcium minimum harmadik esete a mostani: pedig már össze is rángatták a sajtót szombatra, ahol majd jól bejelentenek valamit, és már az is kiszivárgott, hogy Fassone vezetésével pénteken leülnek Montellával is tárgyalni az edző szerződésének meghosszabbításáról, meg lehetséges igazolásokról. Mindezek után elég éles váltás jött kedd estére: a Fininvesthez futott be a hír, hogy hát a Sino-Europe Sportnak egy pöppet sok lenne egyben ez a szóban forgó és papírra vetett 420 millió, úgy hogy ha van rá mód, akkor csúsztassunk egy kicsit – mondjuk egy hónapot. Kárpótlásképp adnak most újabb száz milliót, így hozzácsapva a már kifizetett kétszázhoz, amit szintén egyfajta bánatpénzként már kifizettek. Sok mindent felvet ez az egész – még hogyha tisztában is vagyunk vele, hogy ez azért nem hasonlítható ahhoz az üzlethez, amikor bemész a sarki kisboltba egy lityó tejért megy két kifliért. Nyilván komolyabb a biznisz, nemzetközi szerződések, satöbbi, de.

És itt jön a többi: a kínai vezetés (?) ezzel olyan szintű presztízsveszteséggel indul, hogy tényleg valami atomot kell nyújtaniuk nagyon rövid távon.

Nem csak azért, mert a Milan nem nyert semmit már egy olyan léptékű ideje, amihez nem nagyon voltak hozzászokva a klubnál, hanem mert ez a szurkolók folyamatos megtévesztése, ami hónapok (évek?) óta zajlik az üggyel kapcsolatban. Most tekintsünk el attól, hogy hogy indultunk neki az egésznek [Berlusconi nyilvánvalóan buktára ítélt koncepciója az 500 millióért bárki által vihető 49%-al szerencsére már csak a múlt], de ez így, miközben biztosan nem véletlenül az pörög a Milannal kapcsolatban, hogy kiért fog majd súlyos tízmillió eurókat fizetni, ha egyszer felszáll a fehér füst, egyre nagyobb nyomást helyez az egészre, aminél nagyon könnyen vezet majd lefele az út. Persze, felfele is – legalábbis nyilvánvalóan lesz rá sansz, hogy tényleg [ésszerűen] megerősített kerettel tudunk nekiindulni, akkor összejöhet rögvest egy BL-hely. Viszont ahogy telnek a szezonok, úgy fogyhat a türelem, és visszatérve a várhatóan felvázolt koncepcióra, ez kvázi azonnali eredményt sejtet, amit a tulajdonosok el szeretnének érni – ez pedig természetesen jól cseng a kiéhezett szurkolóknak is. Azonban ez még a Football Managerben sem szokott működni: 3-4 kulcsember beépítése nem fog menni egy nyár alatt. Elkerülve a lehetséges buktát, lehet, hogy szerencsésebb lenne a jelenlegi értékek megtartása mellett komolyabb finomhangolást végezni – a Gigio, Romagnoli, De Sciglio, Locatelli vázra fel lehet fűzni egy ütőképes csapatot, és nem biztos, hogy Baccától is meg kell válni, ha lesz mögötte középpályánk. Mondjuk meghazudtolva saját magamat, ide tényleg kellene legalább két ember azonnal. Összegezve azonban: értem én, dollárral fogják még a San Sirót is kipárnázni, de ez a modell egyelőre elég kevés helyen vált be – ezek közül pedig pláne minimális volt az a klub, amely ebből nagyon rövid távon eredményt is ért el, márpedig az eddigiekből leszűrve itt így fognak forogni a kerekek. Egy ilyen előélet után, mint amit a leendő vezetés produkál, ha nem is söpri el rögtön, de bizonyára meg kell küzdeniük majd az ultrákkal, a szurkolók drapijaival, amennyiben nem lesz tiki-taka november közepén.

Aszondja’, hogy, Felcsút eladó-e?

Éppen a fentiek után amondó vagyok: sokkal nagyobb és fontosabb kérdés, hogy a vezetőségben mennyire sikerül tiszta viszonyokat teremteni maximum az idei szezon végére. Hiába lesznek itt a nevek a pályán, ha továbbra is káosz lesz a VIP-páholyban és az a fölötti helyeken, akkor ez kizárt, hogy működne. Azt mondjuk már nehéz lesz megemészteni, hogy a fontos kérdésekből kihagyhatatlan lesz Fassone: a következő lépés remélhetőleg nem az lesz, hogy Zanetti lesz a marketingarc, vagy valami hasonló, még ha nincs is nagy bajunk szegény Pupival. Fassone pontos szerepe, és a vezetőség kapcsán pedig könnyen el tudunk jutni oda, hogy mi is lehet a mögött, hogy megint halasztani kell. Azt már többen is pedzegették, hogy elég nehezen kibogozható, hogy konkrétan kiket is takar ez a csoportosulás, aki már hajlandó volt nem kevés eurót leperkálni azért, hogy később még egy nem igazán jelentéktelen összegért cserébe végleg megszerezzék a klubot. A Gazzetta legutóbbi cikkében az Il Sole 24 ore-ra hivatkozva annyit ír, a befektetők a már Berlusconival selfizett Yonghong Li mellett a China Construction Bank, a China Merchants Bank és a Huarong nevű vállalat, amelynek értékét mintegy 14,3 milliár dollárra becsülik jelenleg – de ezek is csak szivárogtatások. Nem nehéz azt sem kitalálni, hogy ez a felállás nem éppen a gördülékeny munka barátja, szóval simán benne van, hogy „ezek ott” még elvacillálnak egy ideig, hogy akkor hogyan is legyen a tovább, és konkrétan ki üljön melyik székbe. Amivel nincs is probléma, csak ha nem úgy futunk neki a következő mercatónak, hogy ezek már lefixált dolgok, akkor nagyon lazán rúgjuk el magunktól a pöttyöst azt illetően, hogy legyen sanszunk egy komoly csapatra a következő szezonban. Nekünk már nem sok homokóránk van, amit meg lehet fordítani – a jelenlegi is lassan lejár, viszont jövőre is ki kell futnia valakiknek a pályára. Az pedig szintén nem nehezen elképzelhető, hogy ilyen környezetben, kötődjön bármennyire is a klubhoz Gigio, vagy a többiek, egészen könnyű lesz elcsábulni máshová, akár országon belülre is.

Temérdek kérdést felvet ez az egész: mi a jó a kínaiaknak abban, hogy tovább húzzák ezt az egészet, feltéve, ha a szándékaik komolyak? Márpedig a már kifizetett 200 (300) millió euró nem arról tanúskodik, hogy egy jelentéktelen mellékvágányról lenne szó. A financiális és egyéb kérdések mellett talán a legaggasztóbb, hogy arra is nehezen lehetne válaszolni, hogy miképp néz ki most a Milan vezetése? Ki hoz döntéseket egyes kérdésekben? Berlusconi aláírása kell még mindenhez, de Fassonéval akkor miért kellett egyeztetnie Gallianinak? Ki kinek a főnöke, és ki, milyen minőségben képviseli a klubot, legyen szó bármilyen eseményről? Nyilvánvaló, hogy van egy átmeneti időszak ezekben az időkben, de talán nem túlzok, ha azt mondom, ez már egy picit hosszabbra nyúlt a kelleténél. Mindezek mellett egyértelmű, hogy ez egy olyan üzlet, amit alaposan át kell tárgyalni, rengeteg szerződés és pozíció cserél helyet és íródik át – azonban mindezek közben a klub veszít az ázsiójából és egyre nehezebb lesz a felkapaszkodás. Még ha nem is elvárható, hogy mindenről beszámoljanak, de jelenleg egy elképesztően ágas-bogas valamiben kellene kilyukadni az út helyes végére, miközben nem úgy tűnik, hogy ez bárki, belátható időn belüli érdeke is lenne: épp ezért nehéz azt mondani, hogy ez csak egyik, vagy csak másik felen múlik. Bizonyára Berlusconival sem egyszerű tárgyalni, de hiszem, hogy annyira nem amatőr az öreg, hogy lefotózkodjon egy kóklerral – másrészről nehezen tudom azt is elképzelni, hogy – bármennyire is bonyolult jogi helyzet és magas összeg – egy ilyen vásár ennyi ideig kell, hogy tartson. Hiszem, ha egyszer súlyos százmilliókat elköltött egy gazdasági csoport, az nem puszta szórakozásból tette ; ugyanakkor ha tényleg van szándék a klub vezetésére, akkor ezt már bőven le kellett volna zongorázni. Demagóg hangzata lehet, és megeshet, hogy az is, de egy klub vezetésében a napi dolgoknál [hogy a mercatóban már el se mélyedjünk] az eddigi idő tizede sem áll rendelkezésre. Abból pedig végképp nem nézhetünk ki jót, hogy eddig a konkrét vezetőségi személyzet magából Fassonéból és Mirabelliből áll. Nagyon sokat tudnék még kérdezni, de csak egyet teszek fel, aztán majd hozzátesszük a többit: MIÉRT?