Becsukott szemmel elaludtunk a hullámvasúton, tulajdonképpen tök jó, hogy oldalba bökött valaki, hogy látott már ennél hasznosabb gondolatot is. Jön a földön fekvő és a sánta csatája.

Gattuso bizonyára több annál, mint amit első blikkre gondol róla mindenki: aligha nem azért ennél jóval többet képvisel, mint sem egy embert, aki csiszolatlan őszinteséggel kimondja, amit gondol, nem ijed meg senkitől és nem mellesleg még pontosan tisztában is van vele, hogy mit jelent belépni ennek a klubnak az öltözőjébe. „Egy hét alatt őrültség lenne mindent megváltoztatni” – ebben tökéletesen igaza van Rinónak, nem lehet azzal kezdeni, hogy teljesen felborítson mindent – meg ugye a Benevento az ellenfél, akit 2-4-4-es felállásban is kell gyakni. Többször felmerült már, lehet a taktikán vitatkozni, de a lényeg, hogy nagyon nem tűnik kompaktnak a társaság, szóval a méregfog valahol a részletekben van – még ha az maximálisan áll is, hogy egyelőre a középpályánk és a lyukas szita körülbelül ugyanott kerül elő a szótárban.

Kalinic kezd, minden hír szerint – a helyzet detto ugyanaz, el lehet küldeni a horvátot a csába, de semmi pozitív üzenete nem lenne, ha azzal nyitnánk, hogy egy ilyen ellenféllel szemben sincs meg benne annyi, hogy gólt lőjön. Lehet, hogy így lesz, de ha 0-0-nál a hetvenedik percben lecserélik, mindjárt teljesen más lesz a történet. Montolivo szerencsére bent ragad, bármennyire visszás is a szerepköre, még ő lehet az, aki össze tudja rántani a pályán egy kicsit ezt a társaságot. De mindez persze egy lyukas kutyagumit sem ér, ha nem nyerünk, mert ma semmi sem számít, csak a higgadt fej és a győzelem.

Kezdő: