A derbik után egy egészen más Milanra lesz szükség, az nyilvánvaló volt, hogy a Roma és a Napoli ellen nem kell és nem is fogunk dominálni végig, viszont ha… ha csapatként akarunk kinézni, akkor ezen a main nem nagyon kellene izgulni.

Szándékosan nem írok a tabelláról, mert minden és annak ellenkezője is előfordulhat a hátralévő temérdeknyi időben. Este jön a Cagliari, akik idén azért nem azt a szintet hozzák, mint korábban, télen volt is kapkodás, de egyelőre nem sok eredménnyel: konkrétan egy Empoli elleni hazai 2-2, amit a 91. percben jegyzett találattal sikerült ikszre menteni. Tegyük hozzá, a szárdok közel húsz éve, ’99 októberében szereztek utoljára pontot (!) a San Siróban, és bármennyire sem gördülékeny a játékunk, azért eldobnánk a sörünket, ha ez ma szakadna meg.

Biglia végre ott van a keretben, ami nem is az argentin játéka miatt igazán fontos, hanem ha bírna egy 10-15 percet, akkor lehetne pihegtetni picit a két emberevőt középen, mert már alaposan jóllaktak a csávók. Várhatóan ugyanaz lesz egyébként a kezdő, ami Rómában futott ki: Calha kap még sanszot, Laxaltot mondjuk megnéznénk néha a helyén – nem azért, mert komplexebb lenne, hanem a török annyira semmilyen, hogy pont nem tudjuk, mit is várhatnánk tőle, Laxalt keveset tud, de azt mondjuk egész jól.

A többibe nehezen tudunk belekötni, Piatek amíg ennyire érzi a kaput, felesleges lenne kimozgatni, szóval keep on.