A címben szereplő rangadó csak az illető csapatok neve miatt mondható ugyan rangadónak, nem az első két forduló alapján. Mikor beírtam magam a titkos beosztásokat tartalmazó táblázatba a nevem emellé a meccs mellé, mint első blog írás a szezonban, még egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ilyen negatívba fog állni a szénánk, sőt még reménykedtem is, hogy a két bemelegítő mérkőzés után ezt a rangadót simán letoljuk izomból, hát a sors, Fonseca, s nemes fiai felül írták ezt, ennek méltán negatívabb, de nem annyira negatív beharang következik alább, mintha egyből idegből szombaton írtam volna….
A fenti rekord hosszú egymondatos felvezetést érdemes még nyugtázni. Szóval túl vagyunk a szezon első megmérettetésein és megállapíthatjuk, hogy eddig gyengének találtattunk. Két meccs egy pont, de mutatott játékot tekintve nálam két vereség ez valójában. Ami a legjobban fájó az a letámadás(hiánya?) és a nem létező védekezés szintje. A szezon elején különböző olasz focival foglalkozó szakírókat hallgatva, az volt a véleményük, hogy félő lehet Fonseca taktikája a védekezésről a nagy csapatok ellen zavarba hozható lesz majd, nofene bánja a csuda, hiszen Pioli is zavarba jött párszor főleg, ha kék feketében volt az ellenfél. Ehhez képest eddig kettőből kettő darab kis/közép csapat úgy szivatta a fiúkat, mintha öregfiúik játszottak volna huszonéves zsiványokkal és mintha a Parma-ban egyébként minimum játszott volna egy kamasz Ronaldinho és Nesta, pedig csak valami magyar suhanc volt, aki oktatott a védelemben.
Az első két meccs után mindenkinek ilyen könnyes volta homloka. Meleg van na…
Másik oldalról nézve, volt egy rövid felkészülés egy hosszú szezon és EB után, akik ott voltak a nemzetiben azok most feltűnően irgalmatlanul rossz formában is vannak, ezzel nem lehet mit kezdeni. Ahogy senki nem is várja, hogy pár hét alatt a mester átadja minden létező és nem létező tudását a taktikáról a srácoknak, akik mindezt tökéletesen teljesítsék is. DE és nálam ez hatalmas, DE. A csapat magja megmaradt, s a legértékesebb játékosokat sikerült megtartani, ők már egy ideje együtt labdáznak, nem értem, hogy miért kellett pár héttel ezelőtt ennek ellenére a teljes eddigi szezonokat kukába dobni és nulláról kezdeni az egészet, amit focinak nevezünk. Miért nem lett volna jó, ha az új Maestro lassan haladva formálja saját képére a csapatot? Az első két meccset, ha mindenki csak közepesen teljesít, akkor is meg lehetett volna nyerni, de legalábbis nem ilyen gyalázatott lerakni, ennek ellenére mindenki csak rohangált, mint az a bizonyos Vakló, a szántás helyén maradt alföldi sivatag kellős közepén.
Csak röviden, de ugyanez az érthetetlenség van részemről az átigazolási pletykák azon részét tekintve, hogy miért kell nekünk Bennacerről alkudozni holmi olajos társaságokkal. A közepünket tekintve ő most nálunk a top 2-be van a holland mellett, arról lehet vitatkozni, mikor melyik a hasznosabb. Szintén kételyek vannak bennem főleg a hétvégét tekintve, hogy a közepes és most nagyon rosszul szereplő Capitanot, miért egy tesco-s Theo-val akarjuk pótolni. Két ilyen támadásban jó, futó szélső, ha egyszerre lesz fenn, akkor az egyébként gyorsaságban jeleskedő és a már majdan összeszokott Tomori-Pavlovic duo is kevés lehet, hogy levédekezzék a kontrákat, még ha egy 6-os vissza is lépne. (Az iromány szerdán íródott, nem tudom mi lesz a Bence téma valóságtartalma és kifutása.)
Ő tényleg normálisabb, mint a fentebbi kollégája?
Reméljük, hogy későbbiekben akár már a szünet után finomodik valamelyest a helyzet és nem kell tartani Dzsámpáoló ránk vetülő őrült vigyorától.
A mérkőzésre ráfordulva annyit, hogy a Lazio sem kezdte eget verően a szezont, első meccsüket ugyan nagy fölénnyel nyerték a veretesnek nem mondható Venezia ellen, akiknek csak megijeszteni volt erejük a rómaiakat az első percekben. Majd rá egy hétre el is hasaltak az udinei brigádtól, pedig ők a mi mumusunk szoktak lenni leginkább. Pedig a statisztikákat megnézve ők voltak kezdeményezőbbek, de a labdabirtoklás nem sokat segített rajtuk. Ebből szerintem vagy egy küzdelmes, hibák garmadáját felvonultató őrület lesz, mint a Parma elleni, vagy egy unalmas 0-0. Mi mindkettőnek őrülünk, az első szórakoztatóan idegőrlő a másodikhoz meg annyit, hogy idegenben jó az X. Mindenkinek jó szurkolást, én nem fogom látni valószínűleg, de lélekben együtt szenvedünk majd.
Lazio – Milan 2-2 (mindegyki)