Pool elleni és az összes eddigi gyalázat után, egy felejthetetlen Vasárnap este összefoglalója, amire valószínűleg senki sem számított. Taktikai megújulás, edző buktatásnak kiinduló zseniálitásba torkolló csoda, melyekre szavak nincsenek, most mégis megpróbálkozok feleleveníteni legalább a várakozásokat messze felül múló hangulat és jelenlegi kettős érzelmű, mindenki álltal érthetetlen érzések egy kis szeletét.

Egy fárasztó és tartalmas szekszárdi bornapos mámoros hétvége után közeledvén az estéhez ránéztem a fórum kummant szekciójára és friss híreket kutattam, elvégre este mégis derbi lesz, amiről nekem kell öfit írni. El is gondolkodtam, hogy szimplán elmebeteg lennék vagy miért is jelöltem magam eme nemes feladatra, hogyan is fogom majd megírni ennek a gyalázatos alázás következő fázisát tekintve, hogy a szezon eddigi része még a szokásosnál is simább kilátásokat adott a mérkőzést tekintve. Majd megolvastam a csodát, hogy a portói Zorrónk megidézte elődje legőrültebb formáját és pár nappal a nagy esemény előtt kitalált valami teljesen új, felfoghatatlan mesterművet?! A 4-4-2 felállás, ami a valóságban láthattuk, ahogy arra számítani lehetett tényleg 4-2-4 volt leginkább, ami még úgy is egy totál őrültségnek tűnt, hogy nem értek hozzá, lévén nem vagyok taktikai szakember csak okoskodni próbálok sok más futball szerető kollégával együtt. Bár tudjuk jól, hogy minden magyar vérében benne van a foci és ért is hozzá egytől egyig. Ráadásul a jobb hátvéd pozíció helyén egy totál homály instrumentum. (De mi a hót rákos agybaj súlytja ezeket az őrülteket, amiért el kellett engedni Kalulut és megtetézve egy ilyen fogyatékost kellett hozni má na?) Szóval itt az ember már csak Gabbiátorban reménykedhetett.

És láss csodát, kedvenc csapatunk lemásolta, sőt kiterjesztette a vörösök elleni hétközi 3 perces megfelelő minőségű futballját és immár kapásból 20-25 percig képes volt ezt fenn is tartani. Megmondom őszintén nyílván nem számítottam rá, hogy ez a 4 támadós felállás ilyen stabilan fog tudni letámadni és mindezt ilyen viszonylag nagy, de mindenképp nem elvárható fegyelemmel tették bele értve a két szélét is. Ahogy arra se számítottam, hogy az Inter brutál középpályája mellett elégséges súlyú lesz a mi csoda duónk, akit megálmodott a mester. Igazából mai napig nem értem az egészet. DE hát jött az a bizonyos Prime Pulisic is, egyből az elején ismét. Egyszerűen zseni a csávó! Egy Inter bedobást követően Morata elfejelt labdáját csente le az ellen játékos elől és iramodott meg egyenesen a kapuig, ahol nem tud hibázni mostanában sokat.  Ha volt valaki, aki abszolút megérte az elmúlt években és a lutri ellenére totál a legpozitívabban sült ez, az az amerikai szamarianitánus.

A félidő második fele viszont abszolút a kuzinoké volt, néha megint csak nyomoztuk, hogy mit is kéne csinálni. Abszolút jogos volt a kommentátor megjegyzése, hogy néha úgy elcsúszik minden, hogy csak rohangálnak a játékosok, mint a fejetlen csirkék. Ez abszolút igaz az Inter góljára, bár tegyük hozzá, hogy Barella abszolút világlasszis labdát adott Dimarconak, akinek természetesen nem volt ellenfele a csoda vodkás csávó. Majd mindenki rohant, ahogy már említve volt fejetlen csirkeként Lautarora, kivéve Tomorit, akinek kimaradt az olasz iskola lesre állítás tanórája rendesen.

Hát ez az Inter, aki nem mellesleg hétközben nullára fogta a világ legjobb csapatát, amiben valószínűleg el is fáradhatott. Ezért lehetett talán az, hogy a második félidő mondhatni túlzás nélkül megint a Milané volt. Ez abszolút csoda számba ment, persze egész meccsen voltak Mike-nak nagyobb védései, és Gabbia is tisztázott utolsó pillanatban minimum kétszer, ahogy azt egy top olasz védőtől várja az ember. Lehet, hogy túl sok Nesta vissza játszást nézett a hétvégén vagy még anno spanyolba, de ez valami zseni volt. Persze nincs nagy sebessége ezért inkább lesz mindig egy erős Romagnoli, minthogy az előbbi klasszis nyomába érjen, de egy botlábú védőből abszolút az egyik legszerethetőbb arc lett.

A végére megérett aminek meg kell és a két legjobban kiemelkedő játékos össze hozta azt aminek épeszű matek feladvány alapján soha nem kellett volna kijönnie. Rén egész meccsen nagyszerűen osztogatott és okos labdákkal ugratta ki a támadókat, ez a beívelése pedig rajzolva volt Gabika fejére, aki végül mennybe ment, az egész csapattal együtt.

Egy-egy szó:
Mike: Újra jó formát hozott, számos nagy/nagyobb védéssel és meg se játszotta, hogy lesérülne, mert lövik  pizsit. Szerintem az ilyen Mike-ot szeretjük.

Theo: Védekezésben lehozta a dolgot, a barátját most sikeresen tartotta és viszonylagos kakaskodás sem volt, ahogy azt tőlük várná az ember fia. A második félidőben, mikor az Inter már rottyon volt többet tudott előre is menni.

Tomori: Hát kérem a top védőnk, akinek a helye megkérdőjelezhetetlen ilyen hibákat ne vétsen már. De vét… Ezért nem hívják valszeg válogatottba is.

Gabbia: Top olasz védő iskolás teljesítmény, ahogy az is a régi klasszisokat idézte, hogy mikor a támadók bénák, akkor jön a védő fejes. Tényleg az egyik legszerethetőbbé nőtte ki magát nálam, olasz és Milanista, aki kiteszi a szívét! Kell ennél több?

Egy jobb hátvéd: Amíg bírta Dimarco és leginkább az Inter, addig megették. Utána nem és volt néhány értelmesebb labda érintése, főként előre. De, hogy ebből valahol, hogyan lett meccs embere, azt még ő se érti.

Fofana: Volt pár veszélyes labda vesztése, még szoknia kell, hogy ez nem francia szint, de ilyen meccs után az egy személyben egyetlen erő középpályásra ne szóljunk rosszat.

Reijnders: Ő is nagyon jó formában van, nagy király volt tegnap is. Nagyszerű labdái vannak előre nagyon. Csak így tovább.

Pulisic: Az amerikai szuper produkció, megérett és idén valami statokban is számottevő gól/gólpassz mutatóval nyomulhat, ha így halad. Abszolút kiemelkedő ebben a piros fekete tömegben.

Morata, Abraham: Nagyon fegyelmezetten, nagy munkát letéve segítették a letámadásokat. Gólig nem jutottak ma, de mindkettő pozitív megítélés alá került nálam eddig, kárhogy Tammy nem lőtte be azt a kiugratás utáni helyzetet. Külön tetszett, ahogy Morata nagy rutinnal aprította a nem szimpatikus entitásokat a pályán.

Rafaello: Mondhatni amennyire tőle elvárható, abból a minimálisat letette. De elég érdekesen alakul a játékhoz való viszonya és még inkább kérdéses az edző felé. Nem ma fogom megfejteni, de vannak gondok szerintem csapat egység ügyileg, még ha ma ez nem is látszott.

Szóval szögezzük le, hogy ez egy nagyon max közepes Inter volt, akit sikerült legyőzni, de  győztünk és csak ez számít. Hogy mi lesz ezután, azt még lehet az okos vezetők se tudják, mert a tegnapi csodától ez a sok kérdőjeles képlet nem lesz egyszerre csak megoldva, de jó volt kicsit kizökkenni és végre valahára megcsapni a sötét oldalt.