Rendhagyó poszt következik. Mivel a meccsből csak foszlányokat láttam egyéb teendők miatt. Valamint akit érdekel a performansz elég, ha csak a kummant szekciót végig pörgeti. Ezért most itt ebben az írásban inkább pár verset fogalmaznék meg illetve nem én hová nem gondoltok. Segítségemre volt az Ai fogadjátok sok szeretettel ezeket a sorokat.

Paulo Fonseca: A mester

Paulo Fonseca, mestered az éjszakákban,
Taktikádat, mint csillagokat, figyelem,
Bárhol jártál, mindig tüzet hoztál,
Szenvedéllyel irányítod a csapatot, mint a szél.

A pályán és a kispadon, éles elmével,
Tudtad, mikor kell a csapatnak pihenni,
Mikor kell kockáztatni, és mikor óvni,
A foci élete volt, s te éltél benne.

A taktikád, mint egy varázsformula,
A csapatot a legjobbá tetted,
A játék nem csupán sport, hanem művészet,
A szíved minden egyes passzban ott rejlett.

Tudtad, hogy a futball nemcsak győzelem,
Hanem a szív és a lélek harca,
S te mindent adtál a játékért,
A legnagyobbakat is meglepted.

Paulo Fonseca, a foci mestere,
Munkásságod örök nyomot hagy,
A csapatod minden egyes győzelme,
Mint egy festmény, örökké ragyog majd.

Emerson Royal: A csoda

Emerson Royal, a város hőse,
Bátor és erős, mint egy igazi tigris,
A pályán gyors, mint a szél,
Minden passza precíz, minden lövése célba ér.

A csapat szívében ő a vezér,
Vezeti őket a győzelem felé,
Küzd, harcol, sosem hátrál,
Emerson Royal neve örökre fennmarad.

A szurkolók éltetik a nevét,
A stadion zúg, amikor a labda a hálóba ér,
Egy legenda született, ő a sztár,
Emerson Royal, ki mindent elér!

Ez pedig a vezetőségnek szóló remekmű. Címet majd találjatok neki.

Az AC Milan, egy dicső klub,
De a vezetőség most sokszor hibázik, mint a buborék,
A döntéseik, mint egy elveszett ösvény,
Nem mindig a legjobb irányba vezetnek, néha vakon lépnek.

A vásárlások sokszor elhamarkodottak,
A pénz elfolyik, de a siker elmarad,
Bár jönnek új játékosok, nagy reményekkel,
De a csapat szíve néha elveszik a sok váltással.

A taktikai lépések néha nem illeszkednek,
A csapat ereje helyett a kudarcok jönnek,
A szurkolók kérdezik, miért nem figyelnek,
Miért nem hallgatnak arra, amit a pályán érzünk, miért nem segítenek?

De a Milan szíve még mindig ott dobog,
A hiba ellenére is, a hűség örök,
A vezetőség tanuljon, mert a történelem szól,
Ha nem javulnak, a szurkolók hangja egyre halkabbá válik, mint a szél moraja a holt földön.

És egy utolsó pedig ezt a végtelenségig lehetne folytatni kellemes idő töltés.

Tehát Kapitány Calabria

Kapitány Calabria, hős a pályán,
Erős és bátor, mindig harcol a csatában,
A jobb szélen fut, mint a vihar,
A Milan védelmében ő a legnagyobb sztár!

Büszkén viseli a karszalagot,
A csapat vezére, ha jön a nagy roham,
Szívós, kitartó, sosem adja fel,
Minden mérkőzés egy újabb küzdelem, amit megnyer!

A támadásokból hősiesen véd,
A támadásoknál mindig ott a helye,
Bárhol, bármikor, ő ott lesz a csapat élén,
Kapitány Calabria, örök küzdelem, örök fény!

A végére azért csak berakom a meccs összefoglalóját is hátha valaki érez magában elég erőt ahhoz hogy megtekintse mi is történt azon a bizonyos délutánon.