Visszatérünk a szutyok szériába ahol már megtanulhattuk, hogy mindig nehéz ellenfelekkel nézünk szembe, most épp a kieső helyek elől menekülő masszív genovai brigáddal. Igazi rangadónak ígérkezik ezt az olaszok is érzékelték otthonuk háza táján, meg is tisztelték a vasárnap esti 20.45-ös időponttal, így nem zavar senkit a karácsonyi lázban, nem küldi el az ajándékokért az asszony, mint mondjuk, délután 3-kor tehetné. Egyedül a fa állítás művelete zavarhatna be, ebbe a nemes eseménybe, de kár lenne kihagyni, mint minden meccsünket manapság.

A vendégek a 14. pozícióban tanyáznak, ahogy már fentebb említettem próbálják elkerülni a kiesés szelét. A 13-24-es gólarányukkal, ami nehéz matematikai számítások után mínusz11-es gólkülönbséget mutat, nem gondolnám, hogy nagyon megcéloznák a fentebbi középmezőnybéli helyezéseket. Tavaly májusban hatalmas mérkőzésen 3-3-as végeredménnyel záruló meccsünkön ellenük, Pioli még bebizonyította miért szerettük, ha Fonsecán múlik (nyilatkozataiból kiindulva nem) akkor megint hasonlóan minőségi csörtét vívhatunk.

Térjünk rá az érdekesebb, de nem túl érdekfeszítő részre. Szerény és kicsit nyers kérdésem: Mi a megborult istennyila folyik már megint itt?

Hatalmas rangadót csikartunk ki hétközben a bajnokok között, amit ugye már kibeszéltünk, hogy arra megyünk rá. Sokan megnyilvánulnak, hogy nem túl felderítő nézni a meccseinket manapság, nincs fejlődés kesze kuszaság van. Ráülünk az egynullákra. Hozzá teszem az annak idején kiöregedni kezdő, de még világklasszis nagy Milan Ancelottival, sok ilyet csinált a bajnokság háza táján, amikor a kis csapatokat retek szar mérkőzéseken 1-0-ákkal vertük, Nesta, Silva vagy valaki szögletrúgás utáni fejesével, mert az akkor tényleg klasszis támadósor és középpálya nem tudott/akart felpörögni annyira sem, hogy egy értelmezhető komoly helyzetet kialakítsanak. Hogy akkor mégis mi a különbség a kettő közt? Hát az, hogy például Leao nem nyert aranylabdát és nem bizonyította, hogy akár fele olyan értékes lenne a csapatának, mint annak idején egy bizonyos brazil klasszis. Vagy az, hogy a francia sztár balhátvédünk, lehet a világ egyik legjobbja, ha akkora arca van, mint ide Nagykáta és olyan fogyatékos, mint a roma csávó, akinek külön showja volt az Ertéelen. És a legnagyobb Milan rajongó a csapatban, aki értékeli is és meg is halna a csapatért az az évek alatt már jó párszor eltemetett, de a mocsokból visszatérő és jó védővé avanzsáló Gabbiátor vagy a középszerű vagy néha még rosszabb, de szívét kitevő kapitányunk.

Közben Fonseca olyan sületlenségeket nyilatkozik, hogy elege van a csapatból, mert rohadtul nem pörögnek fel. Hát kérem szépen, ki a picsának a felelősége ez? Emellett minden héten másik játékossal balhézik össze, kezdődött a két sztárunkkal, ahol még sokan mondták, hogy helyes helyes. Aztán jött Tomori, Ábrahám, most a kapitány. Már lassan, nincs olyan akivel, ne lenne baja.

Viszont a sok sérülésnek köszönhetően, ma megint kiteszi amit ki kell és két ifijátékost is betesz a nagyok közé, hátha ők még hallgatnak rá. Alap esetben az elmúlt években, mikor ilyen szorult helyzetben volt a csapat, hogy a fél állomány a kórházban bingózott, jól jöttünk eredményesség tekintetében és a csapat összetartott és megküzdött, hogy vállalható mennyiségben szállítsák a pontokat. Érdekes lesz figyelni, most ezzel a csodálatos motiváló erővel bíró géniusszal mire megyünk. Ráadásul, most már nyerhető és nyerni kötelező mérkőzések jönnek, ha akarunk még BL-t jövőre. Érdekes meccs lehet az ifik miatt is, de most ez se hoz lázba. Meglepődnék, ha felcsillanna valami. Mindenesetre mondjuk egy Lotusz „teljesítményt” valószínűleg anyám is tudna hozni, annyira értékelhetetlen a csávó. Pulisic meg már egy másik kérdés.

Kicsit csapongva, de mégis hosszabb írás lett ebből, mint amennyire féltem, mivel fogom kitölteni a sorokat.

Nyerni kéne, ha nyerünk szerintem megint egy izzadós meccs lesz, de ne legyen igazam.
Tipp:
Milan 2-1 Genoa (Ábrahám, Leao)