Csütörtökön (!) Bolognába látogatunk, hétközi (!), pótlólagos (!) meccsre, ráadásul beugró vendégszerzőként írom ezt a beharangot, és ha ehhez még hozzávesszük szeretett csapatunk jelenlegi, vagy lassan már inkább mindenkori inkonzisztenciáját, azt hiszem bátran kijelenthetjük, hogy bár ezen körülmények külön-külön is felérnének egy Karda Beáta által erőltetett, nem konszenzuson alapuló és nem kölcsönös nemiszerv-fogdosással, de így együtt meg aztán pláne valami igazán Michelin-csillagos ínyencségre számíthatunk. Hajtás után egy borzasztó képes szóvicc és egy remélhetőleg élvezhető beharang következik. <<ATTENZIONE>> aFeketeBonera úr kiváló posztját olvashatjátok.

A Karda Beás hasonlatban sajnos nem sok fikció van, de hát mindenkinek jár egy metró aluljárós, közös recskázós súlyosságú sztori az életében, nem csak Krasnaja kollégának, és őszintén szólva annak fényében, ami mostanában zajlik a csapat háza táján (a pályáról már nem is beszélve), szívesebben lennék inkább újra az a 23 éves zavarodott csikó, aki a 2010-es Sziget Belga koncertjén menekül az ittas művésznő matató kezei elől, mintsem hogy egyetlen percet is tiszta tudattal megtekintsek a meccseinkből, amíg valami óriási népmesei fordulat be nem következik, és nem kezdünk el újra valami focira hajazó dolgot produkálni. A kummantfalat olvasgatva nem merészség kijelenteni, hogy nem vagyok vele egyedül, a csütörtök esti 20:45-ös időponttal pedig lehetséges, hogy a jóöreg karma próbál minket hozzászoktatni ahhoz az európai kupasorozathoz, amire jelenlegi formánk alapján egyáltalán esélyünk lehet odaérni.

Apropó csikó, essünk túl a szóviccen. Aznap este amikor megtudtam, hogy én nyertem meg a lehetőséget a beharang megírására, rendes polgárként épp az ORF3 egyik remek műsorát tekintettük meg feleségemmel, aki meglátva az alábbi jelenetet felsikoltott, hogy “Úristen, ott a TELÓ HERNANDEZ!”, és a lelkemre kötötte, hogy ezt valahogy írjam bele a posztba. Hát íme, beleírtam. Ennél nagyobb izgalomra mondjuk ne számítson senki a hátralevő bekezdésekben, mert nem lesz.

Még a tekintete is olyan, bár mondjuk ez lehet egy póni, és már kifejlett, nem csikó. Nem emlékszem.

Mondjuk ekkor még nem tudtuk, hogy egykori közönségkedvenc tahónkból az egyik legjobban megköpködött játékosunk lesz, de hát ezért csodálatos dolog ez a foci, ugye.

A másik, amit én személy szerint nem tudtam még ekkor, hogy amúgy el lesz halasztva a meccs, és mivel akkoriban (is) szügyig jártunk a fertőben, és nézhetetlen/rapszodikus volt úgy általában a focink, ki is találtam, hogy azt a hasonlatot hozom, hogy olyan a meccseinket nézni, mint a Félelem és Reszketést Las Vegasbant, hiszen mindegy, hogy az ember módosult tudatállapotban nézi, vagy esetleg teljesen józanul, akkor is olyan érzése van, mintha be lenne mindenezve közben ő is, nem csak azok, akik mindezt a vásznon elkövetik.

Ember tervez

De hát közben ugye annyi minden történt (kicseréltünk egy mássalhangzót az edzőnk útlevelében pl.), mint amennyi egy átlagos posztszovjet szoft-diktatúra politikai életében 2024-ben. Így hát miközben a saját, disznószarral elkevert hamvainkból feltámadva elhoztuk a Superkopát, én – valószínűleg a világ egyetlen Milan-szurkolójaként – szomorú lettem.

Szomorú, mert egyáltalán nem volt kedvem új hasonlatokat, meg más szellemes és modoros költői képeket kitalálni. Na de! Nem úgy van az! Ácsi! Stande pityere noch DAZU!

Szerencsére annyira szoros spirituális és szakrális kapcsolatban állunk mi szurkolók ugye a csapattal, hogy ezt megérezték a fiaink is, és Fonsecai időkbe repítettek bennünket pár jó meccs után. Szóval a hasonlat még mindig valid, a részleteit, mélységeit, szörnyűségeit, színét, fonákját már megénekelték előttem sokan, itt is, ettől eltekintenék. Tekintsünk el rögtön a jövőbe!

A 6-pontos mérkőzés definíciója

Mert hát mi az, ha nem ez?

Ugyanannyi lejátszott meccs, ugyanannyi pont, kb. ugyanolyan forma. Náluk a több lőtt, nálunk a kevesebb kapott gól. Mondjuk empirikus úton inkább olyan ismeretekre tehetünk szert mostanában, amik azt a benyomást kelthetik, hogy nálunk több gólt kapni márpedig nehezen lehet, holott csak arról van szó, hogy a kapott góljaink általában olyan idegesítően balfasz helyzetekből születnek, hogy az a Havanna-lakótelep bármelyik pályáján hármat érne.

Nehéz lenne megmondani, hogy mi lesz, mondaná Faragó Richárd, két hullámzó formában lévő, de teljesítménykényszerben játszó középcsapat összecsapásából bármi kisülhet, folytatná Várhidi Péter, ugyanakkor a Milan pszichológiailag egy mélyebb gödörben van most, ezt ne feledjük el, zárná a sort modern hangtechnikai berendezésekkel nem kompatibilis hangján a legenda, Hegyi Iván.

Kapuba a mostanában stabilan megbízhatatlan Májkit jósolják természetesen, már azt sem tudom, hogy van-e másik kapus még a keretben, vagy eladtunk mindenkit a télen. Előtte a jobbszélen valószínűleg a viszont meglepően jó Jimenez várható, bár ha lennének csodák, azt kívánná nyilván mindenki, hogy Vodkafu épüljön fel. A texasi kopó és Lótusz (akit olvasva meg is lepődtem, hogy még a mienk) már egyéni munkát végzett. 

Középen Zsuzsánna és a szerb szupercsillagharcos Pavlo, balon Póniló. 

Előttük az örök Múzsa, avagy az új Brahim Diaz, aki formától függetlenül kihagyhatatlan, és Fofi, még jobban előttük Pulit, Renit (aki amúgy állítólag 2030-ig megegyezett velünk (hogy még többért tudjuk eladni nyáron (na jó ez nem igaz, mert állítólag Theot és Leaót fogjuk))) és a kihagyhatatlan és mégis kihagyható Leaót mondják. Csatárban a cuki, ducinak kinéző, de nem duci mehikói Milan-szurkoló kisfiú, aki egyelőre még nem szürkült bele a csapatba: Gimenez.

Félix kiszorul állítólag, mert 2 meccs alatt sikerült a rossz nyelvek szerint a cselkis szintjére süllyednie. Nem tudom, nem értek hozzá, és nem is akarok állást foglalni, de igen.

Az ellennél Tamásbáttya és Dávid, tehát valahogy 2-0-ról kell majd megfordítanunk, úgyhogy a tipp 2-4, mert egyszer minden rossznak véget kell érnie. Gólok: Pobega, Calabria, ill. Puli, Ren, Gimenez x 2
AI-jal generált képeket nem rakok, de ha valaki olyat akar nézegetni, ami olyan, mintha az lenne, és a szekunder szégyenérzetnek is nagy kedvelője, annak Ibra GQ interjúját ajánlom.