Végre Szerda, és ha Szerda, akkor copa és nem coop. Itt az ideje, hogy ezt az idei felejthetetlen szezont megkoronázzuk egy óriási kupa meneteléssel és esetleges győzelemmel. És mi adhatna ehhez méltóbb befejezést, mint hogy a városi rivális Intert kiejtjük innen? Menjenek ők csak a futottak még kupákért, az igazi nagy pályát hagyják csak meg nekünk, úgy kell most nekünk ez a győzelem, mint Conceicaónak Musah.

Most pedig megpróbálom összeszedni három pontban, miért vagyunk mi ennek a mérkőzésnek az esélyesei. Érkezzen is az első megfejtés: a hazai pálya előnyei. Kevesen tudják, de ezt a ma esti meccset a San Siroban fogják megrendezni, és nem pedig a Meazzában. Így pedig 60 ezer Milan szurkoló fogja üvölteni torka szakadtából Emerson Musah és a legnagyobb klasszisaink nevét. Az a pár ezer Interes nem sokat fog tudni hozzátenni valamelyik sarokból. És persze a hazai pálya előnyeivel nyilván a bírói küldöttség, valamint a VAR teljes támogatottságát is élvezni fogjuk. Innentől nem is lehet kérdés, ki lesz a nyertese ennek a ma estének.

A második pont pedig a játékosok közti különbségből adódik. Itt muszáj volt szétszednem, illetve posztokra bontanom az összehasonlítást, mert ennyire sok klasszist nem lehet egy lapon említeni. Tehát a védők közül messze kimagaslik Tomori, na nem az 1.85 cm magasságával, hanem azzal, amekkorát játszott az utolsó két meccsén. Óriási volt, amit ott művelt februárban. Ezek után nem csoda, hogy immár két hónapja senki nem látta a pályán, de még Milánóban sem, elvégre a csúcson kell abbahagyni. A középpálya nem szólhat másról, mint Musahról. Róla tudni kell, hogy három tüdeje és két bal lába van, éppen ezért az edzőnk nagy kedvence, hiszen a pálya bármely pontján, gond és hibalehetőség nélkül bevethető. Mutass nekem még egy ekkora klasszist az Inter csapatában. Na ugye, te sem tudsz. És a csatárok, persze mondanom sem kell, itt is a mi oldalunkra billen a mérleg nyelve. Gimenez már az első percben gólt fejelt a Futottak még kupa második meccsén az igen csak komoly erőt képviselő Feyenoordnak. Ekközben mégis mit csinált Martinez és Thuram? Jól gondolod, az égvilágon semmit. Na ugye, itt már minden kétkedőt meg kellett, hogy győzzek az igazamról.

De ha ez még mindig nem lenne elég, akkor itt a harmadik pont, ami után garantálom, hogy te is úgy fogsz leülni ma este a meccs elé, hogy semmi kétség nem fog maradni benned, melyik itt a jobb és esélyesebb csapat. Érkezzenek tehát az este valódi főszereplői, az edzők.  Nálunk van a világ jelenlegi majdnem legjobb portugál edzője. Náluk csak Pippo Inzaghi kisöccse. Nálunk minden fordulóban, de van, hogy már minden félidő után egy teljesen másik csapat lép a pályára; ugyanaz a 11 játékos soha, ezzel pedig össze is zavarunk minden ellenfelünket, néha még saját magunkat is. Hát mi ez, ha nem az edzősködés egy olyan magas szintje, amit még senki sem tudott teljesen megfejteni vagy megérteni? Ezzel szemben mit tud felmutatni kicsi Pippo? Rendszerint olyan cseréket, amivel saját csapatát hátráltatja. Tehát mindent egybevetve, nem létezik olyan forgatókönyv, ami szerint nem mi nyerjük ezt a derbit, legalább kettő gólos hátrányt ledolgozva a 85. perc után.

A végére pedig megjegyezném, úgy néz ki, sikerült találni egy sportigazgatót a klub élére, nevezetesen Fabio Paraticit. Éppen itt az ideje, hogy végre megbűnhődjön azért a Higuaín-, Caldara- vagy Bonucci-féle üzletekért. Amúgy a kinevezése teljes egészében Furlani döntése, így ha nem jön be a dolog, akkor lesz kire mutogatni a felső vezetésben is. Na de ez ne szegje senki kedvét, estére itt bizony még le kellene nyomni az Inter nevű futballklubot. Mielőtt új időszámítás kezdődne.