Pajtások az van, hogy ezen kívül a Geszti Péter által is szégyellnivaló szóviccen kívül semmi más frappáns nem jut eszembe az eheti szombat esti lázról, pedig továbbra is a tabella előkelő felében ücsörgünk. Hova tovább, a beharangon kívül bevállaltam az öfi megírását is, úgyhogy a végén keretes szerkezetbe foglalhatom ezt a futballcsemegének nem ígérkező rangadót, Angéla néni pedig örülhet a szakközépből, hogy még emlékszem egyáltalán erre a fogalomra.

Jobban belegondolva ennél nagyobb szegénységi bizonyítványt ki se állíthatnék magamról, mint hogy egy olyan csodás városról, mint Parma, csak a tejgyára jut eszembe. Pedig ott van még a sonkájuk, meg a sajtjuk is. Gyanítom, hogy ez valami tudatalatti önvédelmi reflex lesz, mert a meccsről magáról sok jót, vagy érdekeset nehéz lenne írni.

Az ellen, aki az ellen nem véd

Szegény Parma idén egyelőre azt az ívet futja, amit a kiesést mindenáron elkerülni akaró kiscsapatok futják, itt-ott egy-egy értékes pont (pl. az Atalanta ellen), a Torinot meg is verték, de ezen kívül teljes letargia, halálhörgés és siralom. Ráadásul sérültekkel is rosszabbul állnak, mint mi, ha ez egyáltalán lehetséges bármikor az olasz bajnokságban és ha lehet hinni a Szófaszkórnak: 6 hiányzójuk lesz az amúgy sem veretes keretükből. Ott lesz viszont, ráadásul valószínűleg a kezdőben régi nagy kedvencünk, az öreg Kotróné, aki láthatóan velünk volt karrierje csúcsán, mert lassan az olasz parlamenti válogatottnak fogják kölcsönadni, ha így folytatja szegény. Kár érte, kiváló ügynök volt, ugyanúgy, mint az az ember, aki annak idején 20+ millióért rásózta a nemrómai farkasokra. Rajta kívül aki még ismerősnek tűnhet az a Temus Ibra, alias Duric, aki valószínűleg tőlük fog már visszavonulni, ha be nem esik valami Dubajból.

Edzőjük az a Carlos Cuesta, akire rá kellett gugliznom, és még akkor se lettem sokkal okosabb, mivel 30 éves, és épp most kezdte el a vezetőedzői karrierjét szegény. Mindenesetre tetszik, hogy a Parma nem próbált leigazolni egy Dzsámpi kaliberű, már többszörösen bizonyítottan tragikus edzőt az olasz berkekből, hanem kísérleteznek.

Az egyetlen komolyan vehető játékosuk amúgy a legendás, egy japán belpiacos családi autó nevét viselő Zion Suzuki, akit állítólag mi is árgus szemekkel figyelünk, tekintve, hogy kedvenc fémdobozos Májkrémünk továbbra se nagyon akar hosszabbítani. Hát remélem nem a szombati teljesítményével akarja majd leigazoltatni magát a japán, kettőt minimum beszophat, és mondjuk fogjon meg utána 16 ziccert, az úgy mindenkinek jó lesz a végén. Kérem, hogy valaki írja meg kommentben, hogy ellenünk korábban egyszer már kivédte-e a szemünket, vagy beszopta-e a világ összes potyáját, mert biztos vagyok benne, hogy valamelyik volt a kettő közül, de úgy rémlik, hogy ez a performansz valamelyik portugál edzőzseni regnálásával esett egybe, és azt az időszakot törölte az agyam, érthető okokból. A helyes megfejtők között egy liter tartós tejet sorsolunk ki Prokopp Dóra jelenlétében.

Ballag a rehab

Lassan mindenki hazaér a kórházból Milánóban, úgyhogy kedvenc, clinical finisher barátunk Gimenez úgy döntött bevallja, hogy hetek óta sérülten játszik, és most ő megy el szabira, ami állítólag egy 5 hetes kezelés lesz. Hogy a jehovák fürdetik-e be, esetleg Ozorán pránanadizzák meg zero waste workshopokat hosztoló, melltartót nem szívesen hordó unatkozó belbudai anyukák a kezükkel, vagy csak hazautazik mehikóba, mert eljött a meszkalin ideje, arról nem szólnak a hírek, pedig lehet valami ilyesmi jót tenne neki, már csak azért is, mert valahogy büdös az egész sztori. Körül-belül olyan, mint amikor teljesen kiégve mímeli az ember a munkát a melóhelyen már hónapok óta, és amikor már neki is kellemetlen lesz, akkor betol még egy kis kamu táppénzt is mielőtt felmondana. Nem tudom, egy kollégiumi szobatársam unokaöccse mesélte, hogy vannak ilyenek.

Eszpumizán kerettag lesz állítólag, ahogy Puli is teljesen felépült, egyedül Rabiot pihenget még (derbire állítólag visszatér, mert a kebabos már nagyon vágyik a zsebébe), de a jó hír, hogy legalább se őt, se Pulit nem viszi a válogatott a következő szünetre, így karácsonyig talán kihúzzák újabb sérülés nélkül. (Viszi viszont kedvenc szövetségi kapitányunk Gabikát és Ricsit, reméljük egészben jönnek vissza.)

További színes híreink

• Le van papírozva állítólag a stadion megvétele végre, ami az évtized híre is lehetne akár gazdasági szempontból, bár ezt csak akkor hiszi el minden rendes Milan szurkoló, ha majd a posta hozza tértivevénnyel az érkeztetett földhivatali példányt belőle.
• Valamelyik unatkozó szerkesztőségnél lejárt a chatgpt előfizu, úgyhogy jobb ötlet híján bedobták az örök slágert, mely szerint Tonhal visszavágyik a Milanba. Megértem, tárt karokkal várnám, de sajnos nehezen hihető, hogy ebből valami lehet.
• Maxi szokásos meccs előtti istentiszteletén odaszúrt Májkinak kicsit a szerződésnemhosszabbítás kapcsán, mondván ki kell érdemelnie mindenkinek a Milan mez viselését, és nem lehet csak úgy jönni-menni, mint egy kuplerájból. Amikor Maxi ment anno, akkor még lehetett, de most már nem lehet, slussz-passz.
• Állítólag mi szereztük a legtöbb pontot a relatíve erős ellenfeleink ellen idén, a forrást már nem találom, de higgyétek el.

Szombat, 20:45, ott legyetek!

Tipp: 0-2 (Himi és Humi, 3. és 96. perc)