Előrehozott mikulás bácsi első helyezést intézett a csapatnak a hétvégi bajnoki után. Érdekes, de egyben unalmas találkozó nagyszerű s nyugodt sörözési lehetőséget hozott a szurkoló elvtársaknak, kivéve a ráadást, ahol az addig elfogyasztott lőre kicsordulhatott a pohárból az erős szorítás súlya alatt. Ezt vesézzük ki.

Mike fantasztikus formában muzsikál, ezt már a második percben meg mutatta, hála annak, hogy a srácok még a derbi mámorában úszva kicsit ellazsálták a védekezést, de ezen a hétvégén nem lehetett bajunk. Legalábbis nekem egész végig a 94. percig ez volt az érzésem, hogy utána mi, azt hagyjuk meg későbbre. Tomorit az első félidőben pedig rendre sikerült zavarba hoznia az kékeknek, vele ellentétben viszont Gabbia teljesítményét viszont tudatosan költői túlzásokba esve, már-már Nesta szintűre fejlesztette. Nyilván csak erősen már-már, de tényleg nagyon jó a kolléga. A másik ilyen a nem Maldini nagyságában megmutatkozó, de 19 évesen remeklő és a semmiből a kiegészítő pár perces csere emberből a kezdőben találó Bartesagi. Nagyon menő, hogy mennyire magabiztosan hoz hétről hétre le meccseket. És nem véletlen, hogy ő van ott és nem a jobb oldali Vodkafu.

A második félidőben pedig jött az Allegriball egyetlen fél perces káprázatos momentuma, aminek a címe: „Gól a semmiből”. Persze nem a semmiből, de mégis azért kicsit. És megint jött és megint bevállt. Fofana kevés értékelető labdás megmozdulása, aki egy leheletnyi labdaérintéssel tette tovább az egyre többet felfutó Tomorinak a labdát. A halál pontos beadásra pedig, jött a csatárrá avanzsált Leao. Egyébként Allegri és a csapat javára legyen írva az a félelmetes dolog, hogy a taktikai rendszer miatt középre kényszerült és emiatt egyáltalán nem komfortos Leao és egyel komfortosabb, de akkor sem a szélén játszó Puli így is rendre hozza a gólokat és a pontokat. Utóbbi még mindig nagyon látványosan és feltűnően küzdelmesen játszik és, ha ott van a csapatban, akkor egyértelmű, hogy valahogy ő fogja hozni a győzelmet. A hétvégin viszont nem volt és azt meg kell adni Leao-nak is, hogy ugyan egyáltalán nem szárnyal csatárként, mert nem ez a posztja, de most, hogy nem volt más, mert az amcsi sérült volt, csatárunk meg annyi sincs, hogy hagyjad is, azért oda ért a portugál az egyetlen értelmezhető és komoly veszélyt jelentő beadásra és nem hibázott. (Emellett még Bartosnak voltak jó beadásai, amiből Leao fejelt vagy máshogy próbálkozott, de az nem volt ennyire veszélyes, bár ezekre is oda ért.)

És akkor jött is az 1-0-s bekkelés menetrend szerint, nem úgy, mint a MÁV. Ugyan tényleg nem forgott veszélyben a győzelem sokáig és értem, hogy ez a játékunk, mégis majdnem a semmiből vesztettünk pontokat a ráadás ráadásában, mert igen, ha az ellenfélnek kb nulla értelmezhető helyzete is van egy meccsen, nekünk mindig van akkora blamánk, hogy össze hozzunk nekik. Úgyhogy 95. percben jött az agy ér görcs, a piros lapok, az anyázás és, hogy már megint meg kell szívjuk és nem bírunk lejátszani izgalom nélkül egy árva meccset sem. Még meg se ítélték, de már mentek a gondolatok, hogy nem igaz, hogy megint Mike-ra kell bízni, hogy valamilyen csoda folytán lesz a győzelem vagy sem és, hogy létezhet e olyan isteni kegy, ami szerint a harmadikat is meg fogja. Végül nem kellett, de Urak/Elvtársak/Kollégák, most komolyan. Nem lehet izgalom nélkül letudni egy árva győzelmet sem? Mindenesetre ebben a hétvégiben ennyi volt, vezetjük a tabellát. Élvezkedjünk és hallgassuk a bevásárlóközpontokban az egyedülálló merrisziszmöszt.