A kicsit megcsappant lelkesedés közepette megelemezzük, hogy jogos e a lefelé ívelő lelkesedés. Hogy bajnokesélyes csapat vagyunk e, és Allegri mester mekkora mester. Minden szubjektívan irányadó és irányadón kőbe van vésve.

Kicsit tekintsünk ki kezdésként, a tegnap estére majd még vissza térek.

K mester korábbi írására és a meglévő elkeseredés?-re reflektálandóan. A játékunk stabil, mint a forint. Semmi nem változott ahhoz képest, mikor nyeregettünk, de mégis. Szinte minden meccsen megkapjuk a gólunkat. A védelem valamiért nem muzsikál jól. De azt gondolom anyázásra nincs ok továbbra sem, én nem teszem.

Nézzük a tényeket:

Ez egy rendkívül gyenge keret. 13-14 játékost lehet forgatni folyamatosan és, ha kiesik valaki (folyamatosan megtörténik) akkor még inkább kiütközik mennyire gyalázatos ez a mostani minőség és mennyiség nélküliség.

Három védős rendszert játszunk, mert gyenge a csapat és kell az ember hátulra, mindezt 3.5 védővel, akik még ráadásul erősen felfelé kerekítve is csak közepesek.

Modric szinte minden meccset kénytelen végig játszani, így a 3-4. meccsre már rendesen elfárad. Utána, ha kap egy kis pihenőt általánosan elmondható, hogy megint fantasztikus teljesítménnyel rukkol elő, de egyszerűen őt se nagyon tudjuk és lehetséges pihentetni.

Ravioli nélkül a középpályának nincsen akkora súlya, mint kellene.

Egy olyan játékos szerepel kelletlen/kénytelen a kezdőcsapatban középen, aki minden második szellőben és fűszálban elcsúszik és Benny Hill show-t produkál a teljesítményével.

Tavaly akkora fejetlenség volt a csapatnál, mint egy megye 3-as ezer fős kis falu futball egyesületében, ahol a bemelegítés kőbányaival a kézben cigit pöckölve zajlik és minden játékmegszakításban masszív any*zás zajlik amiatt, hogy Józsi ne legyél már b*lfasz, találd el a rohadt labdát. (Ez a magyar valóság kérem 😀 )

Idén rend és fegyelem van. A második helyen vagyunk, 3 pontal az Inter mögött és ugyanennyivel a harmadik Napoli előtt. Nyilván a bajnokság kabaré jellegét mutatja, hogy akárhogy próbálgatunk vicces döntetleneket összehozni, nem tudunk a Nápolyinál rosszabbak lenni, de kérem szépen akkor is a második helyen vagyunk. ÉS lehet, hogy ennek nincs nagy lelkesítő mivolta, mert reálisan egyáltalán nincs esélyünk a bajnoki címre, tehát egy légüres térben vagyunk és biztosnak tűnik a top 3, de akkor is nagy dolog a tavalyi után.

A meccsről:

Maignan hosszabítási hírének pletykáinak közepette megmutathatta mekkora király és mennyire jó lesz, ha hosszabítunk vele.

RAbiot mesterhármas, Nkunku gól. Kiemelendő, hogy Rabiot és Leao összjátéka és a francia befejezése hatalmas klasszis teljesítmény volt és nem mellesleg szemet gyönyörködtető.

Ahogy az is, amikor a hosszú hajú vitéz Fofana pozícióját felvéve megmutatja, hogy milyen egy igazán jól eltalált távoli lövés.

A játék nem szemetgyönyörködtető és mostanság esetleges is, de ilyen kerettel az a tény, hogy ennyi meccsen veretlenek vagyunk és ott vagyunk ahol, messze a legtöbb mi kapható. Élvezzük az Allegri dührohamokat és pihentessük a szemünket meccs közben, emellett szurkoljuk ki a top 3-at, mert amúgy rengeteg minőségi erősítésre lesz szükség ehhez a kerethez nyáron, ha ezt nemzetközi szinten is produkálni kell.