Allegri bácsi megint megcsinálta előző milánói kalandozása után, ismét kétszer vertük a szomszéd legényeket. Ilyenkor mikor a játék minősége nem egy történelmi brazil csapat bugi gazdag stílusával korrelál és a bajnokságnak sincs semmi tétje már február végén, akkor ezek a nem kis dolgok nagyon megmelengetik a sikerekben mostanában nem gazdag Milan szurkoló lelkét.

A mérkőzést nyilván mindenki látta, aki kicsit is Milan szurkoló, mégis csak derbi. Én egészen a kezdésig egyáltalán nem voltam lázban a meccs miatt, még este is gondolkoztam, hogy ilyen hiányos védelem mellett vajon lesz e esélyünk és megéri e kitenni magamat úgy ámblokk ennek a szenvedésnek, ami kilátásban van. Aztán 20.41-kor lelkiismeretes szurkolóhoz méltán benyomtam a streamet. És láss csodát több, mint megérte.

Az én legnagyobb meglepetésemre már az első félidőben voltak részek amikor élvezhető volt a csapat játéka, domináltuk az Intert és a sör szürcsölése mögül ki kellett lessek a gyepre, mert voltak események. Ehhez manapság nem lehetünk hozzá szokva, hiszen Allegri szisztematikus taktikai eleme, hogy az első félidőben focizni TILOS! Az első félidő, csak a bemelegítés a mérkőzés 45 percére, ahol valamilyen csoda folytán bekotrunk egy gólt. Na most itt nem így történt. Sőt még meglepetés gól is volt, hála a lesajnált bal oldali védőképződményünknek, akire senki sem számított, kivéve a beharang íróját. Espumisan megfogatta pár perccel előtte kapott Allegri taktikai bekiabálásait, hogy mi is lenne egy szélsőnek a helye, mert ezt nyilvánvalóan nem tudja automatikusan egy ilyen lángelme. De ma ne ekézzük, ugyan védekezésben jó párszor lemaradt és hibázott, de mégis csak neki köszönhetjük a győztes gólt. Szóval szép volt.

A második félidőben véleményem szerint tökéletesen hoztuk az egynullához, amit kellett. És ezt nagycsapatok ellen valahogy mindig hozzuk is. Nem volt igazából veszélyben a kapu, nem kellettek óriási védések, összességében egy nagyon jó meccset hoztunk, ahol lejátszottuk az Intert, akiben egy békafingnyi energia sem volt. A tizenegyes gyanus szitunál pedig végre jól döntöttek a bírók, ez manapság nagy értéknek számít. Meg kell becsülni.

A védelem rendben volt nagyon. Nálam Pavlovic mellett DeWinter volt aki nagyon tetszett, a srácon úgy látszott, hogy mostanra teljesen beilleszkedett és végre tudja hozni, amit a mester elvár. Tomorival sem volt probléma, jól segítette a támadásokat is. Középpályán nem kell már kiemelni, de azért kiemelném, hogy Modric zseniális meccset hozott le ismét. A harcos társa Ravioli pedig hozta az erőt és dominanciát. A harmadik muskétásnak is egész jó meccse volt, de kérlek ne engedjük a kapu közelében továbbra se Fofinhot. Oké, adott egy gólpaszt, szép volt, de amit ott cselezés gyanánt művelt a kapus előtt, hogy majd össze akadt a lába, mikor Ronaldinho akart lenni, az erősen kacagtató.

Támadókról is szót ejtenék, ha lettek volna, de védekező munkájukon túl, ha lehet mondani, hogy volt ilyen (nyilván volt), sok mást nem lehet elmondani.

Szóval jó volt ez. Jöhet a második csillag. Minden másra ott a mastercard.