Felkészülési kisokos

pippo_renate

Lassan mindenki visszaszivárog Milanellóba, és a világbajnokság értékelését követően immáron nem vonja el semmi a figyelmünket a mercatoról, na meg természetesen a felkészülési időszakról. Lesz jó néhány meccsünk a Serie A rajtjáig, ami alatt megnézhetjük Pippo elképzeléseinek pályára vetülésének sikerességét és arányát is – na meg persze az új arcokat is. Meg elképzelhetjük, hogy másokkal hogy működne. (Ez pedig a legutolsó posztunk volt a “régi” helyen, a felkészülés viszont robog tovább.)

Mindenek előtt ma (vasárnap) este egy újabb Serie C2-es ellenfél ellen fut ki Inzaghi csapata – ezúttal a Monza ellen nézhetjük meg, hogy működik a Niang-Pazzini-El Shaarawy sor. Még mielőtt felhúznánk a szemünket, hogy hol is van Balotelli pl, még nem csatlakoztak a Vb-t megjárt játékosok a kerethez, azonban Mario ott lesz majd az amerikai túrán, De Sciglióval és Abatéval egyetemben.

De addig is a mai Monza meccs pont jó lehet arra, hogy megnézzük kicsit Pippo fiataljait: Tamás Krisztián ugye nem lehet ott, az U-19-es Eb-n van jelenése (az osztrákok ellen volt egy csúnya hibája, amiből majdnem gólt kaptunk, de egyébként egész jól mozgott), azonban várhatóan szerepet kap ismét Andrej Modics, a bosnyák regista, aki Montolivo posztját kaphatja meg. Ő is mutatott szép dolgokat a Renate ellen – sőt,a milannewson már azt is lehetett olvasni, hogy házon belül megoldjuk Montolivo pótlását. Ettől mondjuk óvakodnék, bármennyire is ígéretesnek tűnik Modics, vagy a többi fiatal, a „fullos” középpályánkhoz is tudnék mondani elérhető neveket, akik bőven javítanának a középpályán. Cristante egyébként szintén az amerikai túrára lesz „pihentetve”, és reméljük, hogy az őszi szezonban tényleg sok szerepet fog kapni, ezért nem sietnek vele kapcsolatban semmit.

modic

Ketten vannak!

A bosnyák mellett Saponarára is érdemes lesz figyelni: emlékezhetünk, hogy milyen reményekkel érkezett a Milanba, hogy aztán egyrészt sérülésektől hátráltatva próbáljon meg játékperceket kiharcolni – másrészt viszont utóbbi nem igazán jött össze neki, mert bár technikai képzettségeit nem szabad megkérdőjeleznünk, azonban motivációban még olyan kategóriakirályok is megelőzték, mint Mario Balotelli a legjobb napjain. Persze kissé ördögi kör ez, mert lehet, hogy edzésen kihajtja a belét is, és mégsem kap lehetőséget, ezáltal nem feszíti szét az első szembejövő betonoszlopot, azonban sokkal inkább járható útnak tűnik az, amikor megragadja azt a minimális lehetőséget is a delikvens, mint sem a „durcizás.” Saponarával kapcsolatban úgy döntött Pippo, hogy hátrébb vezényli, és megpróbál belőle középpályást faragni (a házon belüli megoldás, ugye), mint ahogy Carlo tette Di Maríával Madridban – hát, azt sem gondolták sokan, hogy sikerülni fog, Saponarának pedig ez lehet az utolsó esélye, különben nincs az az isten, hogy Galliani ne cserélje el a Parmával Biabianyra már a télen.

Ugyanígy jegyzetelnünk kell Pazzini centerjátékát illetően: a tervezett 4-3-3-ban egy El Shaarawy-Menez szélsőkkel megtámogatott akciósorozatból Balotellinek is jól kell kijönnie, ez már mondjuk inkább Amerikában lesz majd érdekes, főképp, mert akkor nem a Monza lesz az ellenfél, de erről majd mindjárt. Nem csak Berlusconi, hanem az olasz futballvilág több neves embere is célozgatott arra, hogy Mariónak a kapuhoz sokkal közelebb kellene játszania. Ez a játékrendszer lehetőséget arra, kíváncsian várjuk a változást a tavaszi játékához képest, amikor gyakorlatilag a komplett tizenhatos előterét bejárta, leginkább távoli lövéseket eleresztve. Ebből a szempontból Pazzinit nem kell félteni, ő ennek a stílusnak a prototípusa – igaz, jelenleg helyettes nélkül, és nem is biztos, hogy nagy ötlet volt (főleg opcióval) kölcsönadni Petagnát a Latinának.

vio_borja

A kopasz is jó lenne – de a mienk a másik, aki melegítőben van ; avagy így néz ki Vio úr, ha nem néz hátra

Amire pedig a legnagyobb tekintélyt kell fordítanunk, azok a rögzített szituációk. Egyszerűen katasztrofális volt, amit ezen a téren nyújtottunk az elmúlt szezonban, viszont meglepően gyorsan és egyszerűen (mondjuk lejárt a szerződése, tehát nyilván benne volt Galliani adatbázisában) sikerült megszerezni Giovanni Viót, a Fiorentina (és korábban a Catania) edzőjét, akit nemes egyszerűséggel a rögzített helyzetek mesterének tartanak. Irányítása alatt a legtöbb gólt szerezte pontrúgások után a Catania is, ahol azzal a Montellával dolgozott együtt, aki mikor váltott a firenzei padra, rögvest vitte is magával a lilákhoz. Bár az ember hajlamos ilyenkor az apróbb dolgokba is sokkal nagyobbat beleképzelni, talán jelzésértékű, hogy az első egymás elleni meccsen két gól is született rögzített helyzet után.

Végül a sokat emlegetett amerikai túra: a Monza elleni meccset követően repülőre száll a csapat, és meg sem áll a szabadság földjéig, ahol a Guiness International Champions Cup elnevezésű tornán vesz részt. A szervezők nem bonyolították túl a dolgot, nyolc csapat részvételével, két négyes csoportban zajlik majd a torna. A csak odavágós csoportmeccseket követően a két csoport győztese megmérkőzik egymással a „bajnoki címért”, a többieknek pedig megköszönik a részvételt. A Milan a B jelű kvartettben az Olympiakosz, a Liverpool és a Manchester City ellen fog pályára lépni, három különböző városban, és az esetleges döntő pedig egy negyedik helyszínen kerül majd lebonyolításra – Miamiben. Ezzel egyébként nem ér véget az amerikai kaland, mert augusztus hatodikán Houstonban játszunk majd a mexikói Chivas ellen (az mondjuk izgi lesz, ha véletlen megnyernénk a csoportunkat, mert a döntő negyedikén lesz,mivel a Liverpoollal másodikán játszunk, így kétnaponta nyomnánk), utána viszont visszatérünk Európába, ahol a Valenciának megpróbálunk valakit felkínálni a keretből Rami miatt – mert hogy velük játszunk majd Spanyolországban augusztus 17-én, végül pedig a főpróba a TIM kupán lesz a Sassuolo és a Juve elleni 45 perces meccsekkel.

guiness_cup_14

A Guiness kupa programja: segítségképp magyar idő szerint hajnal 2-kor az Olympiakosz ellen (a Sport1 élőben közvetít!), a Man City ellen 22:00-kor, míg a Liverpool ellen 0:30-kor kezdünk.