°11 Giornata: Sampdoria-Milan 2-2 – Legalább a Fáraó gólt lőtt

Az előző heti gyász után, a Samp ellen próbálkozhattunk újra, akik idén meglepően jól küldik, pláne ahhoz képest, hogy Mihajlovic az edzőjük, aki eddig mindenhol akkorákat bukott, mint egy ház. Idén viszont egy egészen agresszív és eredményes Sampot épített fel, szóval a Marassi látogatás nem tűnt egy egyszerű menetnek. Ennek megfelelően zanzásítva kaptuk meg azt, amit eddig is láthattunk Pippótól, Bonera kezdetésétől a kiállításáig, a szétcsúszó védelmünkön át a közepesen szellemes, de mégis egész hatékony támadójátékunkon át. Röviden csak a szokásos.

Már a meccs előtt elkezdhettük falra hányni a borsót, a méltán népszerű Bonera végre ismét a kezdőben kapott helyet, és amilyen multifunkcionális, ezúttal balbekkben. Még szerencse, hogy Essien ott volt mellette, végigjátszotta a meccset és legyorsult mindenkit.

Ehhez képest egész jól indult az este, a 10. percben a Fáraó 622 nap után ismét gólt lőtt, méghozzá nem is akármilyet. Épp itt volt az ideje. A félidő első felében, ha nem is domináltunk nagyon, de mindenéppen rendben voltunk, a Sampnak nem volt sok helyzete, mi pedig próbálkoztunk. A félidő közepétől egyre inkább a Samp vette át az irányítást, a hosszabbításban pedig az egyenlítést is összehozták, szokás szerint a védelmünk erőteljes asszisztálásával. A második elején pedig jött a klasszik pontrúgás utáni gól, hogy utána Mesbahnak köszönjük meg, hogy már nem nálunk rontja a levegőt. A végén Bonera megmutatta Pippónak, milyen az, amikor valaki vállalja a felelősséget.

acmilan.com

Talán a legborzasztóbb, hogy sem az előjelek alapján, sem a meccs alapján nem lehet panaszunk arra, hogy a Mihajlovic irányította Sampdoria ellen egy döntetlen a vége. A négymeccses nyeretlen széria után elég jól jön a válogatott pihenő. Pippo vagy kitalál valamit arra, hogy hogyan lehetne összekapni a védelmet, vagy továbbra is átlag két gólt kapunk meccsenként.