2014, te …!

Mindannyian nagyon odavoltunk a szemünk előtt most már szép lassan tényleg lepergő esztendőtől, volt itt minden! Edzőváltások korábban soha nem látott rohama, mercatós ócskáskodások, kicsinyességek, szép szavak és nagy blamák, izzadságszag és beleszokás a középmezőnybe. Búcsú ettől is, attól is. A legszomorúbb az, hogy december 31. csupán adminisztratív cezúra, ugyanaz fog menni jövőre, amit eddig is megszoktunk. Node, ha már, akkor miért ne, hajtás után 12 kép meg némi szöveg alája.

 

Január, a reggio emiliai tragédia. 13 perc után 2-0 ide – aztán már csak a mezek maradtak a pályán. Meg Berardi, aki mesternégyesével elsüllyesztette teljesen széthullott csapatunkat. A mérkőzés után Allegri szepegve hallgatta Barbara Berlusconi szavait – meg is kapta másnap a selyemzsinórt, 3.5 év után.

 

Február, Seedorf első botlása. Két győztes bajnokival mutatkozott be a frissen Misterré átvedlett egykori legenda – nem kis szerencsével. A Torino ellen aztán nyilvánvalóvá vált, hogy nem tűnhettek el a problémáink egy szemvillanás alatt. A tavasz egyik vezére, Rami fejesével kibrusztoltunk egy 1-1-et.

 

Március, búcsú a Bajnokok Ligájától. Az odavágó lelkes, szervezett és teljesen EU-konform játéka után még mondhattuk, hogy csak a szerencse hiányzott, a madridi visszavágó azonban kíméletlenül helyre tett minket. Ricky jegyzi az utolsó gólunkat a legnemesebb versenysorozatban – ki tudja, meddig…

 

Április, múló örömök. Az előző havi bicskázások után meglepő módon győzelmi szériába bocsátkozott a csapat – 5-ig meg sem álltunk. Úgy tűnt, el fogjuk tudni happolni az utolsó El-helyet. Seedorf pedig egyre másra kapta a dicsérő szavakat. Itt éppen a Livornót simáztuk le 3-0-ra, Taarabt itt is nagyot alkotott.

 

Május, az igazi április. 2011 után újra meg tudtunk nyerni egy Madonninát, ennek bizony még akkor is nagyon lehetett örülni, ha egy egészen szánalmas Intert vertünk is meg. A hónap többi része kevésbé szerencsésen alakult – a bergamói bukta nagyot ütött, le is maradtunk az EL-ről, Seedorf kirúgása pedig nyílt titok volt mindenki számára.

 

Június, Pippo Inzaghi, a Boldog Ember. Kicsinyes és illúzióromboló események sorával telt a nyár – említhetnénk Seedorf, Kaka vagy Rami esetét is, de a Cerci-sagára is sokan emlékezhetnek. Inzaghi kinevezésével megkapták a bólogatójánosukat Gallianiék, akik természetesen semmilyen felelősséget nem vállaltak a kisiklott szezonért.

 

 

Július, szopol-e boré? Gyalázatosan indult a felkészülési időszak, a barátságos meccseken mutatott játék és a mercato állása egymást múlták alul. Miközben Galliani Robinho és a többi gyászhuszár kipaterolásán ügyködött, Pippo csapata súlyos pofonokba szaladt bele. Azon a pittsburghi estén Agazzi minden lövésből két gólt kapott.

 

Augusztus, viszlát, Balotelli! Egész nyáron téma volt az eligazolása, valahogy azonban mégsem akarta elhinni az ember, hogy lehet belőle valami, mert Wenger és Rodgers folyamatosan cáfolták az érdeklődésüket, és ugye ők nem olaszok. Kár érte. Nem azért szidtuk, amiért olyan, amilyen, hanem azért, mert olyasmit láttunk bele, amire ő sohasem lesz képes.

 

Szeptember, gyorsan szétfoszló délibábok. A borzalmas felvezetés után valósággal kilőtt a startnál az Inzaghi-legénység, Menezről kevesen hitték volna, hogy ekkora spíler, Honda pedig hirtelen megtáltosodott. A parmai legendás kalandok után már igazi derby-hangulat fogadta a Juventust – minket meg a kijózanodás.

 

Október, vissza a lecsóba. Felemás eredmények, hullámzó színvonalú játék és bizonytalan védekezés jellemezte ezt a hónapot. Itt éppen Honda vezetésével lemészároljuk a Hellast, pár hét múlva viszont csak Bonaventura villanása ment meg minket a még nagyobb blamától Zemanlandiában.

 

November, depresszió hava. A Palermóra sok mindent lehet mondani, de hogy erősebb csapatuk lenne, azt azért nem, mégis nyerni tudtak a San Siróban. Egész hónapban azt érezhettük, hogy nem tartunk sehová. Legnagyobb szerencsénkre a mezőny tekintélyes része ugyanebben a cipőben járt és jár.

 

December, kegyelet az ünnepekre. A genovai vereség után nagyon borús hangulatban találtuk magunkat, ehhez képest a két rangadón összeszedett 4 pont azt jelentette, hogy óvatos önbizalommal mehettünk el karácsonyozni. Két pontra vagyunk a harmadik helytől, Torrest elcsencselte Fester Cercire, igazán nem mondhatjuk, hogy mélyponton lennénk.

 

És Te hogy láttad 2014-et? Mit hagytunk ki?