Háttérbe szoruló hetes // Udinese-Milan

Ma este végre nem kell tovább várnunk, és újra megkapjuk, amire egész héten vártunk, amiről még majd szerdán is beszélni fogunk a haverokkal, kollégákkal és méltán nagy örömöt, vagy legalább szenvedélyt vált ki bennünk. Ugye Ti is remegve várjátok az Udinese elleni csörtét?

Ha még lenne tétje ennek az egésznek, akkor rohadtul paráznék, mert Udine egyébként sem az a kifejezetten és általában kalkulálható három pontos túra, de mivel nekünk annyira hótmindegy’, hogy mi fog és mi nem fog történni, így tök rezignáltan lehet majd ránézni a livescore-ra az olyanoknak, mint nekem, aki dolgozni fog a meccs ideje alatt.

A hátralévő hét bajnoki olyannyira totál háttérbe szorult, hogy egészen mindegy, mi történik rajtuk. Nem is szabad semmit sem ezektől a meccsektől elvárni. Gáz, hogy a Milannak úgy kell kimennie bárhol is a pályára, hogy az, ami ott fog történni, kb huszadrangú sztori most a klubnál. Pedig így van. Itt rég nem az eredményekről van szó, és nem is ezeket kell nézni – most már még annyit is engedünk, hogy a játék is teljesen mindegy. Nem tud megrázni semmi. Mert azt látom, hogy a pályán történtek senkit sem érdekelnek a klubnál. Amire nyilvánvalóan az a magyarázat, hogy a háttérben erősen megy az alkudozás, hogy most Mr. Bee vagy Mr. Lee, vagy Mr. Chi. Ebbe meg kezdek belefáradni, mert őszintén nem tud érdekelni a szezon kellős közepén, hogy majd mi történhet, ha Mr. Bee, Mr. Lee, vagy Mr. Pink, vagy tudom is én ki jön majd a klub élére. Az egyébként sem klasszis, és mentálisan végképp nem erős játékosok szépen magukra lettek hagyva, és leginkább úgy festhet a helyzet, hogy Silvio és titkárai bőszen csörögnek, hogy bocsánat, de itt szombaton lenne egy meccs, amit ha nem probléma, az elnök úr megnézne a TV-ben, szóval addig nem fog válaszolni egyetlen milliárd eurós ajánlatra sem, pardon.

Bevallom őszintén, nem követtem annyira sem a Manchester United, sem az Inter tulajváltással kapcsolatos történéseit, de valószínűleg lehetne egy kicsit okosabban is csinálni, aztán lehet, hogy nem. Értem én, hogy Berlusconi nem könnyedén mond le a dologról, én sem válnék meg „csak úgy” a kedvesemtől, de azért egy kicsit átgondoltabban is lehetne lépegetni, vagy zavarjuk le a szezon végén az egészet. De úgy tűnik, a többi problémánk mellé sikerült egy egész nagyot kreálni még, és gyakorlatilag senki sem tudja megmondani, hogy mi lesz ennek a vége. Mert Silvio maradna, de igazából már segíteni nem tudna, a vezetőség tagjait pedig nyilván nem az fogja (szokta?) megszabni, aki egyébiránt köszönte szépen, de eladta többségi tulajrészét. Nem tudom, mennyit érthetnek a kínaiak a focihoz, valószínűleg van némi tudás is ott azért a lóvé mellett, de igazából mindegy is: csak végre egy tiszta koncepció legyen. Tudjuk, mit akarunk, és miért tesszük azt, amit. Ez ma a pályán garantált, hogy nem fog visszaköszönni, az Udinesének még kell a pont, nekünk meg ha jön, elfogadjuk, de ha nem, akkor sem fog történni semmi a jövő héten sem. Szóval igyatok meg egy bort, legyetek a párjaitokkal, de semmiképp se mondjatok le semmi olyanról ma este, ami fontos nektek, de ha az éppen a meccs, akkor nézzétek. De kikapcsolódásnál többként semmiképp se fogjátok fel a hátralévőket.

Várható kezdő: Diego Lopez – Abate, Mexes, Paletta, Antonelli – Poli, de Jong, Bonaventura – Suso, Pazzini, Menez.

Tipp: leadjuk a végén.