Egy ember nem határoz meg semmit // Milan-Sampdoria

miha_juve

Legalábbis ezt válaszolta Szinisa Mihajlovics a Sampdoria elleni meccs előtt. Mindenesetre azt azért megnézhetjük, hogy ez tényleg így lesz-e: Bertolacci hiánya továbbra is ennyire érzékenyen fog-e érinteni minket, Montella személye jelenthet-e jóval többet a Sampnak, mint nálunk a szerbé, és mi van akkor, ha van egy relatíve kipihent Baccád.

Persze, alapjában véve nem lőtt nagyon mellé Mihajlovics ezzel a válasszal, hiszen alapvetően egy ember kiesése valószínűleg nem borít fel minden létező tervet, azaz Bertolacci újabb kiesése nem szabadna, hogy gondot okozzon. Csakhogy egyrészt a Milannak jelenleg egyetlen igazán működő rendszere sincs: ez a 4-3-3 (amin állítólag az istenért sem fog változtatni a szerb, hiába kérdeztek rá nála külön) Cercivel a szélen néha elpöntyög, de Cerci korlátai azért elég erősen kijönnek maximum zsinórban a negyedik játszott meccsén, ráadásul még egy lomha dög is, ha védekezésről van szó. Másrészt még ha lenne is Bertolacci, akinek a szerepe talán nem is önmagában rejlik, hanem abban, hogy egy kicsit tudja tehermentesíteni / helyettesíteni / kiegészíteni Montolivót, nélküle pedig megint a de Jong-Poli kettősnek kellene valahogy megtalálni Baccát középen, vagy esetleg annak a Hondának, akinél mondjuk azon sem lehetne csodálkozni, ha már rég el lett volna hajtva innen csak a nyilatkozatai miatt, és akkor még jófejségből nem is kötöztük ki egy székre, hogy nézze végig mindazt, ami óhajtott letenni az asztalra. Szóval lehet, hogy egy ember kiesése alapvetően tényleg nem jelent sokat, és Bertolacci sem egy Iniestába oltott Fabregas, de a leggyengébb csapatrészben annyira vékony a kínálat, hogy igenis baromi sokat fog számítani, hogy nem lehet ott. Egyelőre azt még mindig nehéz felmérni, hogy milyen tervvel is lehetne itt hosszabb távon eredményt elérni – alapjában véve persze nem rossz az, ha van egy olyan iszonyat hatékony embered, mint Bacca, csak szinte kizárólag erre bazírozni azért majdnem olyan, mint egy kenyérpirítóval való fürdőzés: sokkal inkább megrázó, mintsem biztató.

Hét közben nem mellesleg bezsebeltünk egy újabb trófeát két taktikus 1-0-al, ami persze pont semmit nem jelent, mert gyakorlatilag ifikkel és Boatenggel álltunk fel a hasonló kerettel dolgozó Bari és Inter ellen. Nem túlzottan értem mondjuk az időzítést, mert a válogatott szünetekben enyhén jobban jönne két meccs, még ha 45 perces is: a válogatottak így se játszottak, nem csak nálunk, akkor pedig jól jön egy kis nem a bábuk elleni kísérletezgetés, de hát biztos ezt is tudják, hogy miért most kellett meglépni.

Nem kaptunk ki a Samptól 2012 augusztusa óta, viszont már csak arra jó lesz ez a szombat esti meccs, hogy megnézzük, Montella mire lehet képes egy kicsit legatyásított kerettel: a Samp egyébként idegenben még nyeretlen, úgy, hogy igazából csak a Napoli elleni második fordulós meccs volt az, ami igazán keménynek tekinthető, elbuktak a Frosinone, az Atalanta és a Torino vendégeként is. Mihajlovics azt is mondta, a karácsonyi szünetig a 10 szerzett pont kevés lenne, ami annyit takar, hogy a szünetig ránk váró Samp-Carpi-Verona-Frosinone négyest le akarnánk gyalulni, amiben lehet is ráció, tekintve hogy utóbbi hármas a bajnokság három kieső helyén álló csapat, és hát ugye ki ellen, ha nem ellenük, szóval tényleg: ebből 12 pont kell, ha nem akarjuk, hogy kb februárban annyi izgalom legyen a szezonunkban, hogy mit ír a Tuttosport a nyári változásokról. Addig meg megnézzük, hogy mit nyom a mérlegben egyetlen ember játéka.