Kártyavár // Atalanta-Milan 2-1

bertolacci_vs_atalanta

Nem tudni, hogy most az, ami összeomlani tűnik, az egy egekig felépített kártyavár-e, vagy csak a harmadik sorig felépített valami. Azt sem tudni, hogy ami most próbálja ledönteni, az mekkora erejű fuvallat, vagy egyáltalán az-e, sőt, azt meg aztán végképp nem tudjuk, hogy ezzel most mi tulajdonképpen mit is kockáztatunk, vagy mi is lesz ennek az egésznek a vége. Hajtás után nem sok szó lesz az Atalanta elleni meccsről.

Számomra mindig értékmérők szoktak lenni a válogatott szünet utáni meccsek: a csapatnak két hete van készülni, oké, még ha válogatottak nélkül is, de azért ez nem olyan kevés idő, az ellenfél meg ugye nem változik ez idő alatt, szóval azért valamennyivel többet lehet tudni a sztoriról. Persze, utazás, satöbbi, fáradtság, miegymás – de azért nem lett volna túl rossz valami működővel előállni ezek után. Az, hogy Mihajlovics rendszere csúcsra volt járatva február elejére, nem kérdés – az, hogy ebből a Milanból tényleg ez a csúcs, amit ki lehet hozni, az már megeshet, az viszont kétség kívüli, hogy így jelenleg ennek semmi értelme a folytatásra. Mármint hogy hol edzőt cserélünk, hol megerősítünk, de még véletlenül sem haladunk egy úton folyamatosan. A totális bizonytalanság egyrészt edzői, másrészt meg vezetőségi szinten, ebből pedig jó lenne végre kikecmeregni így néhány év elteltével. Egyértelmű, ezek nem is olyan kérdések, amit egyetlen este kell eldönteni, de miközben elvesztegettünk három szezont, a közben pont nem sikerült felvarrni egy új Milan gerincét – a kevés kiindulópont egyike is éppen annak a Mihajlovicsnak köszönhető, akit majdnem meglincseltek a Dóm téren, mert ki merte tenni Diego Lopezt a kapuból egy 16 éves kölyök kedvéért. Szóval még mindig az a helyzet, hogy teljesen koncepciótlanul haladunk előre, és nagyon úgy tűnik, hogy az egyébként nem rossz munkát végző Mihajlovicsnak is megköszönik a nyáron – azt az eretnekséget csak nehezen merem leírni, hogy a szezon elején még az Elnök Úrral pontosan megegyező filozófiát és elképzeléseket valló szerb mester ahogy változtatott, úgy tört meg a bizalom felé. Nem mondom, hogy ne lehetne talán jobban csinálni, és nem voltak kisiklásai Szinisának, de alapvetően nem voltak rosszak az elképzelései, sőt, az előző próbázókkal ellentétben azért többnyire logikusnak tűnnek az elképzelései, sőt, olykor még az is megesik, hogy ülnek is a döntései. Cserélni én egyetlen esetben cserélnék: ha egy polcról fentebb sikerülne valakit megszerezni, de elnézve, hogy kik állnak majd szóba egy ilyen vezetéssel, ahol gyakorlatilag semmi sem biztos, nem túl nagy a bizadalmam, hogy lesz is egy ilyen jelölt, aki ezt vállalni is fogja.

A folyamatos bizonytalanság közben nehéz is elképzelni, hogy pontosan mit is szeretnének látni mindazok, akik ezt az egészet irányítják. A szerepek sincsenek leosztva pontosan – most az megy ugye, hogy nem szólnak bele a taktikai dolgokba, sőt, hát ugye bizalmas ül a kispadon, satöbbi ; mindehhez képest mióta masszív 442 van, azóta jöttek a finom utalások, hogy ez azért mégsem pálya. Nyilván nem pálya négy meccsből egyet sem megnyerni, viszont nem egyszer leírtuk: attól még baromi messze vagyunk, hogy bárki ellen domináljunk 90 percen keresztül, attól meg pláne, hogy ezt huzamosabb ideig produkáljuk. Jelenleg annyira vékony a jég a működés és a teljes elsüllyedés között, hogy egy Kucka kaliberű ember hiánya már mocsok mód megérint bennünket, az Alex-Romagnoli kettős kényszerű megbontása óta azért újból kiderült az is, hogy Zapata mégsem az már, aki Udinében rágta a gittet anno.

Nem tudom, hogy miben változna az egész akkor, ha sikerülne megcsípni az EL-helyet: ennek a keretnek, ha nem dobnak hozzá még néhány használható embert, akkor baromi sok a heti két meccs, amit pedig adhatna, az maximum csak a döntőben érné meg igazán: addig viszont hozzátéve a többi, speciálisan olasz ismertetőjegyekkel bíró EL-menetelést, gyakorlatilag rámehetne még egy évünk. Feltéve, ha nem érkezik mennyiségben is olyan arc, akit tényleg használhatunk – mert pl elhiszem, hogy José Mauri jó játékos, de ha az a Mihajlovics nem teszi be soha a kezdőbe, aki azért más területen nem volt ennyire szívbajos, akkor valószínűleg a srác mégsem tud annyit.

Nem tudni, hogy mi hiányzik ebből a Milanból, amiknek köszönhetően képes lenne egy ilyen meccset behúzni, mint ez a bergamói, de hogy a szerb kezdhet mindent elölről, az nagyon is sanszos. Persze ha lesz még ideje, és egyáltalán értelme annak, hogy ő még belekezdjen valamibe – egyetlen tétmeccsünk maradt a szezonból, a kupadöntő, és slussz-passz. A többin szerintem felesleges görcsölni, pedig én lelkes voltam egészen sokáig, de mikor megint oda jutunk, ahonnan a Sassuolo elleni vereség óta képtelenek vagyunk kimászni, az már nem tud motiválni. Vagyis a jelenlegi kondíciókkal biztosan nem.