°2 Giornata: Napoli-Milan – Meglepő fordulat

Az elmúlt pár év bohóckodása után cseppet sem meglepő módon a visszafogott lelkesedést a teljes cinizmus és reménytelenség váltotta fel. Ennek megfelelően a többség nagyjából semmi jót nem vár a Napoli elleni meccstől, a szezontól meg pláne semmit. Ehhez képest Nápolyban ugyan kikapunk ismét, ahogy az már lassan megszokottá válik, viszont a szezon egyáltalán nem lesz olyan gyászos, mint amilyennek első ránézésre tűnik. Hajtás után meglepő fordulat.

Végre

A többéves rettenet után, a jóideje húzódó eladás-nemadás-mégiseladás és az idei teljesen passzív mercato után érthető a teljes apátia. Sikerült eléggé hozzászokni a szartengerhez, ráadásul a tavalyi intenzívebb nyári igazolás-csokor után idén ezen a fronton is a semmittevés/irgalmatlan alibi tengelyen mozogtunk. Hogy még jobb legyen, a Napolihoz megyünk vizitre, ahol látni a koncepciót, erősebb a keret, a San Paolo pedig akkor is szigorú hely volt, amikor Nápolyra is inkább a középszer volt jellemző. Ennek megfelelően minden bizonnyal kellemetlen percek és az egyre megszokottabb vereség vár ránk, mégse csüggedjen senki. Először is, már hozzászoktunk az érzéshez. Másodszor is, ez az egész csak foci, a fél világban éheznek és/vagy háború dúl. Harmadszor pedig Ludas Matyi majd háromszor adja vissza. Végül, de nem utolsó sorban, Allegri után ismét olyan edzőnk van, aki nem tegnap kezdte az ipart, van elképzelése arról, hogy mit akar, ennek pedig meglesz a gyümölcse.

Igen, bármilyen meglepő fordulat is, ez a szezon egyáltalán nem lesz annyira kilátástalan, mint az előző pár. Túl sok elvárás alapból sincs, így a folyamatos visszaesés után a némi előrelépés is jól fog esni. Márpedig a szezon végét a 3-6. helyen zárjuk, mindenki meglássa. Hatalmas dolog ez a Bl-győzelmekhez, és kvázi all-star csapatokhoz szokott olvasóknak? Egyáltalán nem, de így is egész frankó érzés lesz a többéves szárazkenyér és víz kombó után. És, hogy mire fel a hangzatos kijelentésekkel megtámogatott szolid optimizmus? Mi másnak, mint hogy végre értelmes Maestro ül a padon, ennek a jelentőségét pedig nehéz alábecsülni. Seedorfnak semmi edzői tapasztalata nem volt, ráadásul az egész használható eredmények után is kivágták, mert nem bólogatott úgy, ahogy Silvio mondta. Edzői tapasztalata Inzaghinak sem volt, de neki a játékkal kapcsolatban elképzelése sem sok, viszont bólogatott, mint János. Meg is lett az eredménye a totális szétesés képében. Majd jött a jugoszláv Pinyő, aki már ugyan edzősködött korábban, de tehetsége leginkább a köpködésben merült ki. Nem véletlenül volt reménytelen elképzelés és ennek megfelelően kapta is a savat rendesen a blogon. Hogy utána jöjjön Brocchi, akit már lenézni is nehéz volt, annyira értelmetlen elképzelés volt.

Ehhez képest, mikor már a teljes letargia lett úrrá a többségen, jön Montella értelmezhető edzői múlttal. A Cataniánál egyáltalán nem volt rossz, a Fiorentinánál pedig kimondottan rendben volt. Ezen kívül van elképzelése arról, hogy hogyan kell felépíteni egy játékrendszert. Az elmúlt évek teljes kilátástalansága után, megint úgy fogunk tudni leülni a meccs elé, hogy nagyjából lehet tudni, hogy mire számítsunk, ez pedig igen jelentős előrelépés. Lesz labdabirtoklás, és lesz ötlet arra, hogy hogyan lehet megjátszani a centert. Ráadásul Silvio sem szól le majd a meccs előtt, hogy milyen taktikát és hány csatárt vár a csapattól, ami azért megkönnyíti  Montella dolgát. Ebből pedig jönnek a gólok, győzelmek, és az elmúlt éveknél jobb helyezés is. A védekezéssel továbbra is lesznek gondok, és a keretből sem válik egyik napról a másikra aranylábúak gyülekezete, de egész szórakoztató szezon vár ránk. Hosszú évek után először lesz jobb szezonunk, mint az eggyel korábbi volt, erre pedig legutóbb Allegri első szezonjában volt példa. Bajnoki cím azért nagyon nem lesz, de az a 2010-11-es szezon rohadt rég volt ahhoz, hogy az előrelépést is tudjam értekelni. És azt, hogy hosszú évek után ismét olyan Maestro dirigáljon, aki nagykirály, és elhiszem, hogy ki tud hozni valamit a rábízott keretből. Még akkor is, ha ez a keret továbbra is végtelenül középszerű.

Súlyos, de eljutottunk oda, hogy a korábbi évekkel ellentétben, amikor a szerkesztőségből én láttam a legzordabbnak a dolgokat, mostanra én lettem az optimista. Vicces, de ez van, ennyit tesz, ha van egy rendes edző. Külön vicces, hogy ez az egészen lelkes beharang egy olyan meccs elé készül, amit jó eséllyel elég simán el fogunk bukni, de ez egy ilyen szellemes nap egy szórakoztató szezon kezdetén. A Napoli kerete egész kerek, Sarri pedig nem csak ért a mesterségéhez, de nem is a idén nyáron vette át az irányítást, szóval délen a kellő összeszokottság is megvan. Higuain meg nyilván hiányozni fog nekik, de azért annyira nem, hogy a San Paolóban ne tudnának dominálni. Pláne, hogy minden bizonnyal Gomez fog kezdeni az eltiltott Paletta helyén, ami már leírva is penetráns. Ennek megfelelően annyit várnék, hogy értelmezhető játékunk legyen, és lehetőleg ne állítsanak ki senkit. Bónusznak meg annyi, hogy nagyon úgy néz ki, hogy Donnarummát meghívják a következő válogatott keretbe, amivel az elmúlt 100 év legfiatalabb kerettagja lehet.

Vidám szezonra fel!

Keret: Donnarumma, Gabriel, Diego Lopez, Abate, Antonelli, Calabria, De Sciglio, Ely, Gomez, Romagnoli, Vangioni, Bonaventura, Honda, Mauri, Kucka, Locatelli, Montolivo, Sosa, Bacca, Lapadula, Luiz Adriano, Niang, Suso

Talán kezdő: Donnarumma – Abate – Gomez – Romagnoli – Antonelli – Kucka – Montolivo – Bonaventura – Suso – Bacca – Niang

Tipp: Napoli-Milan 3-1