Rangadót játszunk // Milan-Juventus

milan_sass

Bocsánat mindazoktól, akiknek az igen puritán cím nem mondja azt, mint amilyen szándékkal megszületett: bármennyire is elcsépelt használni erre a párosításra a rangadó szót, az idény eddigi részét a legjobban úgy tudjuk összefoglalni, ha azt mondjuk, hogy rangadót tudunk játszani a Juventusszal.

Persze mindig figyeltük az elmúlt évek sorsolásai után, hogy mikor játszunk a Juventusszal, rossz ritmusból, nehéz helyzetben, vagy talán egy kicsit kecsegtetőbb szituból megyünk majd nekik – de tulajdonképpen egyúttal rögtön tisztában is voltunk azzal, hogy a két csapat között akkora a különbség, hogy majdhogynem mindegy. Ez nincs ma sem másképp, de mielőtt a kövek zápora rám zúdulna, a különbségre tessenek gondolni ; nem kell bemutatni, hogy a túloldalt kik vannak _azokon a posztokon_ és nálunk kik, de ennyi bőven elég a kesergésből, mert ezen ugye estig elég nehézkesen lehetne változtatni, na még évek után talán nem azokat a heteket éljük, amikor erre szükség lenne. Szóval bárhonnan nézzük, Montella egy olyan komoly melót rakott bele a csapatba október közepére, aminek köszönhetően tökéletesen látszik, hogy mit szeretnénk játszani, és miben lehetünk erősek – még ha azzal teljesen tisztában is van mindenki, hogy a középpályán vékonyak vagyunk és a kelleténél talán több a hibafaktor a védelemben. A kisrepülő jól kavarja a lapokat, hiába tűnt úgy, hogy őrültség egy ilyen lelkiállapotú Baccát a kispadra pattintani, ez a döntése is ült, és bár Montolivo az ismert okok miatt minden bizonnyal hosszabb időre kidőlt, de lemerte kapni a kapitányt hazai pályán, miközben égtünk – a többit pedig mindenki tudja. Mindezek ellenére nem lázong az öltöző, mindenki happy, amit persze az eredményekkel is lehetne magyarázni, de ez jóval inkább tűnik annak, hogy tényleg sikerült egy olyan kémiai rendszert kialakítania, ami feszkó nélkül működik, és mindenki tudja a dolgát. Összegezve tehát, mindaz, ahogy ma nekifuthatunk ennek a Juventusnak, óriási mértékben Montella keze nyoma, amire talán nem sokan számítottunk, de ezt a csapatot remekül tudja kezelni: talán nem volt véletlen Suso nyilatkozata sem, ami még ha nem is elegáns, de jól lefestheti a helyzetet – Mihajlovics a terrort képviselte, míg Montella a nyugalmat és a higgadtságot. Nem mondom, hogy az előbbi ne lenne olykor célravezető, de ha néhány meccs nem úgy sikerül, akkor nagyon a visszájára tud sülni, még ha a legtöbben azonnali fizetésmegvonást is javasolnának.

A Serie A legjobb formájában lévő csapatként fogadhatjuk este a nyugdíjas kancát, és a fent taglaltak következtében végre nem úgy mehetünk ki, hogy csak meg ne égjünk nagyon. Nagyon régen volt már ilyen érzésünk egy meccs előtt, a San Siro csordultig meg fog telni, a hírek szerint tobzódott a nép a Casa Milanban egész héten, és hogy kicsit apróbb részletekig lemenjünk: már kedden megfogadtam, hogy a hétvégén Milanos szerkóban fogok dolgozni, történjen bármi. Furcsa érzés ez, ami majdhogynem az újdonság erejével hat: nem megkérdőjelezve senki elkötelezettségét, de a megcsömörlött ritmusból alaposan kihúztak bennünket mostanában. Ugyanakkor óvva intenék mindenkit attól, hogy többet képzeljünk bele ebbe a meccsbe, mint amit jelent, bárhogy is alakul majd az este: a Juventus egy pöpecül összerakott gép, ahol a láncszemek kiesése közel sem jelent akkora problémát, mint mondjuk nálunk, és tulajdonképpen akkor sem történik tragédia, ha ma este kikapnak – azon túl, hogy [ennek mondjuk most nem néztem utána] de olyan közel kerülhet hozzá akár két csapat is, amire maximum tavaly ősszel-télen volt példa, amikor egy vastagabb hangyabokányit beragadtak a rajtnál, aztán meg egyesből rögtön ötösbe váltottak, és végigrobogtak a mezőnyön. Nyilván okozna némi feszültséget, de ez a Juve megmutatta, hogy ezeken képes túllépni, és ne legyen kétségünk, tovább is fog. Mint ahogy nálunk is lenne nyilvánvalóan hatása egy esetleges győzelemnek – de a BL-helyezés még megeshet, hogy erős lenne, még ha nyilvánvalóan hasonló címekkel fog megjelenni az olasz sportsajtó az után, hogy két pontra megközelítenénk a Juvét. Még mindig nem állunk ott, hogy a klasszikus módon kezeljük ezt a meccset – tulajdonképpen mi nem veszthetünk semmit, mert azzal tisztában vagyunk, hogy mit képvisel Allegri csapata, és mit a mienk, de mi jóval többet nyerhetünk, mint a zebrák – nem mellesleg egy olyan helyzetbe kerülne a csapat, amivel még Montella sem szembesült az itteni karrierje során, azaz a földön kellene tartani az övéit.

niang_und_bacca

Táncolj te csődör

Egyetlen dolgot nagyon jó lenne látni a pályán: hogy ez a csapat, akik az elmúlt hetekben visszaadtak nekünk egy jó adagot abból a hitből és szenvedélyből, ami azt jelenti, hogy megéri ezzel az egésszel vergődni hétről-hétre, hoznák a maguk játékát, és legyen bármi a vége, ne úgy kelljen lejönni a pályáról, hogy helyreraktak bennünket rendesen. A felfokozott hangulat, a közönség és a várakozások nem szabad, hogy felülírják Montella terveit – már pedig ezek az összetevők azért az olyan fiatalokat, mint Donnarumma vagy Locatelli még valószínűleg befolyásolhatják, bármennyire sem rutintalan már a Serie A szintjén Gigio, azt hiszem, még ő sem volt ilyen szituációban. Meglepni a Juventust aligha lehet majd azzal, ha nekik megyünk, és nem is biztos, hogy ez lenne a legveszélyesebb fegyver, de ha éles 70 percet tudunk hozni, azt azért valószínűleg tudnák díjazni a legtöbben, ha nem mennénk rá az ikszre. Érdekesség: a Juventust a jelenlegi csapatból csak De Sciglio és Abate tudta legyőzni Milan-színekben, de rajtuk kívül is csak Palletta (kétszer a Parmával), és Kucka (egyszer a Genoával) örülhetett három pontnak, mikor a Juve ellen játszott, mi meg már lassan elfelejtettük azokat az időket, amikor Ronaldinho duplájával gyűrtük őket oda-vissza.

Nagy meccs lehet, de ehhez az kell, hogy ne nézzük az ellenfelet, megmaradjunk azoknak, akik eddig is voltunk, és ne legyen túlpörgés senki részéről sem – na meg persze nem ártana, ha hátul sikerülne komoly hiba nélkül lehozni a meccset. Elvileg senkinek nincs problémája az eddigi alapcsapatból, Mati Fernandezre mondjuk már baromi kíváncsi lennék, de rá még várni kell, szóval Niang robotmozgása remélhetőleg az eddig beprogramozott menetrend szerint halad tovább, és Baccának is elég lesz egy kapuralövés a gólhoz. Cimboráim, éles tétmeccset játszhatunk ma este a Juventusszal, élvezzük ki ezt!

Várható kezdő:

Gigio – Abate, Paletta, Romagnoli, De Sciglio, Kucka, Locatelli, Bonaventura, Niang, Bacca, Suso.

A legutolsó győzelem