A bolondnak mindegy // Juve-Milan

 

Alapvetően ugye van az, hogy tényleg nincs sok vesztenivalónk ma, és persze a győzelmek adnak némi pozitivitást, de ez a csapat inkább jövőre lehet jó. Nem hálás szerep, de kár túlspirázni a dolgokat így húsvét táján – viszont mégsem lehet úgy nekimenni egy Juventusnak, hogy majd lesz valami.

Pedig alapvetően tényleg nem szabad többet beleképzelni ezekbe a hetekbe, mint ami. Nyilván itt most elég erőteljesen eldőlnek a lényegi kérdések, szombat Juve, szerda Inter, és még lesz egy Napoli is hamarost’, ezek után meg az utolsó kérdőjel is ki fog egyenesedni a szezonunkat illetően. Naivitás és álszentség lenne azt állítani, hogy nekünk aztán veszettül mindegy, hogy negyedik vagy hatodik – viszont valahol tényleg ez a helyzet. Részletezni nem szükséges, mivel jár(hat) egy negyedik hely, viszont ennek a szezonnak és ennek a csapatnak _most már_ nem feltétlenül kell eredményeket hoznia, tisztázódjanak le a szerepek a szezon végére, dőljön el Gattuso sorsa, aztán tiszta lappal menjünk neki 18-19-nek. Nem a legszebb sorok, de semmi tragédia nem fog történni, ha ezekből a meccsekből rosszul jövünk ki – ha annyi kívánalmunk lehet, az Intert azért ne bukjuk, légyszi, a többinél meg tisztában vagyunk vele, hogy előttünk járnak ; ettől még egy bravúr azért szikrát tud csiholni.

A Juvénak még megoszlik a figyelem, mi meg már ugye nem kell, hogy vízumot kérjünk, ez azért lehet sansz így a szezon hajrájához közeledve – az viszont kevésbé, hogy amazok tíz meccse nem kaptak egy szájbatekert gólt sem, izgi lenne, ha mondjuk pont Andre Silva törné mindezt meg. Mert hogy a portugál valószínűleg kezdeni fog, tekintettel az elmúlt hetekre, mindez nem is tűnik nagyon rossz húzásnak – a többi valószínűleg ugyanaz, elnézve a keret mélységét, nincs is nagyon hova variálni. Nem kis vizsga ez Ricardo Rodrigueznek, aki azért eléggé bele-belehibázott mostanában, most meg Douglas Costát vagy Dybalát kell majd megfognia, csak lehetőleg ne iponnal a 90. percben. Mindezek mellett, hogy eddig arról értekeztünk, tét nélkül, meg ilyenek, én valahol csalódott lennék, ha bekkelnénk az Olimpicóban, vagy hol – nyilván nem kellene beleszaladni egy 3-0-ba, (avagy nem akarok egy nyolcast kapni, gyerekek) ez a Juve annél vérprofibban hozta le az elmúlt meccseit (leszámítva a SPAL ellenit) mint sem hogy a földbe tiporjon, szóval lehet érdemes lenne rájuk menni, hadd merüljön csak a Duracell a túloldalon is. Már csak azért is, mert képesek a végén bekotorni egyet, nálunk meg túl sok volt a bombarobbanás a végén mostanság, szóval nem igazán kellene egy olyan meccset hozni, ahol jók voltunk, de mégse – halljuk meg állva, és társai. Ok, persze, ott az Inter szerdán, de azt mondom, sokkal többet nyerhetünk, ha netán bejön a rizikós történet, mint amennyi elmehet a vámon – két ponttal mondjuk csípőből nem megyünk semmire, 4-el viszont már azért igen. Na, megint sikerült oda kilyukadni, hogy mégis számolgatunk a negyedik helyért – ez a fránya szurkolói lélek. Szóval, bátor Milanunk, előre, nem fognak fejek hullani, hidd el!

Tipp: 1-1
Várható: