Papírforma # Milan 1-2 Lazio

Pajtások, nyilván kikaptunk. Erre azért lehetett készülni, Csirko kolléga el is találta telibe az eredményt, úgyhogy egy ideig nem fog ráfanyalodni a kaparósra. Nyert az összeszedettebb, összeszokottabb, előrébb tartó csapat. Ehhez pedig ez a teljesen értelmezhetetlen nyár kellett, mert az előtt tabellán is, egymás elleniben is ütöttük a Coccolinót. Attól még lehet azért pozitívumot is találni.  A mieink a vártnál erősebb teljesítményt tettek le az asztalra, sokáig meccsben voltunk, végre voltak húzóembereink, a pont már-már kinézett, végül azonban kíméletlenül érvényesült az ág is húzza elve. Mit lehet erre mondani, majd a sitteseknél könnyebb lesz? Hajtás után nagyon gyorsan megyünk tovább.

A vége mindig ugyanaz

A szezon egyik, ha nem egyenesen a legvállalhatóbb teljesítményéhez alaposan hozzátett a véletlen is, amennyiben hinni lehet a híreszteléseknek, és Steve ismét a gagyi Szőke Hercegnek szavazott volna bizalmat registában. Ha csak az arg sérülése miatt is, de a kezdőben találta magát Bennacer, ha pedig már ott volt, akkora jelenlétet tett le az asztalra, hogy képernyőn-statisztikán keresztül is ütött. Remélhetőleg élőben sem volt sokkal kisebb a hatás, és akkor a helye többé már nem kérdés. Pontatlan a játéka, sokat hibázik, viszont mindenhol ott van, bravúrosan szerez labdákat, és vele tényleg lehet hátulról építkezni. Mellette Krunic is meglepődhetett, hogy csak megkapta egyszer az életben az elejétől a bizalmat. Nem mondom azt, hogy dobott egy Nocerinót, de életképesnek tűnik a tag, nyomatni kéne. Sajnos Keszi idén csak nagyon korlátozottan tud hasznára lenni a csapatnak, a jugó azt a szintet simán tudja, még többet is. Mellettük Paqueta hozta a “keveset szólok, de akkor nagyot”-jellegű játékát. A mezőnymunkát nem ő fogja elvégezni, viszont neki megéri odaadni a labdát. Ők hárman együtt hoztak egy olyan középpályát, amely nem kiáltott azonnal lavórért. Ez is pozitívum.

Nagyot foghattunk a sráccal

Ami meg úgy általában értendő, a nagy büdös valóság, hát az ezen az estén sem került el minket, mégis miért tette volna?! Pedig próbálkoztak a srácok becsülettel, de hát csak túl tudott játszani minket a San Siróban egyébként hagyományosan ergya öblítős banda. Többször is játékból meg tudtak verni minket, sajnos a vonalaink között csak nyomokban létezik kohézió. Ez van, ebben a káoszból sajnos nincs és nem is lesz egyhamar kiút. A kapott gólok ettől persze még baromi bosszantóak voltak, egyesével meg lehetne kérdezni a srácokat, melyikük mégis mit gondolt, hogy a viharban lehetett ezt így előadni, de hát tenni kell azért, hogy 11 meccsen már 6-szor térdeljünk le. Önmagában ez a meccs akár lehetne is valami nagyon gyengén pislákoló fény, viszont nagyon durván össze kéne kapni magát mindenkinek, mert az első asszociáció a tehervonat sajnos – bundások és kukások jönnek egymás után. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, Steve bácsinak össze kell vonnia egy párszor a szemöldökét, különben büntetni fog csúnyán ez a november. De legyen akár, hogy, is, a Benvenuto nagyot megy Pippóval, remélem, nem kapjuk ki őket a kupában!!! A többi meg le van szarva.