Ave, Dollár! # Rio Mare, ettől még az olajos halak is beszartak

Urak, Hölgyek, én félek megírni ezt a posztot. Ha Lót feleségét sóbálvánnyá változtatták, amiért hátranézett Szodomára, akkor ezért mi fog járni, belőlem az új időknek megfelelően egy ledöntött faszobor lesz? Ha létezik abszolút kiégés, akkor ez az volt. Csak itt még lebasztak még egy, még egy, meg még egy atomot szerencsétlen Nagaszakira, mert most aztán különösen aberrált kedvében volt a minket csak játéxernek használó hétdimenziós Háttérhatalom. Felvettem közben a maszkot, de kurvára nem védett meg. Ezt szkanfanderben sem szabad visszanézni. Hajtás után hosszú Kieszek éjszakája.

Itt már Kebabnál sem forgott a kutyahús

Már az egésznek egy undorító, gusztustalan és végletekig szánalmasan átlátszó felvezetése volt, amit persze nem vettünk észre. KisMaldini kezdetésével sikerült a kutya farkára húzni a gyémántköves aranygyűrűt. Szegény srác abszolút posztján kívül vergődött, annyira hamis kilences volt, mint amikor a hamis gulyásról kiderül, hogy halászlékockából főzték. Bazdmeg, Stef.  A helyére beállított Hadnagy meg a kocsiban hagyta a ballont, ezért inkább a láthatatlanná tévő ködmönbe csomagolta a támadójátékunkat. Ami nem volt. Mondjuk Szék rákúrta negyvenről, és nem is lett belőle bedobás, abban legalább volt ambíció.  Keszi is bedugult, legalább rugdalta volna fel az összes labdát a Holdra, hogy ne lehessen már 735 körös tizipárbajt tartani. Ehh. 

Összeborultak, mint a krémesek a bicikli kosarában

Minden összefoglalónál előre össze szoktam készíteni a képet egy csapatnév_dátum mappába. Na ide nem került dátum, mert ezekkel az aljas, alávaló, szégyentelen kamufradista portugálokkal soha többet nem játszunk. Kurva nagy szerencsénk, hogy a Guttmann-átok ötmilliomodik utórezgése el tudta söpörni a kabala mákmágnes-mezt, és nem olvashatjuk a Nemzeti Sportban, hogy a Nemzet Csapata drámai küzdelemben legyőzte a Maldinivel felálló,  hétszeres Bajnokcsapatok Európa Kupája és Bajnokok Ligája győztes AC Milant. Mert egyébként majdnem összehozták, csak ott cseszték el, hogy túl nagyot akartak. Amíg nem vezettünk, tökéletesen beolvadtak a gyepszőnyegbe, én elhittem, hogy csak lustaságból és bánatos balfaszságból nem rúgtunk még gólt, mert ellenfél nem volt a pályán. Aztán 119:49-nél azt mondták, hogy MOST, mert valaki épp meg tudta még tenni 999-szeres odsszal az X-et…

Leao itt már Pátkaival tiktokozott az öltözőből

Már egyáltalán, hogy tizik vannak, szürreál volt. Az ötödik rúgójuk fejére húztam volna legszívesebben a szaros panenkáját, persze akkor még nem tudhattam, hogy addig még nem láttunk semmit. Sorba jöttek a kihagyások, és az ember nem hitte el, hogy ezt meg lehet még úszni. Minden egyes alkalommal az arcomon éreztem Gyula rámfröccenő nyálát, és vártam, hogy felreped a szám a lapátkezeivel rám mért méltó büntetés által. De nem baszki, mindig volt visszaút. Valszeg ezek a bánatkutya portók tényleg fogadtak a 120. percben, úgyhogy meg kellett bűnhődniük. Meg hát Béla báttya!!! Úgyhogy jött a duplakapufa, részvétből én is fölé kúrom effektus, kinézem előre a reklámtáblát mandínerből, nem igaz bazdmeg, hogy senki sem tudja ujjon lőni ezt a hosszú gyereket. Kiszenvedtük, öröm utána felkelni reggel, azt eltekerni kenyéré, hogy visszaérjé homofiszba. Váhhhh. Majd ha tíz év múlva a Triestinával játszunk a Serie C Group 2/C-ben, akkor majd értékelni fogom, nah.