Pajtások, elérkezett hát az ősz, most indul az éleslövészet. Este 70 ezer milanista fogja kiszurkolni az első hazai győzelmet a San Siróban. Végighallgattam Allegri 29 perces meccs előtti sajtótájékoztatóját, még mindig imádnivalóan lezser ez a ragazzo, viccelődős, de nem komolytalan, és pont úgy nem gondol semmit sem a futballról, ahogyan eddig sem, edzői karrierjének majd 20 éve alatt. Nem az ideák embere, na. Akárhogy is, megnyugtató őt látni a Mister pozíciójában, egy olyan faszit, aki már több csapattal többször is letudta a TOP4 feladványát. Ehhez ellenfelünknek is lesz néhány szava — a szomszédos régió piroskékjei szépen kiemelkedtek a középmezőny posványából, tavaly szerepelhettek a BL-ben is, és úgy emlékszem, még a Coppát is megnyerték. De ezt még meg kell néznem a Wikipédián. Ellenük most meg lehet nézni, hol is tart ez a projekt Max-szal, mennyire hasonlítunk Serie A topcsapatra. Hajtás után rövid felvezetés.

Kedves Olvasók, akkor kicsit megcsúszva, de jövünk a szokásos kérdőívvel. 16. szezonja a blognak, szóval sok meglepetés itt nincsen, nem is szaporítom a szót feleslegesen, mert alább van karakter bőven. Várjuk ősi dakota szokás szerint a kummantolók verzióját is! Igazság szerint ezt meg sem csináltuk volna, csak szeretnénk látni, a kummantsereg mit hord össze. Hajtás után kellemes olvasgatási.

Mesterek, péntek este megszereztük első idei bajnoki győzelmünket, bravó! A mérkőzést BB és Fx kollégákkal tekintettük meg a nagyszerű Stex helyszínén. A tanksöröknél csak a mentateák csúsztak jobban, gulyáslevessel. A 3 pont megszerzése megteremtette a kincstári jó hangulatot is. Hajtás után néhány, pontokba szedett állítás.

Mesterek, itt van az ősz, itt van újra, de ez még csak a rézeleje. A szokásos playoff körök augusztus idusa után eggyel. Allegri közel 12 év után visszatér a Milan padjára – sok-sok scudettóval gazdagabban és sok-sok hajszállal szegényebben. Minden valószínűség szerint edzői karrierje zenitjén már túl, de Taljániában még eladható kiadásban. Hajtás után vázlatos felvezetés.

Saját idejében sem volt töltött káposzta, de a lecsót is fel lehet melegíteni. És nem is olyan rossz ez, sőt, mert a szakács tud a mi szájunk íze szerint főzni. Az előzőek pusztító elegyet alkottak, mint amikor a MÁV összeáll az UZ-vel, és közösen gründolnak egy projektet:

 – Munkácson nem az állomáson, hanem fél kilométerrel arrébb kell felszállni

– erről zéró tájékoztatás, de legalább már nem akadálypályán kell átkelni a poggyászokkal, mint pár hónapja

– a világvégi peronon tülekedik a nép, néha elgördül egy tehervonat, akkor ez biztos nem az

– aztán harminc perc késéssel bepöfékel egy M41 az átkosból

– leparkol a szerelvény, a sok bőröndös-kisgyerekes-nagymamás felcihelődik, hogy egymáson átkelve elvergődjenek a megfelelő számú kocsihoz

– a piros dízelparipa váratlanul felbődül, a népet morajló kürtszóval rendszabályozva kitolat

– aztán újabb 20 perccel később visszalibeg, immár fordított kocsisorrendben, hogy tornázzanak a parasztok

– a vonaton a MÁV-os kaller előadja, hogy 90%, de inkább 95, Záhonyban nem vár meg az IC

– hiszen az csupán optikai csalódás, hogy közvetlen járatként adták el a jegyet, szóval nézhetsz új helyjegyet, ha már meg tudod tippelni, melyik álomkígyó farkincáját tudod elkapni

Szóval, ha nagyjából ilyen színvonalon mentek a dolgok szeretett klubodnál, akkor kész felüdülés lesz egy sokat látott, már bizonyított kapitányt és admirálist tudni a vezérállásban az első bajnoki előtt.

Ezen mérkőzés még tényleg inkább a felkészülés része, a keret még nem végleges, sok volt, és még mindig várható mozgás. De ugyanúgy 3 pont jár érte, a győzelem pedig mindig jól esik. A Cremonese frissen jutott fel, túl veretes A ligás múltjuk nincsen, szinte biztos, hogy a legjobb esetben is a kiesés elkerülése ellen fognak viaskodni. Hálás ellenfelek, túl sok vizet nem kellene, hogy zavarjanak. 

A kezdő érkezik majd Turbó mester tollából.

Nyerünk kettő nullra – maradhat, Főnök?

Ha van Mister, akire rá lehetne húzni, hogy negyedik hely, és azon kívül bárcsak semmi sem lenne, akkor az Allegri. Érdemes párhuzamokat vonni a Juvénél eltöltött második 3 évével, ugyanis nagyon hasonló állapotok közepette kezdhette meg a munkáját mindkét helyen. És a legcsodálatosabb az egészben, hogy a raboknál ottléte alatt nagyjából zéró előrelépés nem sok, annyi sem történt. Ez hadd álljon itt anélkül, hogy elkezdenénk feszegetni, személy szerint Maxinak mennyi felelőssége volt ebben. Mindegy is — mit várhatunk ettől az embertől? Az áhított negyedik helyet, emellett ugyanúgy cseppfolyóssá válik a retinánk a látványtól. Ez előrelépés jelen helyzetben? Igen. A poszt azonban másképp közelíti meg a témát — egy kis idézetgyűjteménnyel készültem, azt gondolom, sok mindent előrevetít, hogyan fogjuk érezni magunkat azon kívül, hogy kurva jól. Azért annak is megvan a szépsége, hogy Allegri nyilatkozatai pedánsan dokumentáltak, azért ez felénk messze nem megy így. Micsoda véletlenek. Na, hajtsunk egyet!

Pajtások, a nagy nyári punnyadozgatásokat kovászoljuk meg egy kis híg, csúszós limonádéposzttal. Tények, elemzések, kitekintések nélkül. Képek nélkül. Azt gondolom, egy böhöm, trabális szekrénymanust kacsasárga hajzattal és románszőke fogazattal bárki el tud képzelni. Hiszen posztunk tárgya il nuovo direttore sportivo. Hajtás után néhány töredék.

Pajtások, emberi számítások szerint ez a szezon 52. — egyben utolsó beharangozója. Miről is szólhatna másról, minthogy megköszönjük, hogy értelmet adtak szürke kis hétköznapjainknak, hétről hétre bűnös kis alibit, menetrendszerinti közösségi élményt. Sportszempontból persze egy óriási tükörtojásnulla, de a blog fennállásának 16. esztendejében ez nem életbevágó. Leszarom az egészet, eddig sem az eredmények miatt voltam itt, ezután sem fognak érdekelni. Szerencsére a Milan van akkor klub, van olyan, párját ritkító történelme, hogy nem tudok lealacsonyodni a rivalizálás szintjére, nem érdekel, hogy éppen sehol sem vagyunk tényezők. Hajtás után ezért köszönetet mondunk a szezon mókamestereinek.

Drága barátaim, a vesztes kupadöntő után sem áll meg az élet, olyannyira nem, hogy egy óriási matematika példa közepén találjuk magunkat éppen! Bár csak néhány hónappal ezelőtt játszottuk az előző kört a fővárosiakkal, jó sok víz lefolyt a Dunán, az akkori Kvasnyicsák-szürcsölgető körből – azt hiszem, nem titok – BB bajtársnál egy Győztessel bővült a Primavera-szekció, jómagam kiköltöztem egy tiroli faluba, Aleram bástya is remélem, jól van, ha válaszol, megosztom. Ami viszont nem változott, hogy ismét csonkig ég a gyertya a soron következő luzitán edzőpápa ablakában. Hajtás után csak a számok, csak a számok.

Megkésett bajnoki megkésett összefoglalója. Miközben annyi fontosnak címkézett dolog történik a világban. És ha szabad írni másik sportágról is, akkor hadd jegyezzem meg, hogy hétközben valami elbűvölő dolgok történtek a San Siróban, Acerbinek innen is gratulálunk, nem semmi egyébként, hogy hány kis neveltünk lesz ott a dubaji fináléban. De ez egy másik blog. Elöljáróban csak annyit, hogy meccs közben dolgoztam, a kummantfalat pörgettem, de arra sem emlékszem, kik lőtték a góljainkat. Egyáltalán ennyi lett? Annyira nem mozgatott meg, hogy a legszebb jeleneteket sem néztem vissza. De most komolyan, aki ide szakmai tartalmat várna, itt és most, ebben a helyzetben, az nézzen mélyen magába, mert valamit nagyon nem csinált jól. Hajtás után felvirrad.

Pajtik, elértük a szezon tetőpontját, óriási győzelmet aratva a városi derbyn bejutottunk a Coppa döntőjébe. Dícsértessék! Ennyire nagyon régen nem vertük meg a kuzinokat, most egy örök klasszikus ugrik még be 15-16-ból, Mihajlovic regnálása alatt, amikor még a benga Alex is gólt szerzett. Üdvrivalgás, kalaplengetés, hozsánna, élvezkedés! Nagyon megérdemeltük, kijárt már ez nekünk! Itt arra gondolok, hogy nagyon sokan még mindig leülünk a képernyő elé 3 vagy épp 6-7 naponta, és végigszenvedjük a szokásos, szemgolyófeloldó programot. Hajtás után nem elemzünk sokat, mert úgyis minek.