A célfutball megöli a futball célját.

Krémesen habzó Borsodi a vasárnapi ebédhez.

A Cremo tudja, hogy kell megverni a Milant.

De egyelőre 0-0.

Idegenben jó az x.

Ha az ötösre ívelnek, a szar is megáll bennem.

Forza, gyerünk előre a 76 pontért!!!

A majonézes öntetet pedig a VAR-szobában kavargatják. Na, elég volt a gusztustalankodásból, hisz oly szép nap is ez. Teljesen véletlenül ránéztem a szerkesztőre, pont 400 publikált posztom volt bent. Szóval ez lesz a 401. A másfél éves Népsport meg diavoli.hu-s tevékenységemmel együtt nem lehetek már olyan messze az 500-tól! És még születésnapom is van! Szóval, minden adott hozzá, hogy megkoronázzuk ezt a kis kellemes hétvégét egy léleksimogató Allegriball-etüddel. Érkezik a Parma, a San Siróban mindig kemény dió egy ilyen alsó-középkategóriás céh. Valahogy vezetést szerzünk, utána semmi, aztán a ködből egyszercsak egyenlítenek, és még az a jobbik forgatókönyv, amikor a szépkorú Modric bátyó beveri a győztest a 90-ben, és akkora gólörömöt csap, mintha vb-döntőben meccselne a kis Horvátország kapitányaként, vagy El CLassico BL-döntőt húzna be. Ő az elemi futball, a Mengyelejev-tábla oszlopos tagja. Ha van az a Delacroix-festmény, amely a Szabadságot megszemélyesíti, akkor a Futballról szólót Modric nélkül nem lehet elképzelni. Minden további csak Allegri jól megszokott, telibevert, savanyú húgyszagú calciója. Hajtás után rövid felvezetés.

Mesterek, a nem túl felfokozott elvárásokhoz képest is sikerült elég visszafogott teljesítményt letenni az asztalra. Igen, újabb x, igen, ismét kaparni kellett érte, igen, ismét egy kiesőjelölt ellen. Még akkor is, ha a Dózsa ennél azért többre hivatott. Kell itt most haragudni? Kire legyünk kiakadva? Siker, pénz és csillogás, vagy valami más rejtőzik az idegenben szerzett pont mögött? Hajtás után van képem egy képnélküli összefoglalóval kedveskedni. Akinek pont azok hiányoznak, fizessen elő a Buci Macira avagy a Hustler magazinra! De lesznek benne tagolások, és nem kell érte 400 oldalt olvasni, hogy Anna Karenyinát megfektessék.

Mesterek, jó, hogy Enzo kolléga bejelentette a mérkőzést, mert ezzel én holnap estére számítottam. De arra jól emlékszem, hogy a legutóbbi Cagliari-Milant is januárban játszották, sőt, akkor „Bánkon” néztük, egy emlékezetes kitelepülés alkalmával. Akkoriban fürdőztünk a Szuperkupa győzelem diadalmámorában, ezért hideg zuhannyal ért fel az a bizonyos 1-1-es szenvedés. Na igen, elég nagy paradoxon, de nehezebb egy ilyen, papíron könnyű ellenféllel szemben. Az Allegriball lényege, hogy nem gondolunk semmit a fociról, azt leszámítva, hogy nyerni kell, de nem dominálni. Amikor a másik oldal megpróbál játszani valamit, amit el lehet rontani, ott Maxi bácsi trollforgatókönyve egyelőre verhetetlen a ligában. Amikor viszont mindkét fél destruktív, akkor bizony hiányoznak azok a helykitöltő labdázgatások Pista bácsitól! Mert vele azért volt egy eszményi játékkoncepció, amivel a kicsiket elég jó százalékban sikerült lehentelni. Ennek hiányában viszont marad a random walk, az esetlegesség, a kontroll hiányában ide-oda vibráló meccskép. Adná magát, hogy gyúrjuk össze a Maxiball és a Pityuball szebbik két felét, de sajnos jelenleg még nem tart itt a tudomány. A szárdok a tizennegyedik helyet foglalják el, a legutóbbi 14 meccsből pont 2-t nyertek, épp fele annyi pontjuk van, mint nekünk. Hozzátéve a hazai pályás vérivást, a szokásos, nem éppen kedvcsináló január esti ködszitálós libalegelőt, minden riválisunk dörzsölheti előre a markát. Ha valahogy nyerünk is, kizártnak látszik, hogy simán. Ami a konkrétumokat illeti, Gabika kiválása után most már a pavlovi eb is köhög, ha nem sikerül kikúrálni nagyon gyorsan, felküldjük Tél tábornokot, ha már úgyis szezonja van. De Tél elvileg kitart, mindenki kedvenc Esztije léphet pályára, ha a jugó nem száll be. Támadásban meg Leao van most egyedül, akiben bízhatunk. Nem túl hosszú ez a keret, na! De elvileg Fülesbagoly már lecsaphat az éjszakai prédára. Meglátjuk. A legtöbb, amit mondani lehet: FORZA MILAN!!! Turbó papa jön majd a hivatalos kezdővel, a többi pedig történelmi lesz.

Pajtások, egy kusza kis kummantfogóra futja most csak. De ez is kvalifikál a bejegyzés kategóriájára, pont ahogyan a csapat is Szuperkupa kompatibilis, a 8. hely és az elvesztett kupadöntő ellenére. Vagy épp amiatt. Egyelőre sok mindent nem ír a hírfolyam, annyit látok, hogy Csivu mester megköszöni Erdélyt, akarom mondani, hogy itt lehet. Meg a mi nevünkben is, amire ki tudja, miért érzi magát feljogosítva. Itt – mit is értünk ez alatt – az Al-Nassr stadiona, azaz a Homokvihar Aranya Aréna. Innen lőcsölték ki volt Pistánkat idő előtt, aki kevesebb mint egy év alatt megoldotta, hogy a tulaj rájöjjön, hogy újra kéne gondolni ezt az egész klubot, és lehet, inkább a pandák megmentésére koncentrálna. Ő innen továbbállt megmenteni a Firenzei Dózsát, jövőre össze is jöhet nekik a scudetto, a B ligában. Ami viszont ránk vár – tömör gyönyörök – Allegri v Conte. A bajnoki meglepően fogyaszthatóra sikerült, de azt már elfújta az októberi dér. Ki emlékszik már arra a formánkra. Ha lenne tét, akkor 0 játék mellett 5 másodpercenként felrúgnának valakit. Így viszont marad a 0 játék. Elvileg megnyitjuk a Téli Szezont az araboknak. Dzsá Shári is kezd, mert alaposan darabosan arabos a neve hangzása meg a járása. Mivel a kéjelgés tiltott ebben az országban, ezért Elektronikus Puncival készülünk – BB kollégának jár a kétliteres Rákóczi. Turbo majd tollba mondja Maxinak a kezdőt. Akinek, remélem, szóltak, hogy most nem kell vonaglani, kivéve, ha nem bánja, hogy napi 2 janicsár pengőért besorozzák piramist építeni a szultánnak. ÁGYESZ BÚGYESZ FORZA MILAN.

Pajtások, a hétfői bajnoki kissé megkésett összefoglalója következik. Több szempontból is atipikus mérkőzést láttunk, ott nyertünk, ahol nem szoktunk, úgy nyertünk, ahogy nem szoktunk. A jutalom a fordítás öröme mellett a Serie A első helye, ami mindig jól esik, mint a májusi eső. Akkor esik igazán jól. Hajtás után címszavas összefoglaló.

Pajtások, annyira izgalmasra sikerült a hétvégi bajnoki a San Siróban, hogy azóta is tapsolják vissza a csapatokat az odafagyott tömegek a San Siróban. Coppa nyolcaddöntő. Ezt a lécet ritkán szoktuk leverni, legutóbb talán 3 éve sikerült, igaz, ritkán jön szembe egy ekkora Coppa-specialista, mint a római kékek legénysége. A legnagyobb tanulság talán, már a meccs előtt, hogy ez a keret nemhogy 2 frontra nem elég, hanem csak másfélra, de akkor nincs budget sérülésre egyáltalán. Ez fért most bele, a BL-pénzek nélkül sem lehetőség, de talán szükség sincs egy nagyobb játékoskeretre. Ennek eredője, hogy Allegri bele tud rotálni néhány helyen a gálakezdőbe, legalább. Hajtás után kummantfogó.

Pajtások, nincs megállás, folytatódnak a legendás Serie A küzdelmei. A 10. forduló vasárnap esti meccsén a Farkasok érkeznek a San Siróba. Bár ők a négylábúak, a mi nyelvünk lóg, úgy, hogy még csak most indul a november, és nem is vagyunk hivatalosak egyetlen nemzetközi kupában sem, a januári Kóma-meccset leszámítva. A Ladoga jege veszélyesen csúszós lesz, ezért deszantozunk délre. Node ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a szőrehullató fővárosiak látogatása minden bizonnyal tovább emeli majd hazai szereplésünk makulátlan fényét. Hajtás után tovább eddzük az ekevasat.

Pajtások, ez most nem jött össze. Bármennyire is hígnak néztek ki a vendégek, végül elkaptuk tőlük az alsóági fertőzést, és elcsöpögött ujjaink között a nyúlós végtermék. Az előzetes várakozásokhoz képest ez csalódás, legtöbbünk győzelmet várt, jogosan. Ha onnan nézzük, hogy az erősen ikszes Dózsa-meccset behúztuk, az első körben nagyon hasonló helyzetben még az egy pont sem jött össze, egyébiránt pedig a tabella második helyén tanyázunk a tavalyi ágybavizelés után, akkor sok ok a panaszkodásra nem lehet. Hajtás után kisajtolt vizeletminta. Ha valaki húgyhalálában olvassa, akkor annyit elárulok, hogy hárompont-otthontartási problémáink vannak, mely az inkontinencia egy bizonyos, igen nemes válfaja.

Pajtások, ha létezik jó 0-0, akkor ez az volt. Lüktetett a játék, mindkét csapat nyerni akart, a maga óvatos duhaj módján. Minden lehetőség kimaradt végül, úgy, hogy a legnagyobb nálunk volt, és a végére csak nekünk maradt értelmezhető támadójátékunk. Allegri a győztes mentalitást dicsérte, hogy a srácok mérgesek voltak magukra az elszalasztott győzelem miatt. 9 hónapja ugyanitt egy hasonlóan semmilyen Bundáskenyér 2-0-ra simázott minket. Mi ez, ha nem előrelépés? Hajtás után vázlatos összegzés.