k összes bejegyzése

Rózsaszín álmok helyett # Szezonfelvezető 19/20

Tisztelt Törzsgárda, Kedves Olvasóközönség, indul a szezon!!! Ne tévesszen meg senkit sem, hogy már a 3. forduló következik a naptár szerint. Az első kettőt nem kellett még komolyan venni. Ez csak olyan, mint a welcome pálinka a vidéki lagziban – nem számít bele, amikor a feleseket számoljuk. Most viszont már indul az éleslövészet, be lehet – és be is kell – mutatni, hány zsákkal telik. Na most, ha itt tartunk, következzék a szokásos körkérdéses szezonfelvezetős poszt újra négyfős szerkesztőségünktől – Harkness kolléga a pontrúgás után most összjátékban is bizonyít. Hajtás után várjuk a Ti válaszaitokat is, nincs olyan sok kérdés, kifogásokkal légyszi az asszonynak meg a főnöknek, itt most tessék megerőltetni magatokat!

Continue reading

Mert kellett a virtuális pénz # Cutrone búcsúja

Már 9 éves kora óta a klub alkalmazásában állt, az elmúlt 2 szezonban igazi közönségkedvenccé nőtte ki magát, olasz, jóképű, csatár, még csak 21, igazi mi kutyánk kölyke volt Patrick Cutrone. És mennie kellett, pedig esze ágában sem volt, sőt, akarata ellenére tuszkolták át a Wolwerhamptonba. Szar egy helyzet. Az ember többek között azért is ír blogot – még mindig – mert még mindig  voltak ilyen srácok abban a bizonyos mezben még ezekben a fullasztó, toprongyos években is. És most vele is kevesebb. Azok közé tartozom, akik számon tartják a saját neveléseket, azokat a játékosokat, akik kötődnek a klubhoz, és jóban-rosszban lehet rájuk számítani. Kicsi Patrick – Kotró – imádtam a burádat, a vagányságod, a lendületedet, azt a hévet és harci szellemet, amellyel belevetetted magad szinte minden meccsbe. Nem maradt más hátra, mint sok sikert kívánjunk Neked innen is, rúgj nagyon sok gólt, és bizonyítsd be mindenkinek, hogy most nagyon rossz üzletet kötött a Milan. Hajtás után néhány méltató-összegző szavacska.

Continue reading

Viszlát, Vérmackó!

Búcsúzik az újhullámos Milan első veteránja – ezt is megértük, pajtások. 2012-es érkezésekor Oddo árván maradt mezszámát vette magára, hogy most ki fog rá lecsapni, ugyan ki mondaná meg. Korszakokat kötött össze. Akik elmentek azon a nyáron, azokat nem lehetett pótolni. Zapata sokadik volt az “ingyér nem rossz” igazolások között, bánatunkra, vele már nem lehetett behegeszteni a hajón tátongó óriási lékeket. És most hét év után itt hagy minket, egy olyan helyzetben, amikor még bőven meglett volna a helye a csapatban. Ha már így döntöttek odafent, hát, akkor nem marad más hátra, mint összegezni a szerethető, de legalább annyira esendő Zapkó mackó milánói kalandjait.  Continue reading

2018/2019 # Értékeljünk egyet

Kedves Olvasók, ha egy kissé meg is csúszva, és hiányosan is, de eleget teszünk a hagyományoknak, és közzé teszünk egy szerkesztőségi értékelőt. Leeresztettünk, mint a Keszi által a susnyásba beküldött laszti, észre se vettük, hogy leigazoltuk de Ligtet és visszatért Allegri, de majd bepótolunk mindent. De most nyáron csak a Servusnak és a tüskéknek élünk. Hajtás után Ti is válaszoljatok!!!

Continue reading

Nem voltál elég jó, de szeretünk

Már régóta gondolkodom ezen a poszton. És most meg is írom. Jónak nem lesz jó, de legalább egy picit személyes. De hisz maga Gatta sem volt valami jó. Ha épp annak tűnt, akkor sem hittük el neki sohasem igazán. És pedig még ez is ritkán volt. És mégis: ő volt az, aki tökösen vállalta, amikor hívták, tolta keményen, amíg csak lehetett, és most egyenesen derékkal távozhatott, amikor ennek is elérkezett az ideje. Egy ízig-vérig őszinte, csupaszív, bevállalós csávó, aki igenis bevállalja, ha nála állt meg az üveg, és nem kezd el bénán toporogni, meg esetlenül hebehurgyáskodni. És ha közben oda meg vissza megjárta a Holdat a szopórollerrel, és boldog-boldogtalan a sárig kutyázta? Az nem őt érinti. Köszönjük és köszönöm, Gatta! Continue reading

Buktuk # SPAL 2-3 Milan

Kedves Olvasók, egy semmit sem érő ferrarai győzelemmel tudtuk le az utolsó kört. De legalább korrekt kis meccs volt, a hazaiak abszolút partnerek voltak abban, hogy szórakoztató játékkal zárjuk le a szezont. A meccs álomszerűen indult, a védekezést lazán kezelő hazaiakat sikerült kétszer is megbüntetni. Természetesen a szünet után nem sokkal már egyenlőt mutatott a tábla, sőt, a hazaiak rohamoztak a vezetésért. Utóbbit – és a győzelmet is – csak mi szereztük meg, ugyanis a könnyű síppal befújt tizigólunkra már nem érkezett hazai válasz,  Floccari 89. perces kapufájánál szerencsére már nem futotta többre tőlük. Hajtás után a tárgynál maradunk. Continue reading

Szeretünk, Iggy # Milan 2-0 Frosinone

Itt már a hogyan senkit sem érdekelt, csak az számított, valahogy tartsuk izzásban pislákoló reménysugarainkat. Nos, kedves Olvasók, ez összejött, készülhetünk a mindent eldöntő 90 percre. A képlet egyszerű, amennyiben kell 20 győzelem a 4. helyért, akkor mi nem rúgunk labdába. Ha elég 19 is, akkor viszont odaérünk. Előtte azonban még tekintsünk vissza nagyon röviden az utolsó hazai győzelmünkre, vele a mai idők Milan-ikonjának, Iggy fiunknak a búcsújára. Continue reading

Megnézzük Vincééket # Fio v Milan

Kedves Olvasók, a vége előtt 3 körrel Toszkánába látogat a Csapat. Bár az úticél magával ragadó, nincs szó kéjutazásról, a legkevésbé sem. Felkeressük régi kedvesünket mesterünket öööö azt a valakit. Sok romantikázás nem lesz, mind a két oldalon sok a feszkó. Nálunk az elúszni látszó BL-kvalifikáció mellett még azon is megy a pörgés, Fajsz pontosan milyen szavakkal küldte el a búsba Gattát, de Paq eltiltása is borzolja a kedélyeket. Náluk sem rózsásabb a helyzet, épp egy elbukott toszkán derbyn vannak túl – halálos bűn – meg egyébként sem nyertek február óta, agyig vannak már ott is húzva a szurkeszek. Egy szó mint száz, ki fog itt szopni, ha mindenki szopatni akar? Hajtás után nagyon vázlatos felkonf.  Continue reading

Tészta is van, szósz is van # Milan v Bologna

A sajt meg majd lereszeli magát, mert az eredetileg ezen célra szánt szerszámmal egyéb foglalatosságokat űzünk. Hölgyek, Urak, még mindig nyúlik a rétestészta, a nagy talján nemzeti társasjáték most ott tart, hogy pont úgy állítják meg a zenét, hogy kettőt visszavehetünk a múlt héten eltékozolt háromból. És még ez is gyopár lenne, de hol vagyunk még ettől egyáltalán?! Vérkomolyan komolytalankodó kis klubunk háza táján is pezseg az élet, a futball az egyetlen dolog, melynek hiányát szenvedjük. Na majd most, hisz visszatér az előző nagy blogkedvenc cézár, meg még a merevedési zavaros bűzös bakkecske Szinyó allenátore is. Hajtás után elég a képeket megnézni. Continue reading

Szar # Torino 2-0 Milan

Szépen elkenték a picsánkat. Cimborák, ez lehet az a hét, amikor elúszott a szezon. A kutyakiesés után megérkezett a “szőrivel”. Egyszerűen ledaráltak minket a bikák. A jutalom 3 hely mínusz a tabellán. Esélyeink erősen megcsappantak – azon túlmenően, hogy így a 35. kör táján már illene megpróbálni megnyerni 1-2 meccset, már a riválisok bukdácsolása nélkül nem jutunk semmire. Lassan már a tavalyi eredményességünk is elérhetetlen kategória lesz, ezt azért nem gondoltuk. Kifingtak a srácok teljesen, a dinamika teljességgel hiányzott az este. A hazaiak hozták a skót 2-be való arcukat, nekünk viszont most ők is megugorhatatlan kategória voltak. Alig nyerünk párharcot, gyengék és lassúak vagyunk. Szar. Hajtás után még egy picit anyázunk. Continue reading