Hitetlenkedve olvastuk az elmúlt hetek kapushíreit napról-napra: bár Agazzi tényleg keveseket győzött meg Amerikában, Abbiati pedig nem Benjamin Button életét éli, Gabrielnek meg nem lett több tapasztalata a szezon vége óta, azért nem mertünk volna nagy lóvét pakolni arra, hogy jönni fog egy kapus. Diego Lopez már leszállt Milánóban, és megkezdi karrierjét a klub ötödik spanyolja.

Még az elején leszögezve: Diego Lopezre hangyabokányi esélyünk se lett volna, ha a Madrid nem dönt úgy, hogy a már meglévő kettős elé hoz egy Keylor Navast. Ha nincs ez a transzfer, valószínűleg Lopez akarata nagyon karcsú lett volna a Liverpool és az Arsenal ajánlata mellett, még úgy is, hogy itt minden bizonnyal kezdő lesz, az angol kluboknál meg azért ez közel sem lett volna garantált. Gyorsan a spanyol mellékszálat említsük meg: eddig négyen próbálkoztak Hispániából, olyan nagyságok, mint José Mari, Javi Moreno, Didac Vilá és Bojan Krkic. Jelen pillanatban az igen komoly buktát sejtene, ha nem sikerülne jobbat hoznia az említett uraknál, még ha ugye nem is a mezőnyben lesz dolga. Visszatérve a transzfer létrejöttére: azért Galliani ezt (is) szépen meglovagolta. Bár a négy éves szerződés nem tűnik kevésnek, de évi 2,5 millió eurót fog keresni Diego Lopez a kezdeti majd 4 milliós bérekhez képest, összehasonlításképpen Handanovics 2-t, Reina 2,4-et (mármint kölcsönben a Nápolyban, amúgy a Liverpoolban valami 5 körül kapott) Buffon 4-et, Perin meg mondjuk 0,5-öt, de rá még majd úgyis kitérünk. Bár eladni nem lesz majd egyszerű a spanyolt, de kapusnál a 36 év teljesen vállalható, annyi év még simán benne lehet. A kérdés inkább ott lehet, hogy megérte-e Lopezt választani? Ez nyilván az „utólag megválaszolós” kategóriába tartozik, de inkább úgy tekintek rá, mint aki megadhatja azt a tapasztaltságot, higgadtságot, amit egy kapusnak mutatnia kell a védelem mögött. Madridban több, mint meggyőző volt, bár nyilván egy erősebb védelem és középpálya állt előtte, de mutatott be bőven bravúrokat, nekünk pedig az most rengeteget jelenthet, hogy ha nem kell rágnunk a körmünket minden kapura tartó lövésnél. Agazzi már a Cagliariban sem volt magabiztos (ki is szorult a kezdőből), és a legújabbak szerint szegényt már hajtanánk is el, mondjuk már a jövetele előtt is felmerültek olyan hangok, hogy cserealapnak tökéletes lesz. Nem elegáns húzás nyilvánvalóan, de még Galliani sem akkora mágus, hogy előre lássa, hogy lesz egy ekkora lehetősége megerősíteni egy kicsit a kapusrészleget. Nyilvánvaló: 4 kapus nem fog maradni a keretben, és Agazziért előbb mutatkozik érdeklődés, mint Gabriel iránt, legyen bármilyen pocsék tavasza is. Nem túl szép sztori, de az sokkal komikusabb lett volna, ha az amíg senki sem távozik, addig nem jön senki elv alapján Lopezzel eltököltünk volna, urambocsá’ kihagytuk volna ezt az opciót, mert már vannak hárman a ketrecbe. Gabrielről szóltunk már: valóban mocorog benne valami, de a sok kísérletezés közepette az tudja a legjobban visszavetni az egész csapatmorált, ha sorozatban kapod az uborkákat hátul, miközben a beled is kigürized a meccs alatt. Kritikus szemmel nézve persze ez az eshetőség nem igen fordult elő a tavasszal, de a brazillal kapcsolatban az világosan kiderült, neki még rengeteg játékpercre van szüksége, mert ugye ez nem olyan,mint az ősi foglalkozású lányok esetében, hogy „mindegy, majd a következőt nem nyelem be.” Grut meg szeretjük, de neki is nagyon jót fog tenni a pihenés időnként, beugrósnak tökéletes lesz, és hálásak is vagyunk neki mindenért, bizony.

100% true

Ami a legnagyobb kérdés Lopezzel kapcsolatban, az talán nem is az ő kvalitásaival kapcsolatos, hanem sokkal inkább azzal, hogy kiről csúszhatunk le ezáltal? Az Iker visszapillantójából gyorsan eltűnő kapus érkezéséhez képest jóval meglepőbb lenne, ha további kapust szerződtetnénk, már pedig ugye Perinről cikkeztek a legtöbbet, mint másik lehetséges érkező. Ospina is jelölt volt, de rá gyorsan lecsapott Wenger (hiába, legalább a francia ligában játszott, az egyik kritérium teljesült), mondjuk vele sem biztos, hogy rosszul jártunk volna, jóval fiatalabb, mint Lopez, viszont jóval kevesebb „nagy téttel bíró” meccse is van, a válogatott meccseket leszámítva – bár ebben ugye meg a mi Diegónk nem remekel. Akit még sajnálhatunk, az egyértelműen Guillermo Ochoa: bár a mexikói a legtöbbször a lehető legjobb helyen állt, azonban ennyi véletlen nem létezik, ráadásul ingyen igazolható volt, amíg a Malaga el nem vitte – ugyanakkor EU-n kívüli igazolásnak számít, így valószínűleg vagy Armero (akinek érkezése már januárban felmerült egy Constant-Armero csere folyamán, akkor Kevin beintett, és úgy tűnik, a törököket preferálja Olaszország déli része helyett) vagy Alex nem jöhetett volna. Perint illetően a legkomolyabb érv, hogy igen hosszú távra megoldaná a kapuskérdést, nem kérdés, zseni lesz a csávó, viszont a hangsúly a lesz-en van: képes emberfeletti dolgokra, ugyanakkor a válogatott mintha túl hamar érintette volna, és vannak kifejezetten hullámzó meccsei. Diego Lopez hiába idősebb, kiegyensúlyozottságával bőven üti jelenleg Perint – ez pedig várhatóan nem fog változni még 2-3 évig. Ha hozzávesszük, hogy a Juventus-Roma-Napoli trió a gazdasági előnye mellett egyúttal kivétel nélkül a kapuskérdés megoldása előtt áll, akkor vajmi kevés sanszot látni arra, hogy Perint tényleg elhozzuk, és ekkor még legyintünk is arra az aprócska tényre, hogy 10 milla alatt aligha lesz hajlandó tárgyalni Preziosi, ekkora lóvé elköltése pedig BL nélkül (de még azzal együtt is) olyan jelenség nálunk, mint a herélt tehén – elég ritka.

Még pár év, meg pár kiló, és egy az egyben úgy néz majd ki, mint Abbiati

Benne van egy kövér bukta is a dologban, mert Perinhez fogható olasz kapus nem nagyon szaladgál a pályán (Scuffet, de ugye ő meg még le se érettségizett) viszont a Genoával való hagyományosan fasza kapcsolat még hozhat fordulatot az ügyben mondjuk a jövő nyáron. A Real Madrid által kínált Diego Lopez opció olyan volt, amit ilyen feltételekkel (ingyen, nem horror fizuért) elég merész húzás lett volna kihagyni, minden téren kellő tapasztalattal rendelkező kapus jött, akit bár hosszú távra szerződtettünk, de hát valamit valamiért, nyilván nem dobhattunk elé 1 éves kontraktust. A jelenlegi gazdasági helyzetünk mellett kimondottan okos biznisznek tűnik, hogy kb 3 évre megoldjuk a kapus helyzetet ez által – a dupla távú befektetés több, mint duplájába is került volna. A jövő csapatába kell egy ilyen magabiztos arc, pláne a kapuba. Benvenuto, Diego!