Az őszi szezon felénél úgy állunk, hogy már nem csak attól nem kapunk ki aki jobb nálunk, hanem az amúgy se ilyen, se olyan Palermo is kacagva elvisz három pontot a San Siroból. Emellé az utóbbi három meccsünkön csupa két pontot sikerült összekaparni, ráadásul kettőt hazai környezetben játszva. Na meg nincs védelmünk, középpályánk és most már a támadószekció is alig termel. A Fiorentinanak pontrúgásból egy középpályás talált be, a Cagliarinak pedig a mindenes Bonaventura egy lecsúszott beadása akadt be, a Palermo ellen pedig a kaput is alig sikerült eltalálni. Tehát ilyen jelenlegi formában kellene megsuppantani azt a Sampdoriát, amelyik csodával határos módon idén csak az Intertől kapott ki. Hogy miért kell megverni? Ha komolyan gondoljuk a BL indulást, ha nem, az iksz is jó.

Nagy az öröm a Milan háza táján, mert ugye lebilincselő játékkal a Milan B bezsebelte az idei első és egyetlen trófeát, az argentin bajnok San Lorenzo legyőzésével. Újra láthattuk régi kedvencünk, a védőlegenda Yepest, és azokat a piros-fekete kerettagokat akik idén kevesebbszer, vagy egyáltalán nem szerepeltek. Van Ginkel, Armero, Mexés, Agazzi, Pazzini vagy Niang is esélyt kapott arra, hogy a valamivel több játék reményében bizonyítson Mister Pipponak. Nagyon meglepődnénk ha ezen játékosok közül, Van Ginkel és Mexés kivételével, akár egy is kezdene holnap este a Marassiban.

Alex és Abate sérülésével Inzaghi egy az idén még nem látott védelemmel készülhet majd Mihajlovic támadói ellen. Az idén eddig minden percben szereplő olasz bekk helyett a szakértők szerint sokunk kedvence, a jolly joker Bonera szerepel majd a jobb oldalon. Míg Alex helyettesítésére ketten is pályáznak, Zapata és Mexés is, aki idén hivatalos meccsen még egy másodpercet sem szerepelt, és keretben is csak ritkán volt. Rami helye betonbiztos, és visszaemlékezve Zapata legutóbbi csodálatos produkciójára, komoly a sansz egy francia belsővédőpárosra. 

A középpályán biztosan nem szerepel majd Muntari, aki bár letöltötte eltiltását, valószínűleg megsérült, és keretben sem lesz. De Jong helye biztos, mellette valószínűleg Van Ginkel és Poli játszik majd. A tini hollandról Pippo annyit mondott, hogy mindenképp megakarta nézni a San Lorenzo ellen, hogy teljesen felépült-e és valószínűleg kezdeni fog, ha viszont nem, akkor csereként tuti beáll. Érdekes viszont a milannews felvetése, miszerint Van Ginkel nem mezzalaként, tehát szélen, kellene bevetni hanem registaként, azaz De Jong helyén, középen. Viszont akkor Nigelnek kellene számára idegen helyen játszania. A megoldás talán egy 4-2-3-1 lenne, Bonaventuraval a balszélen, aki simán elbírja, hogy támadásnál fellépjen, védekezésnél visszazárjon.
A védekezésben 4-4-1-1-é alakuló formáció azért is lenne jó, mert Mihajlovic 4-3-3-ja is hasonlóképpen működik, és a tömörülő középpályával viszonylag egyszerűbben lehetne féket szabni a kék-fehér támadásoknak. Arról is lehetett olvasni, hogy a sok sérült védője miatt Mihajlovic visszaáll 3-5-2re, ami ellen viszont sokkal jobb lenne a visszazárós 4-2-3-1, mint egy-az-egybe hagyni az eddig átjáróház középpályánkat Obiangékkal.
Érdekes taktikai harcnak néz elébe Pippo, feltéve ha a harcból tényleg harc lesz, és nem náspángolja el tapasztaltabb ellenfele az egyelőre zöldfülű Mestert.

nem a kedvencem

A támadószekció összetétele talán a legkényesebb része az egésznek. Menéz és Honda a kezdeti lendület után kicsit megtorpanni látszanak. A francia utoljára a parmai gólfesztiválon talált be, napra pontosan szeptember 14.-én, ami azért nem ma volt. A japán bár betalált a Hellas ellen, kétszer is, de azóta Ő is pont olyan fakó, mint a csapat többi része. A helyzet viszont az, hogy kettejük közül minimum egynek a pályán kell lennie, mert csak ők ketten voltak képesek idén valami váratlant, valami zseniálist húzni. Sári és Torres aránya a pályán töltött percek és a mutatott teljesítmény között pedig nagyon gyászos. A spanyol valószínűleg újra kezdő lesz, legalább is erre utalnak Pippo szavai, amikor azt mondja, hogy bízik a csatárban, és amint megszokja a közeget, jönnek a gólok is. Szívem szerint a Honda, Pazzini, Bonaventura hármassal kezdenék, de valószínűleg Inzaghi nem fog se rám, se a szívemre hallgatni.


Silvestre, Gastaldello és Romagnoli elvesztésével, amint azt már említettem, az is megtörténhet, hogy Mihajlovic háromvédős rendszerre vált az eddig bevált négyvédős lecserélve. Nyilván ezt pozitívumnak könyvelhetjük hiszen mégse mindegy, hogy a megszokott rendszer helyett egy kevésbé összeszokott védelemmel készülnek ellenünk. Ha a támadószekciónk nem úgy teljesítene az utóbbi meccseken, ahogy, talán magabiztos sikerben is reménykedhetnénk, de látva a közelmúltbéli  produkciókat lehet ha még így is lehozza a Samp kapott gól nélkül a meccset, ami viszont a védelmünket elnézve vereséget jelent.

A lényeg tehát, hogy úgy kellene nyerni a Sampdoria otthonában, ahol egyébként utoljára még akkor kaptunk ki amikor Pazzini és Cassano egy csapatban játszottak, hogy idei mélypontján van a csapat, és látszólag Pippo se találja a mélyrepülés ellenszerét. 

Tipp: 1-3