Folytatódik a szopómenet kegyetlenül, nincsen megállás. Minden tiszteletem azoké, akiket le tud még kötni ez a borzalom, én viszont úgy vagyok vele, hogy az obligát posztot megírom, azt’ meglátjuk. Sok időm mondjuk nincsen rá, mert egy órán belül indulhatok a közösségi kutyaoltásra, egy roti meg egy németjuhász kannal megyek, biztos jót fog tenni az idegeimnek. Bevallom, korán kelő keményen dolgozó magyar ember vagy mi a lófasz lévén pont nem azzal akarom tölteni a szombat estémet, hogy nézem, ahogyan Pippo búval baszott pofával totyog az oldalvonal mellett, miközben lődörögnek a nagy-nagy bajnokok a pályán. Fityfenét, azt. Sz’al elmehet a picsába az egész bolhacirkusz, ahogy van. Hajtás után rövidre fogjuk.

Na aszongya, lássuk, hogy és mint! Hangolódásként elolvastam a Maestro meccs előtti szavait, jobban mondva, el kezdtem olvasni, de nagyon hamar telítődtem tőle. Hát igazából akkor most mi is van? Hát, ő, van még négy meccsünk, ott vigyorgunk a 11. helyen, és szerintem már végtelenül mindegy, hogy egy gyászhuszáros hajrával befutunk-e a 9-re, vagy nem feszülünk rá, és udvariasan besorolunk a két veronai szupergárda, az Udinese meg az Empoli mögé. Akárhogy is nézem, kiesni nem tudunk, sőt, nagy meglepetés lenne, ha a 15. hely nem lenne meg. Szóval, akkor járnánk a legjobban, ha ki sem állnánk már erre a tetves végelgyengülés véghajrára.

Jönnek napi szinten a jobbnál jobb hírek az öltözőből, igaz, azt nem tudnám eldönteni, hogy Milanellóban vagy a Casa Milanban van-e nagyobb bolondokháza. Ugye Menez kipofázott magának egy kiadós eltiltást, Rami is megunta a banánt, Montolivo meg -szerintem- beflegmult, és elment önkéntes betegszabira. Galliani is elhúzhatna már a vérbe a hülyeségeivel, most éppen Ibrát akarja visszahozni, persze csak 2016-ban, hát de tényleg milyen fergeteges lenne, ha nálunk dubajozná ki magát a svéd-bosnyák. Csepp a tengerben, persze. És ugye a huffnágelezésről még nem is beszéltem, pedig mostanában reggel, délben és este is elvisz 20-30-40 százalékokat a klubból egy vágottszemű öltönyös mukicsávó. De majd’ minden nap. Csoda, hogy maradt még belőle valami.

Szóval, azon kellene most izgulnunk, hogy a Doyen Sports prémium lerakata leszünk-e a következő években, netán a Don hajlandó visszább venni az arcából, és megállapodik egy korrekt fazonnal. Mert az látszik, hogy ez a kibaszott nagy Milan-DNS ezzel a vezetőséggel, ezekkel a játékosokkal, ezzel az edzővel mire elég.

Egyre inkább kiteljesedik a Milan-szint, az van, gyerekek. Éljük túl, ó, édes jó istenem.

Térjünk rá a meccsre. A Roma összekapni látszik magát az utolsó néhány fordulóra, és motivációjuk is maradt még, mert ott akarnak lenni jövőre a BL-főtáblán, selejtező nélkül. A Lazio a riválisuk. Az a Lazio, amelyet még tavaly augusztusban elvertünk, mint a kétfenekű dobot, el se hiszem. Tkp. nem is kell, mert nem voltunk akkora császárok már akkor sem, na. De mindegy is, ha csak azzal a játékkal vernénk 3-1-re a Romát, akkor az maga lenne a csoda.

A mérkőzés 20:45-kor kezdődik, a kezdőt majd bemondja a tv.

FORZA nektek, kedves barátaim!