Kezdődik az év végi hajtás, és talán kevesen gondolták azt, hogy rajtunk ne lenne majd ilyenkor a jelenleginél jóval több nyomás: nyilvánvalón, hogy ha már így állunk, jó lenne odaérni, de mint egy jó disznótoros két nap elteltével, úgy tör fel belőlünk az utóbbi évek megkeseredett realistájaként a gondolat, hogy tulajdonképpen nem fog kettéválni a föld a San Siro alatt, ha mégsem.

Azt pedig valószínűleg még kevesebben gondolták, hogy a négypontos különbség így karácsony előtt egy héttel azt fogja jelenteni a Milan és az Atalanta között, hogy a két csapat egyaránt a tabella első hat helyén fog állni: hogy milyen random kombókat tudnánk még ebből kihozni, azt inkább most hagyjuk, de az, hogy a bergamóiak is ott állnak, ahol és ahogy, pontosan fel tud bennünket készíteni a ma estére. Azt azért mondjuk el, hogyha egy hete arról lehetett diskurálni, hogy bizony Locatelli fárad, és a többiek számára sem nagyon pihentető hetek teltek el, akkor ez maximálisan igaz lehet a túloldalra, ahol igaz, gyakorlatilag a teher nélküliség élethű mintáját ültethetik ki a gyepre, túl sok rotáció ott sem rejlik a pálya közepén. Egyúttal viszont érdekes lesz majd figyelni Gagliardini és Caldara játékát, már amennyiben ott lesznek, mert pörgött rendesen a nevük, mint lehetséges valakik – illetve azért egy picit izgi lesz Petagna játéka is, még ha a játékuk sokkal inkább szól Kurticról, Kessiéről és Alejandro Gomezről. Visszatérve az időzítésre: ilyen szempontból abszolút szerencsések vagyunk, hogy most játszunk az Atalantával, amely azért vesztett lendületéből, és itt közel sem a borítékolható torinói zacsira gondolok, hanem jóval inkább az elmúlt fordulóban, hazai pályán benyelt nokedlire az Udinesétől. Ránk fordulva, közel sem volt rossz az, ami sikerült Rómában: van úgy, hogy ez eredménnyel nem párosul, ha pedig ez a meccs volt az, ahol valamit kicsit visszavett a sors az őszért, az őszből, akkor ám legyen, ezzel teljes mértékben ki lehet egyezni. Tekintve, hogy jövő héten elmegyünk Szuperkupázni egyet a Juventussal, ez lesz az idei utolsó bajnoki, de a karácsonyfa alá még oda lehet pakolni egy trófeát ; nem lenne rossz csomagolás, de egyelőre maradjunk az egy területre való fókuszálásnál, mondjuk ezt Montella nem így látja, mert valószínűleg fog egy párat változtatni. Az, hogy Kucka visszatér, evidens, mint ahogy Jack kezdőben való megjelenése is: az utóbbi hetek után az mondjuk már nem, hogy mindezt Niang helyén teszi, teheti meg. De Sciglio is kap egy kis pihegőt, és előhúzzuk Antonellit, annyira nem mutatott rosszat, hogy ennyire eltűnjön a keretből, egy plusz szélső védő meg nekünk sosem árt. Locatelli is megkaphatja a maga pihenőjét, méghozzá Bertolacci előnyére – nála ugye azért némi rizikófaktor mutatkozik úgy a meccs elkezdése után már egy perccel, de az, amit hétfőn mutatott az Olimpicóban, predesztinálja egy biztatóbb folytatásra, ezzel mondjuk lehet rögtön kicsit több fog múlni rajta, mint amennyit még elbírna. Elöl meg marad Lapadula, a sajtó azt írja, ez az első olyan szituáció, amikor tulajdonképpen mindkét centerünk teljesen egészséges, és játékra jelentkezik, azaz Montellának gyakorlatilag semmi sincs egyik serpenyőjében sem, szimplán csak döntenie kell. Ezek most Lapadula meccsei, ha most megmutatja, gyanítom, könnyebben fognak bólintani egy januári 25 milliós ajánlatra Bacca esetében – eddig jó úton jár, és mintha a kolumbiai körül elfogyott volna a levegő. Nyilván nem ennyire leegyszerűsíthető a szituáció, de az azért tetszik, hogy nincsenek érinthetetlen játékosok: értsd, ha van opció, Montella mer változtatni, ez még nagyon nem az az időszak, amikor muszáj nyomatni a klasszisokat, mert egyszer úgyis kijön belőlük, mondjuk nem kis részben ez azért is áll, mert olyan túl sok nincs is a keretben, de aki ki is emelkedik, annak sem úgy tűnik, hogy bérelt helye lenne. Valami ilyesmit én kegyetlen mód hiányoltam – még úgy is, hogy tisztában vagyunk vele, hogy azért nem kimondottan bő a keret.

Nem lenne kimondottan szép belereccsinteni a szülinapi zsúrba, mert hogy ugye tegnap volt 117 éves a klub, meg biztos Kalacnak is készülnek valami meglepivel – mondjuk az Atalantát ez pont nem fogja érdekelni. Jó lenne tiszta fejjel játszani, eddig úgy jött le, hogy helyén tudtuk kezelni a dolgokat, ebben pedig nagy szerepe van a kisrepülőnek. Niang kihagyott büntetős történetének sem lett komoly következménye, pedig nem kis súllyal bírt – ezt a mentalitást kell megőrizni a továbbiakban. Érintőlegesen a mercatóról, mert ugye ilyenkor már irkálnak bőszen: tekintve, hogy még nincs minden lepapírozva, a január is a szemeteskuka alján, vagy valami nagyon extra kedvezménnyel fog zajlani, Badeljre mondjuk előrántanának hirtelen tíz millát, de ennyi. Visszakapcsolódva a korábbiakhoz, ha Bacca tényleg nem tud sem ma, sem a Juve elleni Szuperkupán hozzátenni, akkor belőle lehet finanszírozni a telet, az pedig abszolút egy jó fordulat, hogy nem függünk annyira tőle, mint korábban, még ha vitathatatlan, hogy ilyen gólérzékeny centere régen volt a Milannak, és nem is sok szaladgál Európában.

Tipp: 2-1

Várható kezdő: Gigio – Abate, Paletta, Romagnoli, Antonelli – Kucka, Bertolacci, Pasalic – Suso, Lapadula, Bonaventura.