Egy ködös estén 0-0-val zártuk 2016-ot a Serie A-ban. Nagyjából ennyire is volt izgi a meccs, mi szürkék voltunk, az Atalanta meg masszív. Ebből az évből csak a Szuperkupa maradt, ahol már az odaúttal is problémák akadtak, de előtte még jöjjön néhány gondolat a lombard derbiről.

Elég haloványak voltunk szinte végig, a legnagyobb helyzetünk is Antonelli kapufája volt. Az év végi fáradtság sok volt, a folyamatosan cserélődő egyébként sem túl erős középpálya mellett most egyik támadónknak se sült el a lába. Jó lett volna győzelemmel zárni, de sajnos nem vagyunk akkora tanárok mostanában, hogy nagyon el kelljen kenődnünk, pláne egy várakozáson felüli ősz után. Néha fel se tűnik, de Donnarummához és a clean sheet-jeihez is kezdünk eléggé hozzászokni. Vasárnap is nagyon kellett, nélküle megint jó eséllyel beszélhetnek vereségről, az meg aztán tényleg senkinek nem hiányzott volna.

Gyula kezdetése nem volt teljesen meglepő, úgy, hogy Bacca is egészséges volt. Mindenesetre elég erősen jelzés értékű. Jó lenne, ha ez Baccát is nagyobb elszántságra késztetné, de félő, hogy inkább lelép januárban. Ezekkel a vidám gondolatokkal és még egy nélkülünk megrendezett utolsó 2016-os fordulóval zár a Serie A. Pénteken jön a Szuperkupa, ahova azért reméljük sikerül eljutnia a csapatnak, de bízzunk benne, hogy Galliani zsenije talán erre is képes.